Milán 1 hétig nyaralt Miskolc-Tapolcán a Mamájával, de nem indult ez ilyen simán. B. elvitte Tapolcára, első éjszaka ott is aludt vele, de már akkor levert egy hisztit, hogy jöjjenek haza Bp-re, mert ott kutyák vannak és nem alszik ott. Nagy nehezen megbeszélte vele B., hogy nincsenek és vagy 20 mesét elolvasott mire hajlandó volt elaludni. Másnap elment tárgyalásra és hazafele nem ment be érte, így ragadt Tapolcán 1 hétre. Fel voltunk készülve, hogy este még lesz egy útja Tapolcára, de szerencsére minden simán ment és egyszer sem hívott fel sírva, hogy menjünk érte.
Közben persze B. beteg lett, úgyhogy itthon ápoltam. Péntekre szerencsére meggyógyult, így elmentünk Milán után. Ott töltöttük a hétvégét, beiktattunk egy kis fürdést is a barlangfürdőbe. Milán nagyon élvezte, ki sem lehetett hozni a vízből, míg Milena belém csimpaszkodva volt hajlandó megmaradni a vízben. Közben sírás félét produkált, de ha beszéltünk hozzá elég szépen el lehetett terelni a figyelmét.
Mikor hazaértünk vasárnap, csak a vihar utáni károkat láttuk (lefújta a szél a papucsomat is az erkélyről!). Nagy örömünkre még a netünk is elment, hívtuk a szerelőt és a mai nap folyamán tudta csak megcsinálni - újabb modemet kaptunk (ez már a 3.!), remélem ez már kitart.
Hogy ne unatkozzunk hétfőn este lementünk Kistelekre egy gyors látogatásra, mivel B. Szerbiába volt hivatalos kedden. Gyerekek nagyon élvezték a kertben való rohangálást, sőt Milán kipróbálta Ádám 20 colos biciklijét. Egy kicsit furán nézett ki rajta, de nagyon élvezte. :)
Itthon kezdtünk visszarázódni a mindennapokba, játszótér egy kis pancsolással egybekötve. Beindították az öntözőrendszert a gyerekek meg alsógatyában, bugyiban rohangáltak alatta. :)
Milena pedig egyre többet megy egyedül, már nem kell egyfolytában fognom a kezét. Felállni még nem tud, csak ha van valami kapaszkodó a közelben. Onnantól kezdve viszont addig megy, míg el nem fárad, vagy meg nem akad valamiben. Mászni mindenre felmászik ami útba esik - pad, mászóka, csúszda és még sorolhatnám.
