4. szülinap

Boldog Születésnapot kívánunk Bojtocska! :)

Anya, Apa, Milena

Elő szülinap

Ma az óvodában megünneplik Milán szülinapját. Mikor ezt elmondtam neki - tortát kap, stb. stb. - kiakadt és közölte, hogy ott ne legyen, csak itthon. Na bumm, köszi, tortát már megrendeltem. Gondoltam majd csak megbékél és a végén örülni fog ha ma felköszöntik.

Délután kiderül hogy sikerült.

Holnapra nagy családi ünnepséget szerveztünk, bár tegnap este elég ramatyul voltunk mindannyian és azon gondolkoztunk elhalasztjuk. Milena nyűgös, hőemelkedése volt éjszaka, Apa náthás, lázas beteg, nekem pedig be van gyulladva mindkét fülem. Szóval nem épp idilli egy családi szülinapozáshoz, de Milán teljesen kétségbeesett reggel mikor felhoztam a témát és mielőtt sírva fakadt volna mondtam, hogy nem halasztjuk el.

Lesz ami lesz holnapra össze kell szedni magunkat. :)

Ovi szünet

Milánnak valószínű kötőhártyagyulladása van, így a hétre szabadságolta magát az óvodából. Elég kis csúnya mindkét szeme és váladékozik is. :(

4 órától van doktornő, így alvás után vár ránk egy nagy séta.

kb. a 10 cumi

Sajnos estére előkerült a dugi cumi, ugyanis Milena olyan keserves sírásba kezdett az este, hogy elő kellett vennem a tartalék cumit.

Lefektettem és ahogy ki akartam menni, elkezdett sírni. Oda ültem az ágya mellé, simogattam, majd mondtam, hogy megfürdetem bátyót és jövök vissza. Így kijöhettem. Erre úgy döntött, túl sokáig vagyok távol, így kimászott az ágyából. Annyira édes volt, ahogy az ajtóból kukucskált, majdnem megzabáltam. :)

Ismét lefektettem, de ekkor már nem volt tovább keserves sírásba kezdett és ímit hajtogatta, kijöttem - szerintem 1 max. 2 percig hagytam sírni, ami óráknak tűnt - majd visszamentem és odaadtam a dugi cumit. Nagy mosoly volt a válasz és már aludt is. :)

Még várat magára a cumi nélküli élet.

Cumi nélkül

Ma reggel azzal ébresztett a kislányom, hogy "ími" és mutogatta a cumiját. Kellett pár perc míg magamhoz tértem, hogy vajon mi baja lehet a cumijának. Mint kiderült szétrágta és leesett a teteje. Így volt cumi, nincs cumi. Próbálgatta a végét rátenni, majd ide adta hátha nekem sikerül visszaraknom. :)

Ebéd után volt nagy gond, hogy fog elaludni a kisasszony?! 1. állandóan kimászik, na ok de előbb-utóbb elfárad és akkor keresni fogja a cumit; 2. álomba sírja magát.

Az első verzió jött be, vagy 10x kimászott, na ekkor beültem hozzájuk hátha többet nem jön ki és végre lefekszik aludni. Egy darabig bohóckodott, kidobált mindent az ágyából majd a bátyjának kiabált, hogy adja neki vissza. Majd mikor már 20x parancsoltam ágyba keresni kezdte a cumiját. Mikor felfogta, hogy nincs cumi sírni kezdett, de ekkora már olyan fáradt volt, hogy pár perc múlva elaludt.

Az éjszaka lesz érdekes, mert azt azért jó lenne ha végig aludná ahogy szokta. De ha minden kötél szakad előveszem a szekrényből a dugi cumit. :) Persze jobban örülnék, ha már így alakult akkor leszokik gyorsan a cumiról, legalább a bátyját sem izgatná annyira.

Kimászik

Újabb problémával kell megküzdenünk.

Kicsiny lányunk ma reggel megtanult egyedül kimászni a kiságyából! Ezt ebéd utáni alvás helyett jól be is gyakorolta, amelynek kivédésre jelenleg nem találom a megoldást.

Kimászik, majd vigyorogva odajön, felemeli a kezét és mutatja tegyem vissza. Nem tudtam eldönteni megpuszilgassam annyira édes volt, vagy jól leszidjam.

Mostanában olvasok mindenféle könyveket - gyereknevelés kapcsán -, de azon kívül, hogy 1. lépés mondjam meg nem szabad ilyet csinálni és tegyem vissza az ágyba, 2. lépés annyit mondani ilyet nem szabad és visszatenni az ágyba, 3. lépés szó nélkül visszatenni az ágyba megoldás nem vitt sehova.
Addig mászkált ki az ágyból míg el nem fáradt és végre lefeküdt aludni.

Tulajdonképpen nincs is azzal semmi gond, hogy már ilyeneket is tud, csak az a gond, ha reggelente kocsival viszem Milánt az oviba, eközben Milenát otthon hagyom az Apjával (aki alszik nyugodtan) és míg odavagyok eddig játszott az ágyában. Na de most, hogy már kimászik nem tudom mit fog művelni. Reménykedhetek, hogy nem mer kimászni, mivel nincs kinek mutogatnia a mutatványát és jó kislányként megvár az ágyában, de az is lehet, hogy szétszedi közben a lakást. Hmm...

Uszoda

Tegnap hazafele jövet bementünk az uszodába. 3 úszóiskola is hirdette magát, de csak az egyik képviselő volt ott akkor. Beszélgettem a képviselővel, aki elmondta, hogy először felmérik Milán tudását és az alapján sorolják be. 1 oktató 8 gyerekkel foglalkozik, de a kezdőknél is külön csoportokba osztják őket. Megbeszéltük, hogy ma 4 órakor találkozunk az uszodában és felmérik mit tud a gyerek. :)

Így ma 3/4 4-kor megérkeztünk az uszodához - természetesen Apának is szóltunk, egyedül nem bírtam volna 2 gyerekkel, plusz ha még azt is hozzá vesszük, hogy fel voltam készülve Milán levág egy hisztit, hogy ő egyedül nem megy be oda. Apával felvértezve bementünk, vettünk kísérő jegyet, Apa úszó jegyet és bementünk az öltözőbe. Milán már izgatottan várta mi is fog történni. Megjelent az egyik oktató hölgy és megfogta Milánó kezét, mire a gyerek sírva közölte, hogy Ő az Apja kezét is fogja. Így kéz a kézben bementek az medencékhez.

Milenával gyorsan kijöttünk és mentünk a nagy üveg ablakhoz ahonnan pont a gyerekmedencére lehet látni. Kicsit bemelegítettek, amit kicsit félszegen csinált - oda oda pislantva az Apjára -, de azért figyelte milyen gyakorlatokat kell csinálni. Majd elindultak a medencéhez. Kis sírás Apánál, majd néhány szó után ment az oktatóval a vízbe. Ült a medence szélén és a lábával csapkodott, majd hasra kellett fordulniuk és úgy csapkodtak. Majd irány a víz. Bele kellett kicsit dugnia a fejét a vízbe és kifújni a levegőt - ezt nem csípte, minden egyes fújás után már törölte is le az arcáról a vizet. :)

Ezután kapott egy habszivacsot, rá kellett tennie az állát, bele kapaszkodni és hanyatt fekve a lábával csapkodnia. Ezt természetesen az oktatóval csinálta még, egyedül nem merte. Majd ugráltak a vízbe úgy, hogy egy habszivacsot kellett megérintenie közben.

Az óra végére már kezdte élvezni a vizet és a gyakorlatokat. Így megbeszéltük, hogy hétfőtől rendszeresen jár úszni, hetente 2x.

Ezalatt az idő alatt Milena egy kisszéket tologatva rohangált az előcsarnokban, vagy hozzá hasonló korú gyerekekkel játszadozott, vagy éppen a felnőttekhez ment oda vigyorogva megnézni mit csinálnak. Szóval jött-ment, szenvedett, unatkozott, így volt hogy kis időre kimentünk a levegőre. Hétfőn izgalmas lesz azért Milena mellett felöltöztetni Milánt, miközben még vagy 20 gyerek van rajtunk kívül az öltözőben (plusz szülők), azt már nem is említem, hogy a kisasszony mennyire kíváncsi fáncsi, nem egy egyhelybenülő típus.

Amit nem is említettem, hogy ezalatt az 1 óra alatt Milán végig karúszó nélkül volt. Mondtam az oktatónak, hogy eddig nem volt nélküle és hogy kell-e, de azt mondta hogy nem. Milán tök könnyen tudomásul vette, bár lehet emiatt volt bent egy kis pityergés.

Úszás

Tegnap nagy vidáman jött haza Milán az oviból és közölte, hogy naggyon jó volt az ovi. Hát még az úszás! :)

Mesélte, hogy Tamás bácsi (úszóedző) megengedte, hogy rajta maradjon a karúszó, pedig mindenki más karúszó nélkül úszkál. Kérdeztem miért nem vette le ő is és közölte, hogy "Anya félek, hogy lemerülök a víz alá és akkor sírni fogok." Így maradhatott rajta a karúszó.

Édesen elkezdte magyarázni, hogy miket is tanultak.

Milán áll kezei maga mellett kinyújtva, majd hol az egyik, hol a másik karjával köröz egyet hátra fele, majd mutogatja a lábával, hogy csapkodja a vizet. :)
(Kissé aggódom, hogy mindenki karúszó nélkül csinálja ezeket, csak az én kicsi fiam nem, de bízom az edzőbe majd csak leszedi róla valahogy a karúszót:)!)

Ha már úszás, így régóta tervezzük, hogy a mellettünk lévő uszodába beíratjuk Milánót, úgyhogy ma hazafele benézünk és megkérdezzük mikortól indul újabb tanfolyam.

Apának!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK!! :)