Megint fáj ...

....Milena lába. Nem tudom miért, lehet megint nől, nyúlik Törpilla, de szinte mindennapos az esti lábfájás.

Leginkább a masszírozás segít, vagy ha az sem akkor jön a nurofen. Ideje lesz visszamenni kontrollra az orvoshoz, hátha mond valami okosat mikor múlik el a fájdalom. Pedig már olyan rég mondta, azt hittem végre túl vagyunk rajta, de nem. :(

És természetesen az ehhez kapcsolódó hisztiken se vagyunk túl, sőt mintha mostanában még hisztisebb lenne. Tegnap reggel az óvodában jött rá a hoppáré, kb. 10 percig hisztizett, semmi sem segített hogy végre abbahagyja. Azt is mondhatnám kicserélték a kiscsajt egy hisztizsákra! Mindennap tud valamiért hisztizni, ha segíteni akarok felöltözni az a baj, ha nem akkor meg az stb. stb. olyan hosszú lenne a listám miken kezd el hisztizni, hogy holnapig írhatnám.
Eddig azt hittem, ha nagyobb lesz majdcsak múlnak a hisztik, de nem...

Apa ismét Prágában

Az elmúlt hét kemény volt, ismét megállapítottam, hogy egy elvált anyuka élete 2 gyerekkel nem egy leányálom!

A gyerekek ahelyett, hogy segítettek volna, inkább hátráltattak minden reggel és este. Hol az egyik hisztizett, hol a másik. Milena minden reggel levitette magát a garázsba, majd a kocsiból be az óvodába, ha épp megpakolva indultunk reggel (úszó cuccok, torna cuccok) és nem bírtam felvenni a kocsiig hallgattam a hisztijét. Milán inkább este kezdte a fesztivált. Úgyhogy alig vártam a péntek estét, mikor B. hazaérkezik.

Persze előtte még várt bennünket a Márton nap, amelyre előtte 1 héttel már elkészítettük a lampionokat. Megkaptam a gyerekektől az ukázt milyen színű lehet. Így péntek fél 5-kor megkezdődött a kis mulatság.
Természetesen most is volt egy kis mondókázás, éneklés, körtánc majd eszem-iszom, öltözködés és az egész óvoda, illetve a német iskola elindult a főtérre, és végig sétáltunk a lámpásokkal a sétálóutcán. A gyerekek most is nagyon élvezték - Milán előre bejelentette, inkább felvonuljunk, mint Apáért menjünk a reptérre.