Első hónapok

Talán az első napok voltak a legnehezebbek számomra: mindent jól csinálok-e, lesz-e elég tejem, hogy találjam ki vajon miért sír a gyerek? Ezek voltak a nagy dilemmáim. Lehet könnyebben belerázódtam volna ezekbe ha nincs az akkori gyerekorvos és védőnő. Teljesen kikészítettek, minden nap mást mondtak: eleget eszik, jajj nem eszik eleget stb. stb.

Szerencsére hamar túljutottunk ezen az időszakon és Milánó gyönyörűen fejlődött, nem úgy nézett ki mint egy éhező gyerek. Általában az estéket az apja ölelő karjaiban töltötte és aludt el. Persze mivel bevezettük nála a cumit ezzel is meggyűlt a problémánk rendesen. Cumival elaludt az kiesett Milán meg felébredt. Persze hamar rájöttünk nem a cumi hiánya okoz gondot, hanem az a hang ami a kieséssel járt. Már alig vártuk, hogy önálló legyen a gyerek és saját magának berakja a cumit!

Így visszagondolva érdekes, hogy igazából az esti lefekvések voltak a kemény diók. Eleinte a nagy ágyban aludt el, és miközben átraktuk a sajátjába tuti felébredt és kezdhettük előröl az altatást. Majd ezt is áthidaltuk és jött a következő szakasz, nem tudott önállóan elaludni a saját ágyában így jött a popsi lögybölése (paskolása). És ez így ment kb. 1 hónapig. 4 hónapos kora körül már önállóan elaludt napközben nem kellett külső segítség hozzá, és fokozatosan az esti lefekvés is önálló feladatává vált. 5 hónaposan jött a nagy áttörés: végre átaludta az éjszakákat! Persze nekem nem ment ilyen könnyen, nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött plusz alvási idővel. Kellett jó pár éjszaka, hogy ne ébredjek fel és végre átaludhassam én is az éjszakákat.

Érdekes volt megfigyelni, hogyan fejlődik. Általában hanyadt vagy oldalt aludt, így persze ha hasra tettük kb. 3 másodpercig volt hajlandó szó nélkül tűrni utána hangos reklamálásba kezdett. Nem sírt, csak mondta a magáét. 5 hónapos volt mire hátról hasra tudott fordulni - ez a nyári legnagyobb melegben volt, úgyhogy kellőképpen leizzadva és elfáradva sikerült véghezvinnie eme nagy feladatot. 6 hónapos még nem volt mikor négykézlábra állt és pár napra rá már egyedül felült! Ezek után nem volt mi visszatartsa attól hogy elkezdjen mászni. Épphogy 6 és fél hónapos volt mikor egyedül felállt, erre kifejezetten emlékszem a kanapé előtt guggolt én pedig a laptoppal csücsültem a kanapén. Nagyon izgatta a fantáziáját a zsinór és addig küzdötte magát, hogy felállt és már meg is kaparintotta! :) Kb. 3 hónapig élveztük a mászás illetve a kanapé melletti sétálás pillanatait, mikor is 2007. január 2-án megtette első önálló lépéseit! Azóta sem hajlandó megállni, fel alá járkál a lakásban és a mászás kezd lekerülni a napirendjéről.