Gondoltuk előre, hogy nem lesz egyszerű az első munkában töltött hetem.
Hét elején Milánón jöttek ki az elvonási tünetek, úgy hisztizett mint még soha. Teljesen pitiáner ügyeken, egybe kéri a zsömit, utána meg hisztizett, hogy katonázzuk fel neki. Másnap pont a fordítottjáért hisztizett. Olyan előadást rittyentett, hogy csak néztem, soha nem viselkedett még így.
Majd lassan csatlakozott hozzá Milena is. Reggelente az volt az első, hogy közölte ne menjek dolgozni, majd én vigyem bölcsibe stb.
Egyik reggel volt Milán édes, kinézett az ajtaján - még javában sötét volt - majd azt mondja nekem: " Mész vissza azonnal aludni!" :D Úgy nevettem neki, elmagyaráztam, hogy mennék én, de indulnom kell a munkahelyemre.
Csütörtökön együtt mentünk reggel mind a 4-en, Milena végig hisztizte az egész reggelt míg a bölcsibe értünk, de utána szerencsére mintha mi sem történt volna vidáman ment be a többiekhez játszani.
A hétvégére viszont Milánó megbetegedett, tegnap reggel már mondta, hogy fáj a torka, így délután a patikába vettük az irányt szopogatós torok fertőtlenítőért. Homeopátis szert vettem neki, azt úgy is szereti, bár nem szopogatja sajnos inkább gyorsan szétharapja. Estére már gyanúsan hőemelkedése volt, majd szépen be is lázasodott. Reggel megnéztem a torkát, elég vörös szegénykének, így lámpázzuk is.
