Tetete

Mióta megszületett Milena azon gondolkoztam vajon mikor fog először gagyogni és mi lesz az első "szava". Arra azért álmomban sem gondoltam volna, hogy ugyanaz mint Milánnak. :) Milena kedvenc "szava" a tetete. Ha én is így válaszolok neki, akkor felcsillan a szeme és mosolyog. Meg tudnám ilyenkor zabálni! :)

Milenát még nem tudtam videóra venni, de Milánt ld. itt

Szülinap

Mozgalmas volt ez a szülinap. B. beteg lett, így egész pénteken az ágyat nyomta, de már a javulás útjára lépett.

Péntek:

Milánó amennyire kereste reggel a szülinapi tortáját, annyira nem érdekelte mikor megkapta. A lényeg csak az volt, hogy elfújja rajta a gyertyát, majd közölte, hogy ok akkor kérem szépen az ajándékomat. Kapott egy fúrógép készletet, mindenféle csavarokkal, illetve mindenféle kütyükkel. Kapott még egy babylon nevű játékot - így név alapján nem nagyon mond semmit - gyerekkorunk régi nagy kedvenc játéka. Sok sok golyó, amin lyukak vannak és hozzá rengeteg pálcika, innentől csak a fantáziánk szab határt, hogy miket kreálunk belőle. Milán leginkább nyalókákat vagy súlyemelőt rak belőle össze. :)) Természetesen a biciklihez is kellett valamilyen kütyü, úgyhogy kapott egy lámpát. Az óvodára való hangolódáshoz Anna és Peti Irány az óvoda című könyvét is megvettük - sokan dícsérik, mennyire imádják a gyerekek -, de Milánó még nem mutat iránta túl nagy érdeklődést.

Szombat:
Nagytatához voltunk hivatalosak ebédre, ahol hiába volt a kedvenc étele - répatészta - pár falatnál többet nem volt hajlandó enni belőle. Leginkább a nagy vödör túlélő keksz (háztartási keksz) nyűgözte le, úgyhogy nem volt mese fel kellett bontani.

Vasárnap:
Rosszul indult a nap az óra átállítás miatt. Milán biológiai órája teljesen felborult, - Milenáról nem is beszélve - ebéd után nem tudott elaludni pedig nagyon kellett volna, hogy frissen, kipihenten menjen Nagytatával a cirkuszba. Mire 2 óra lett, az indulás ideje, addigra már kicsit kezdett nyűgös lenni és kérte, hogy az Apja is menjen velük. A felállás tehát az lett, hogy B. elvitte Milánt és Apukáját a cirkuszhoz majd hazajött. Nem telt bele 1 óra mikor is Milán sírva hívta fel az Apját, hogy menjen érte, mert haza akar jönni. Kiderült, hogy volt egy bohóc, aki spagettit dobált egy néni fejére, illetve a nézőket azzal ijesztgette, hogy őket is megdobálja. Ettől Milán úgy megijedt, hogy bebújt a szék alá. Ez volt az a pont, hogy elege lett a gyereknek, bár így lemaradt az állatokról. Ami nagyon tetszett még neki, hogy egy néni fent hintázott a magasban egy bácsi meg lökte - így mondta el. :) 3 órás volt a műsor, úgyhogy nem sok mindent látott az egészből.

Közben Milán is megfázott, folyik az orra és néha köhög. Oscilot kap, így bízom benne gyorsan túl lesz ezen a náthán.

Reggel

Milán befut hozzám reggel a szobába.

Anya: Boldog Születésnapot!
Milán: Miért mondod ezt?
Anya: Mert ma van a születésnapod, 3 éves lettél!
Milán: És hol van a tortám???
:)

Hármasban

A hét elején felhívott a nővérem, hogy szabadságon lesz hétfőtől mit szólnék hozzá, ha Milánt levinné magukhoz. Megkérdeztem Milánt és azt mondta tetszik neki az ötlet. Tesóm mindenféle programot kitalált, hogy ne unatkozzanak. Úszni mennek - Milán szinte minden nap az úszógatyóját akarta felvenni, hogy Ő megy úszni, nagy nehezen sikerült róla lebeszélnem -, meglátogatják Ádám óvodáját - állítólag már nagyon várják az óvonénik, megengedték, hogy Ő is ott legyen egy picit és játszhasson.


Tegnap ugye elmentünk vásárolni, így csak a kocsiban aludt egy órácskát és mikor már hazaértünk nem volt kedve aludni, így várható volt, hogy estére iszonyú nyűgös lesz. Bekövetkezett. Mondtam neki, hogy csomagolunk a Nagyiékhoz, erre elkezdett hisztizni, hogy Ő nem akar menni. Ma reggel folytatta, majd Ádám telefonálása után nagy nehezen belement, hogy feljöjjenek érte. Természetesen tűkön ülve várta, hogy mikor érkeznek már meg és alig várta, hogy elinduljanak. Elméletileg csütörtökön hozza vissza a nővérem, gyakorlatilag pedig addig marad, míg Milán bírja.


Tudni kell, hogy a nővérem tavaly nyáron úgy döntött megneveli Milánt - úgy gondolta, hogy én nem fogom elég keményen. Ezzel azt érte el, hogy Milán még inkább ellenkezett vele - ekkor volt Milena születése, így nem csak az sokkolta, hogy van egy kis betolakodó az ő birodalmába, de még inkább megtíltanak neki mindent. Na szóval reggel mondom neki, hogy tettem a hátizsákjába pelenkát, ha kakilnia kellene, erre ő szinte sírós hangon, hogy "de Zsuzsi nem fogja rám adni, mert azt mondja a wc-be kell kakilnom". :) Gyorsan megnyugtattam, hogy majd én beszélek vele és rá fogja adni. :) Mivel Milán egy felfedező típus minden érdekli mindent meg akar nézni, tegnap este már azt is bevetettem, hogy majd Tata megmutogatja neki a szerszámait, meg Zsuzsinál is kíváncsiskodhat. Hát nem nagyon akarta elhinni, hogy Zsuzsi ezt megengedné, de azért egy próbát megért és megígértem neki, hogy majd meggyőzőm Zsuzsit. :)

...így maradtunk hármasban.

Ez+Az

"Jóvanna!"

Anyukám jut eszembe, mennyire ki tudtam kergetni a világól amikor kért valamit én pedig azt válaszoltam "Jól van na!". Hát most megtudtam, ugyanis Milán legújabb szavajárása, amikor kérek valamit, hogy "jóvanna". Áááá a hajamat tudnám tépni ilyenkor, ahelyett, hogy csinálná amit kell, visszabeszél. A minap bement kezet mosni, miután megjöttünk a játszótérről. Pár másodperccel később még mindig síri csönd, bekiabáltam neki, hogy kéz mosi, erre Ő jóvanna!

Ebben csak a gáz, hogy míg én ezt olyan 13-14 éves koromban csináltam, addig Ő 3 éves korában. Mi lesz még ezután??

A hugával továbbra is hol kedvesen, aranyosan eljátszik, hol pedig lökdösi, piszkálja, vagy épp lebírkozza - amit Milena nem viseli valami jól. Tegnap este például teljesen kiborultam, azon amit csinált. Lefekvés előtt Fifit szokott nézni, nagy nehezen kiharcolta, hogy plusz egy Fifit megnézhessen azzal a feltétellel, hogy amikor lefektettem nem jöhet ki többet mindenféle ürüggyel, hanem alszik és a legfőbb nem ébreszti fel Milenát. Bekísértem, elmondtam neki a Tente babát, még szinte ki se jöttem a szobájukból mikor hallom Milena sír. Furcsa volt, hisz az előbb még szépen aludt, hát ahogy belépek Milán bent van az ágyában és Milena cumija a szájában. Azzal a lendülettel Milán saját cumiját elvettem és anélkül kellett elaludnia. Természetesen először elmondta, hogy én milyen csúnya vagyok, majd síkítozott, majd szépen kérve próbálkozott, hogy visszakapja a cumiját. Hajthatatlan voltam. Megmondtam neki, hogy reggel majd elbeszélgetünk azon, hogy egyáltalán visszakaphatja-e a cumiját.



Sajnos szinte egész nap vívunk egymással, nagyon feszegeti a határait amit már igen rosszul viselek. Emiatt is van, hogy néhány csínytevésén már nevetni se tudok, inkább sírnék. Pl. bemászott a kádba, hogy fürödjön, pár másodperccel később mentem utána, hát látom, hogy az egyik játék poharába pisil éppen bele. No comment...


Milena köszöni szépen jól van, egyszerre szerintem 4 foga is jönni akar. Teljesen be van dagadva a felső ínye, ami egyik nap még fehér majd másnapra már lila színben pompázott. Ez már lassan 5 napja tart, de kibújni még nem sikerült egyik fogának sem.
Tegnap éjszaka meglepett és csak egyszer kelt fel enni 2 órakor, reggel pedig - szerintem a zaj miatt - 8 órakor ébredt! Nagyon megdícsértem! :))
Egyre gyorsabban mászkál már, nagyon örül ha megkaparintja a távirányítót, vagy épp az én telefonomat.
Meg kellett állapítanom, hogy szerintem rosszabb lesz, mint a bátyja. Még csak 9 hónapos, de ma két csínytevése is volt. Megkaparintotta a pelenkázóról a popsitörlős dobozt (az ágya mellett van a pelenkázó) és ahelyett, hogy aludt volna, szépen kiszedte belőle szinte az összes popsitörlőt és azt tömködte a szájába. Csak tudnám miért ízlik az neki ennyire?!
A másik, kint a nappaliban történt. Épp Milánnal beszélgettem mikor Milena odamászott a dvd-hez és nem tudom hogyan, - már csak a zajra lettem figyelmes - a dvd, illetve a tv kábel box-a a pihenőszékben landolt (még szerencse, hogy ott volt, különben lehet össze is törik). Nagyon oda kell figyelnem a kis gézengúzra! :)

Önállóság felé vezető út

Már kezdem látni az alagút végét. Lassan, de biztosan kezd önálló lenni a kis-nagyfiam. Pár nappal ezelőttig csak a vetkőzés ment, mondjuk ebbe a pulcsit nem veszem bele, mert azt még egyedül nem sikerült levennie. Na szóval, ment a póló, trikó, gatya, zokni, harisnya. Ebből felvenni csak a gatya ment eddig. Mára már eljutottunk odáig, hogy egyedül veszi fel (néha napján) a zoknit, a harisnyát (1 nap alatt megtanulta felvenni), és persze a csizmit. Ha kedve tartja akkor a trikót, pólót, nadrágot is megoldja. Hazaérkezve egyedül veszi le a kabátot, sapkát, kardigánt, csizmit (szépen egymás mellé helyezi őket), nadrágot.
Ha kedve van akkor egyedül megoldja a wc-zést is, de azért 10-ből 7-szer tuti kellek hozzá. Ügyesen megmossa a kezét, a fogmosást egyenesen imádja - köszönhető ez az almás ízű fogkrémnek.
Általában segít megteríteni, ő rakja ki a tányérokat, evőeszközöket, de elapkolni nem szeret, mint ahogy semmit se.

Mindig kell valamit rágni

Még mindig meg tud lepni

Ma igazán meglepő dolgot tett Milánó. A mai ebéd tejszínes gombás rakott husi volt, ami alá krumplit is tettem. Ugyebár Milán picike kora óta (szilárd étel bevezetése) utálja a krumplit, bármilyen formában is tálaltam neki mindig visszautasította.

Megkérdezte mi az ebéd, mondtam neki husi gombával. Eleinte nem tetszett neki a gondolat, de nem sok választási lehetőséget kapott. Ahogy szedtem neki óhatatlanul is került bele krumpli, összetörtem és minden szó nélkül belapátolta, sőt még kért kétszer! Én csak nagyokat pislogtam, meg se mertem neki mondani, hogy épp krumplit eszik nehogy meggondolja magát. :)

Felborult napirend

Pár napja felborult Milena alvási rendje. Reggel már nem alszik 8-fél 9-ig, sajnos, hanem 7 óra körül ébred. Hiába szopizik nem alszik vissza, mivel Milán már nem hagyja, bemegy hozzá és szórakoztatja jobb esetben. Rosszabbik esetben piszkálja, elveszi a cumiját. Így volt ez ma reggel is. Milena már 3/4 7-kor felébredt, Milán úgy döntött kipattan mellőlünk és átvágtat hozzá, na nem azért hogy játszon vele, inkább azért, hogy elvegye tőle a cumiját cserébe beadja a medoját (maci), párnáját. Persze Milena ezzel nincs kisegítve, így ő csak keservesen sír, amire persze mi is felébredünk és onnantól kezdődik a nap.

Emiatt ma elég morci vagyok (fáradt, kialvatlan), így Milán kisebb-nagyobb csínytevései teljesen kikészítenek.

Délelőtt elmentünk a lottózóba (hátha nyerünk). Míg én fizettem, addig Milán úgy döntött kint megvár - gondoltam én! Kinézek az ablakon Milán sehol, gondoltam biztos itt bóklászik és botokat keres. Hát nem! Egyszercsak látom ahogy repeszt lefele a domboldalon a biciklijével. Kirohanok, kiabálok utána mint egy őrült, mire nagy nehezen megállt. Megragadtam a babakocsit és rohantam Milán után - na nem tette zsebre amit mondtam neki, 1 hétre el is tiltottam a biciklitől! Ami a legrosszabb hiába beszélek neki, látom rajta hogy egyáltalán nem érdekli, mintha a falnak beszélnék. Csak rávágja, hogy "jó" és ezzel részéről elintézve.

Milenát is piszkálja folyton, hol a párnával fekszik rá, hol csak egyszerűen ellöki miközben álldogál. Fogalmam sincs mit csináljak vele, magyarázhatok neki egész nap akkor sem érti meg mi a probléma ezekkel a dolgokkal. :(

Elfáradtam.

Újra itthon

Ez alatt a pár nap alatt Milena elmúlt 9 hónapos. Meg is lepett egyik éjjel, ugyanis csak egyszer kelt fel fél 1-kor utána csak reggel 7 órakor. Na azóta se csinált ilyet...sajnos.

Milán az első éjjel úgy döntött Ádáméknál alszik, viszont reggel azt mondta, idézem: "Soha többet nem alszom itt." Hogy ezt miért mondta nem derült ki, mivel jól aludt egész éjjel, reggel kicsit pityergett utánam, de amint megkapta a kakaóját már semmi gond nem volt. Utána hiába kérdezte Zsuzsi és Ádám náluk alszik-e még az alatt a pár nap alatt míg ott voltunk, de Milán hajthatatlan volt. Reggel persze az első kérdése az volt, hogy, mikor jönnek át Ádámék. :)

Mint köztudott Milán imádja Tata kolbászát (Apukámék mindig vágnak disznót és csináltatnak kolbászt is, ezt Milán kedvenc eledele), persze Apukám kedvenc szórakozása ha piszkálhatja, cukkolhatja Milánt - azzal, hogy nincs több Tata kolbásza, mire Milán teljesen kétségbeesik - úgyhogy ez nem maradhatott el most sem. Jókat nevetgéltek, persze közben én súgtam mikkel vágjon vissza Tatának.:)

Jól éreztük magunkat, de az utolsó napon már emlegette Milán a kispajtásait, úgyhogy ma nagy volt az öröm mikor délután végre találkozott velük.

Előtte persze meg kellett közelebbről is néznünk azt a nagy darut, amit az alatt az idő alatt állítottak fel a házunkkal szembe, míg a Nagyiéknál voltunk. Ma szinte egész nap azt nézte az ablakból, hogy mikor dolgozik a daru és persze a markoló.

Látogatás

Milán nagy izgalommal hívta fel reggel Ádámot (kereszttestvérét), hogy még nem indultunk el, mert Anyáék még alszanak (reggel fél 8-kor). Gondolom mennyire örültek a reggeli ébresztőnek, hát még mi.

Úgyhogy jobbra el, irány Nagyiékhoz!

Kisfilmek

Milán mesél:

Milena tapsol:

Képek

Elmúlt napok röviden

Milán nagyon sokat fejlődött verbálisan. Hosszú, összefüggő mondatokban beszél, magyaráz el dolgokat. Szinte mindennap felhívja valamelyik családtagot és elmeséli mik történtek vele.

Dumái:

1. cumi keresés közben

- Milán hova tetted Milena cumiját?

- Nem tudom. (előtte 2 mp-el orrozta el Milenától)

- Mindjárt felrobbanok! (kb. 5 perce mindannyian a cumit kerestük)

- Anya, ne robbanj fel!

2. pulcsi levetése közben:

- Ez fájni fog a fülemnek. Jajj, megcsikortál!

Milena már egyre ügyesebben áll fel, ma a járókában is sikerült. Épp reggeliztünk mikor megláttam az asztal túloldalán, onnan kukkolt bennünket. Nagyon sokat vigyorog, főleg mikor a bátyóval kergetőznek. Milán hívja, hogy "gyele hamal" és Milena mászik utána. Imád tapsolni, ahogy elkezd valaki tapsolni máris vigyorog. Ma megvettük neki az etetőszékét, nagyon tetszett neki, hogy a magasból lát mindent.

34.

Apa,

Boldog Születésnapot Kívánunk! :)

Nagyon szeretünk!