Nem tartozott a szoptatás a kedvenceim közé, mivel Milánnál nagyon megszenvedtem. Sajnos csak 2 hónapig tudtam szoptatni, de közben igen sokat küszködtünk - törpicur nem nagyon szopizott, folyton bealudt, ha evett akkor pedig sebesre ette a mellemet. Így előre féltem mi lesz most.
Meg kell mondjam kellemes csalódás ért, mivel Milena igazán ügyes kislány és már az első naptól nagyon ügyesen szopizott. A mellre tétellel sem volt gond, rögtön egymásra hangolódtunk. Nem is volt ezzel a mai napig semmi gond. Eljött az a bizonyos hét, amikor a fejlődi ugrás bekövetkezett. Nappal és éjszaka eddig nem volt gond, de az esti etetésnél már sajnos van, ugyanis teljesen kiürül a mellem és csak sír miközben próbálna enni. Erre csak akkor jöttem rá, miután már tehetetlenségemben le akartam fejni a vacsiját, hogy ha nem megy szopival akkor megy cumisüvegből. Na igen ám, de alig 20 ml-t tudtam csak lefejni az akkor 3 órája nem szopizott mellemből. Ettől teljesen kibuktam! A nagy okosok azt mondják ilyenkor amilyen sűrűn csak lehet tegyük mellre a babát, így tudjuk a testünket arra kényszeríteni, hogy több tejet termeljen. Valahogy ebben mégsem bízom, hiszen homebogyót is eszem, illetve sok folyadékot iszom és még így is csak annyi tejem van, amennyi jelenleg elég Milenának. Úgyhogy aki olvassa a blogomat és járatos ebben a témában, írjon a kommenthez és lásson el jó tanácsokkal hogyan tudnám a testemet arra serkelni, hogy több tejem legyen!
