3 nap röviden

Az elmúlt 3 nap eseményei:

• most már ha valami játék kell a földről csak leguggol érte és megy is tovább
• ha rászólok, hogy nem szabad a virágaimat tépni csak mosolyog és tépi tovább, emiatt kénytelen voltam elbarikádozni a virágaimat is a tv-vel együtt
• ha elcsen egy zoknit a szárítóról és megkérem hozza vissza csak hátra néz mosolyog egyet és iszkol kifele. Bár ötből háromszor visszahozza, de volt már hogy félúton elhagyta.
• szereti a cicát! Legalábbis képen, tanítgattam neki, hogy cicicc cica, meg hogy vau-vau kutya. A cica szót még ki is mondta!!
• a másik szó amit utánam mond, hogy kaki - ezt leginkább pelenkázás közben mondja :)
• tanítgatom neki, hogy apa, de ekkor leginkább szétnéz a lakásban, hogy hol is lehet apa.
  

Csak halkan jegyzem meg, már lassan 2 hete cumi nélkül játszik egész nap, csak alváshoz kell még.

Néha úgy érzem, hogy szörnyű anya vagyok, nem hagyom kibontakozni a gyereket. Rászólok rögtön ha valami nem szabad dolgot csinál - ilyenkor eszembe jut Berni (lásd akiket olvasok), hogy neki triplán kijut az ilyenből - úgyhogy csak fogjam be a számat!

Rossz mikor nincs itthon Apa!

10 hónap

Ma töltötte be Milánó a 10. hónapot!

Annyira furcsa, pedig még csak most született és már milyen nagy baba. Az ilyenkorú babák általában még csak kúsznak, másznak, próbálkoznak a felállással, mi meg már lassan törpitúrbózunk. :D

Hiszti

Csakhogy mindenki tisztában legyen mire is vállalkozik, ha úgy dönt babát szeretne...

Tegnap odáig fajult a gyerek pakolási mániája, hogy el kellett barikádoznom a konyhát! Persze ha jól visszagondolok én rontottam már el az elején. Megengedtem neki, hogy a legalsó nagy fiókot, amiben a műanyag tálak vannak kipakolhatja, játszhat vele. Na de minden csoda 3 napig tart. Milán a kis kíváncsi nem elégszik ám meg 1 db fiókkal, neki mindegyiket ki kell rámolnia, sőt az ajtókat nyitogatnia!

Egyik este ültünk Balázzsal Ottón (kanapé) mikor arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon csendben van a gyerek a konyhában! Mert ugyebár nem az a gond, ha hangos a gyerek, hanem pont fordítva! Történt ugyanis, hogy Milánó kinyitotta az egyik szekrény ajtót és a 2 literes olajat úgy ahogy van lerántotta a polcról és kb. a fele kifojt a földre.

Ezek után tegnap 3x pakolta ki a szemetest, próbálkozott a lábasoknál is, illetve a tányéroknál is de szerencsére nem járt sikerrel.

Ami újdonság, ha rászólok vagy fogom az ajtót, hogy ne tudja kinyitni elkezd hisztizni! Na de Balázs szavai jártak az agyamban: "Az Én fiam nem fog hisztizni, mert elbeszélgetek vele!" - mondta ezt ő nagy szájjal. Mikor persze ezt felemlegetem neki, mi a válasz, jajjj hát így is olyan ritkán látom, inkább felveszem csak ne hisztizzen!! Ááááááá
Persze arra nem gondol, hogy én egész nap próbálom a kis csibészt okosítani, hogy ezt meg azt miért is nem szabad és van sokkal érdekesebb is mint kirámolni a szemetest! Na meg, hogy nem hisztizünk mert attól nem enyhül meg anya szíve az irányban, hogy újra kipakolhassa a szemestest.

Egyébként egyre okosabb a gyerek. Most már ha kérek tőle egy játékot, nem csak nyújta felém, hanem el is tudja engedni és beleteszi a kezembe! És persze a szókincse is kezd bővülni, most már nem csak azt mondogatja: "nenenene, teteteee, kaikaikai", hanem azt is mondja, hogy "ana". Olyan mintha azt mondaná Anya! :)

3. fog

Amennyire előre vagyunk haladva a mozgásban, annyira le vagyunk maradva a fogak növekedésében.

Eddig összesen 2, azaz kettő darab foga van Milánónak. Szóval az első két foga 7 hónapos és 8 napos korában bújt ki. Más gyereknél ilyen idős korban már legalább 6 db fog kint van, de minimum 4. Nővérem szerint minél később bújnak ki a fogai a gyereknek annál erősebb és egészségesebbek lesznek. Úgy legyen!

De ma megtörtén a várva várt nagy esemény, végre előbújik a felső jobb oldali fogacskája. Ma reggelre szétrepedt az ínye, úgyhogy napok kérdése és látszódni fog a kis foga is. Természetesen ezzel együtt eléggé nyűgös is. Reggel már negyed 8-kor fent volt, pedig általában 8 után szokott ébredni. Attól tartok kezdődnek az álmatlan éjszakák. :(

Az első két fogacskájánál amint szétrepedt az ínye onnantól kezdve nyugtalanul aludt Milánó. Éjszaka volt, hogy kétszer is felébredt és csak sírt és sírt. Úgy tudtam visszaaltatni, ha a hintaszékben ringattam. Remélem most könnyebben átvészeli az éjszakákat!

Apás a gyerek...

Igen-igen kezd apás lenni a gyerek. Ennek tegnap hangot is adott...

Este mikor megérkezett az apja még nem volt nagy hatással rá - ok, megjöttél, nyugtáztam. De később úgy ment utána mint a kis pincsikutya. Apa bement a fürdőszobába - ajtó becsuk - Milánó ott ült az ajtó előtt amíg ki nem jött az apja. Ez még nem is olyan nagy szám, mivel nálam is ugyanezt csinálja, de mikor az apja kijövetel után nem foglalkozott vele, hanem bevonult a nappaliba na ez kiverte a biztosítékot a gyereknél! Akkora hisztibe kezdett, hogy szép volt hallgatni. Utána már csak az apjával volt hajlandó meglenni, persze azt élvezte a legjobban ha a kezében volt.

Nagy fogócskát rendeztek, amit Milánó nagyon élvezett, hangosan rötyögött ahogy kergette az apja. - ez az első számú kedvenc játéka. A második kedvenc, hogy kirámolja a konyhában a nagyfiókot, ami tele van műanyag dobozokkal. De nem ám egyszerűen kiveszi és eljátszadozik vele, áááá egyesével kidobálja! Néha tele az egész lakás műanyag edényekkel, tetőkkel. Ezt már csak a ruhákkal tutja tetézni - ezt általában a szárítóról leszedett ruhákkal űzi. Egyesével ledobálja őket a földre. Csak tudnám mi a jó ebben?? A harmadik kedvenc hely a fürdőszoba - általában itt a kádba dobálja be az összes sampont, tusfürdőt és persze a játékait. A ruhákra visszatérve ami igazán ízlik neki az a zokni, teljesen mindegy az övé, apjáé vagy épp az enyém. Imádja hozni vinni a lakásban vagy egyszerűen szájba venni.

Most például a nappali és a konyha között jön megy és egyfolytában jár a szája: hetetete tete hete. Kinyitotta az egyik "Nem szabad" fiókot, amiből elcsórt egy szalvétát és önelégülten távozott, de mikor kivettem a kezében rámszólt: ne ne neenene! :)) Csúcs egy pofa!

Első hónapok

Talán az első napok voltak a legnehezebbek számomra: mindent jól csinálok-e, lesz-e elég tejem, hogy találjam ki vajon miért sír a gyerek? Ezek voltak a nagy dilemmáim. Lehet könnyebben belerázódtam volna ezekbe ha nincs az akkori gyerekorvos és védőnő. Teljesen kikészítettek, minden nap mást mondtak: eleget eszik, jajj nem eszik eleget stb. stb.

Szerencsére hamar túljutottunk ezen az időszakon és Milánó gyönyörűen fejlődött, nem úgy nézett ki mint egy éhező gyerek. Általában az estéket az apja ölelő karjaiban töltötte és aludt el. Persze mivel bevezettük nála a cumit ezzel is meggyűlt a problémánk rendesen. Cumival elaludt az kiesett Milán meg felébredt. Persze hamar rájöttünk nem a cumi hiánya okoz gondot, hanem az a hang ami a kieséssel járt. Már alig vártuk, hogy önálló legyen a gyerek és saját magának berakja a cumit!

Így visszagondolva érdekes, hogy igazából az esti lefekvések voltak a kemény diók. Eleinte a nagy ágyban aludt el, és miközben átraktuk a sajátjába tuti felébredt és kezdhettük előröl az altatást. Majd ezt is áthidaltuk és jött a következő szakasz, nem tudott önállóan elaludni a saját ágyában így jött a popsi lögybölése (paskolása). És ez így ment kb. 1 hónapig. 4 hónapos kora körül már önállóan elaludt napközben nem kellett külső segítség hozzá, és fokozatosan az esti lefekvés is önálló feladatává vált. 5 hónaposan jött a nagy áttörés: végre átaludta az éjszakákat! Persze nekem nem ment ilyen könnyen, nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött plusz alvási idővel. Kellett jó pár éjszaka, hogy ne ébredjek fel és végre átaludhassam én is az éjszakákat.

Érdekes volt megfigyelni, hogyan fejlődik. Általában hanyadt vagy oldalt aludt, így persze ha hasra tettük kb. 3 másodpercig volt hajlandó szó nélkül tűrni utána hangos reklamálásba kezdett. Nem sírt, csak mondta a magáét. 5 hónapos volt mire hátról hasra tudott fordulni - ez a nyári legnagyobb melegben volt, úgyhogy kellőképpen leizzadva és elfáradva sikerült véghezvinnie eme nagy feladatot. 6 hónapos még nem volt mikor négykézlábra állt és pár napra rá már egyedül felült! Ezek után nem volt mi visszatartsa attól hogy elkezdjen mászni. Épphogy 6 és fél hónapos volt mikor egyedül felállt, erre kifejezetten emlékszem a kanapé előtt guggolt én pedig a laptoppal csücsültem a kanapén. Nagyon izgatta a fantáziáját a zsinór és addig küzdötte magát, hogy felállt és már meg is kaparintotta! :) Kb. 3 hónapig élveztük a mászás illetve a kanapé melletti sétálás pillanatait, mikor is 2007. január 2-án megtette első önálló lépéseit! Azóta sem hajlandó megállni, fel alá járkál a lakásban és a mászás kezd lekerülni a napirendjéről.

Hol is kezdjem....

Már régóta vezetek naplót Milánó mindennapjairól és most úgy döntöttem ezt megosztom veletek is. Gondban vagyok, hol is kezdjem a születésétől vagy már a lassan 10 hónapos mindennapokról írjak. Még erre alszom egyet. :)