Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers

szerda, február 28, 2007

Cipőmánia

Felmerült bennünk tegnap a kérdés, vajon cipész lesz a gyerek??!?!?!? Történt ugyanis, hogy jó kis esti programhoz híven ültünk a kanapén és néztük a tv-t mikor is Milánó az apja ölébe nyomta az egyik cipőmet. Apja felháborodva rászólt, hogy "na de kisfiam", persze mint kiderült addigra már kb. 5 cipő sorakozott a kanapé mellett! Én nem tudom mit imád rajtuk, de mostanában minden este kioson az előszobába és az az első, hogy a saját kis cipőit behozza a szobába. Persze pechjére félúton mindig kiszedem a kezéből amire hangos reklamálás a válasz és már fordulna is vissza az előszobába a következő kedvenc darabjaiért.

kedd, február 27, 2007

11 hónap

Ma hajnali 02 óra 02 perckor töltötte be Milán a 11. hónapját. Lassan a születésnapi tortáját, ajándékjait kell szervezgetnem... Csak úgy repül az idő! Néha mikor figyelem Milánt játék közben elmerengek milyen nagy baba lett már és miket csinál. Emlékszem még mikor itt feküdt a nappali szoba közepén - a játszó szőnyegén - és azzal próbálkozott hogy hátról hasra forduljon. Most meg már ha leteszem tuti 3 mp múlva már a szoba másik felében van és ebbe beleszámoltam azt is, hogy hanyatt fekvésből feláll! :)

Miből lesz a cserebogár!? Valamelyiknap mikor kint sétálgattunk kapásból 1,5 évesnek nézték a gyereket! Tudom, hisz olyan nagy baba és úgy jár kel kint az utcán mintha 3 éves lenne. De én még élvezni akarom, hogy ilyen kis pöttöm, hogy séta közben megfogja a kezem, ha elesik várja hogy felsegítsem. Jó érzés tudni, hogy még szüksége van rám, a közelségemre. Hamarosan eljön az az idő amikor már az is ciki lesz neki ha megpuszilom, nemhogy még fogjam a kezét!

hétfő, február 26, 2007

Helyzetjelentés

Milánó köszöni szépen jól van, egyre szófogodatlanabb. Állandóan a tv alá akar bemászni és a zsinórokkal játszani, amitől persze égnek áll a hajam! Már nagyon kis ügyes ültő helyéből fel tud már állni, nem mindig használ már a felálláshoz kapaszkodót. Úgy tűnik nekem mintha már használná a picit agyát a játszás közben. Ma pl. már felfedezte, hogy a hernyóján lévő madzag arra való, hogy húzza maga után a játékot, így fél délelőtt azzal csörtögött az egész lakásban. A Tatájától kapott kisautóval is próbált játszani, tudja hogy le kell nyomni a rendőr fejét ahhoz hogy az autó magától guruljon, de akkora erő még nincs a kezében hogy meg is tudja nyomni a gombot. Így inkább csak lökdöste. Imád kint sétálni, szombat este alig tudta Balázs felhozni este mert a gyerek úgy döntött Ő még kolbászol kint a sötétben egy kicsit. :)

Jelentem már 4 foga van és nagyon nyomul előre az 5-6. foga is. Viszont egyre nehezebb, tényleg olyan mint egy sószsák!


Ma délelőtt viszont úgy döntött a nagyságos Úr, hogy Ő most nem alszik az én pechemre. Bíztam benne kicsit össze tudom szedni magamat és helyreállítani a lelkibékémet, dehát nem. Küzdöttünk egy kicsit Ő hisztezett egy sort a járókában, majd beültem vele a hintába és babusgattam jó 5 percig utána köszönte szépen ment a dolgára - ismét a tv alá! Így bekerült a járókába és most ott játszik. Leginkább a hernyó kerekét pörgeti. Mert amit pörgetni, forgatni lehet azt imádja!

péntek, február 23, 2007

Dilemma

Balázzsal arról beszélgettünk valamelyik este, hogy a következő gyerekünket is ennyire fogjuk-e vajon szeretni!? Milán minden pillanatunkat kitölti - Ő a szemünk fénye -, de ha jön a kistestvér hogy fogunk hozzá viszonyulni? Balázs attól tart, hogy a 2. babát már nem fogja annyira szeretni és csak Milánóval fog továbbra is játszani - persze én ezt nem hiszem! Szerintem a következő babánk is a szemünk fénye lesz, persze Milán az első szülött ezen változtatni nem lehet, ez így van jól! Egyébként is a fürdetés továbbra is az Ő reszortja lesz, akkor már nem csak Milánót kell fürdetnie, hanem a testvérét is. :)

Kire fog hasonlítani a kistestvér? Milán tiszta apja, persze egyre több dolog kiderül ami arra utal, hogy anyja fia - mint például az a tény, hogy szintén a jobb oldali nyak résznél csiklandós Milánó úgy mint én. És ha az is kisfiú lesz? Nem fogjuk akaratlanul is összehasonlítani a két gyereket - szebb, okosabb, ügyesebb!? Jobb lenne ha lány lenne - hozzáteszem én kislányt szeretnék - ráadásul ha ikrek lesznek akkor leszünk nagy sz...ban!



kedd, február 20, 2007

Tetete

Mostanában megint a tetete a kedvenc szava Milánónak. Meg tudnám zabálni mikor ezt mondja!:)

hétfő, február 19, 2007

Séta a hidegben

Kimerészkedtünk a hidegbe sétálni. Muszáj volt, mert hétvégén próbáltunk pár doboztól megszabadulni ezért szelektáltunk egy csomó papírt, újságot és nem volt mit tenni le kellett vinnem a szelektív hulladékgyűjtőhöz.

Milán nem igazán szeret öltözködni, de ma meglepően nyugodtan viselte ahogy ráadtam a harisnyát, zoknit, nadrágot, vékony pulcsit, vastag pulcsit és ennek a tetejébe még az overállját. Ekkor szokott általában eltörni a mécses, és hangos reklamálás közepette hadonászik a kezével, lábával, hogy Ő ezt ugyan már fel nem veszi. Most egy szó nélkül feladtam rá mindent! Kicsit bonyolult volt míg eljutottunk a hulladékgyűjtőhöz, ami kb. 500 méterre van a háztól, dehát babakocsit tolni plusz 2 nagy szatyor (nehéz!!) újságot, papírt cipelni nem volt egyszerű menet - végén már alig éreztem a kezemet. Ezek után kezdődött a sétálás, ami már nem a megszokott módon történik, hiszen a gyerek tud járni így már nem olyan élvezet számára, ha körbe körbe tologatom a házak között.

Tudni kell, hogy mi egy új építésű lakóparkban lakunk, ahol nem spóroltak a járdával, sétáló utcával - tehát jó nagy tere van a gyerekeknek a sétálásra. Kiraktam Milánt a sétáló utca végénél, hogy akkor sétáljunk szépen hazafele. Persze a gyerek mindenfele akart sétálni csak arra nem amerre én akartam, így megadtam magam és a babakocsit otthagyva az utca közepén elindultam Milán után. Ha nem figyeltem volna rá, akkor is tudtam volna épp merre megy, mert hangos nyögések közepette rótta köreit. Természetesen nehogy már a szépen kikövezett úton sétáljunk áááá neem, a füvesített részen kellett sétálni ami persze nem egyenletes így esett kelt a gyerek. Majd mikor megunta elindult az úttest felé, én hiába álltam az útjába és mondtam neki, hogy arra nem szabad menni mert jönnek az autók - fütyült rám nagyívben. Csak tudnám miért szeretnek a gyerekek az úttest közepén sétálni, vagy épp ott álldogálni???? Természetesen az út mellett végig álltak a parkoló autók, és a gyerek nagy élvezettel maszatolta volna össze az összeset, ha nem viszem el onnan - egy autót azért sikerült szépen letakarítania a kosztól!

Ebben a hidegben nem sok ember jár kint a gyerekével, csak pár fanatik kismama, akik minden áldott nap leviszik a babájukat és tologatják pár óráig. Ahogy megfigyeltem 4 ilyen kismama lakik itt a lakóparkban a többiek, mint én is inkább bent maradnak a lakásban és élvezik a meleget - pedig rengeteg kisgyerekes anyuka lakik ebben a lakóparkban.

szerda, február 14, 2007

Még mindig Zalakaros

Előzmény: este 19 óra, Szálloda étterme - tömve emberekkel, Milánó 2 kiskanállal veri az asztalt.

- Balázs: Miért nem tud a gyerek kiabálni mint minden normális gyerek??"

5 mp-el később a gyerek hangosan kiabál, tőle zeng az egész étterem.

- Balázs: okos gyerek! Hallgat az apjára! :)

kedd, február 13, 2007

Zalakaros

Szombaton reggel elindultunk Zalakarosra, hogy végre pihenjünk egy kicsit. Úgyhogy kinéztünk a neten egy jó kis spa-wellnes hotelt és már indultunk is.

Milán elég jól viselte az utat, szinte végigaludta. Pár óra alatt már meg is érkeztünk Zalakarosra. Ide igazából nyáron járnak a Gyógyfürdő miatt, mi most inkább a Szálloda szolgáltatásait élveztük. Balázs például kipróbálta milyen is egy kozmetikai nagykezelés. Szerinte semmi értelme nem volt, mert ő nem lát változást - dehát mit várjon az ember egy pasitól. Majd bejelentkezett egy fej-nyak-hátmasszázsra, de mint tudjuk Balázs elég kritikus, tehát a masszőr már az első percben elvágta magát, mivel be sem mutatkozott. Ezután elmondása szerint kb. úgy masszírozta meg, mintha saját maga csinálta volna. - Balázs technikája: fekszünk egymás mellett az ágyon - én hason, hogy a hátamat megtudja masszírozni - ő hanyadt fekszik, átnyúl az egyik karjával és a kezét ráteszi a hátamra, és néha napján megmozgatja egy-két ujját, picit megnyomva a hátamat, hogy olyan érzésem legyen hogy azért ő csinál is valamit. - Itt ment el a kedve a további masszázstól. Na de ezek után jöttem én, kaptam egy egésztest masszázst + talpreflexmasszást. Ez isteni volt!! Minden porcikám fájt ahogy a nő masszírozta, de már erre vágytam ezer éve! Persze miután elmondtam milyen isteni volt Balázs is befizetett rá és ez végre tetszett neki! Röviden én a 3 és fél nap alatt csak masszíroztattam magam (egésztest, fej-nyak-hát, shiatsu), na meg bejelentkeztem egy "méregtelenítő tengeri álom"-ra, amit Balázs egyszerűen "mélytengeri iszapszemű rájá"nak nevezett el.


Természetesen sokat voltunk vízben is - én leginkább Milánnal. Első nap a gyermekmedencében voltunk, hozzá kellett szoktatni a vízhez, hisz eddig csak kádban fürdött. Nagyon édes volt, hanyadt feküdt a vizen a kis lábát felhúzta, a lábujjait is behajlította a kezét pedig felemelte a feje fölé és így feküdt hanyadt a vizen. Meg se mert moccani, csak nézelődött a nagy szemeivel. :) Másnap már aktívabb volt, nem igazán akart megmaradni hanyadt, így belementünk a nagyobb medencébe itt már inkább hason volt illetve ide oda úsztattuk közöttünk. Az utolsó napon viszont már totál nem volt hajlandó hanyadt úszni, amit nem igazán értettem. Viszont kipróbáltuk mi történik ha lebukik a víz alá. Először csak le fel dobálta Balázs a vízben, majd úgy döntöttem lesz ami lesz egy ilyen fel le dobálásnál lemerítettem a víz alá. Első reakciónak én üvöltésre számítottam, ehhez képest meg se szólalt csak nagyokat piskologott.

Meg kellett állapítanunk, a gyerek nem egy visszahúzódó típus. Jött ment a szállodában aki megtetszett neki egyszerűen odament. Se perc alatt nagy sikert aratott a szálloda vendégeinek körében. Az étteremben járkált az étlappal, kinézett magának valakit és odament hozzá, hogy odaadja neki az étlapot. Majd ezt még eljátszotta párszor. A babákat előszeretettel nézegette, jövet-menet találkozott egy kislánnyal és Milán egyszerűen megfogta a pólóját, megsimogatta az arcát, a kislány meg totál pánikba esett. :) Nem tudom kire ütött ez a gyerek?!

Viszont volt árnyoldala is ennek a kis pihenésnek. Ugyanis Milánó rosszul viselte az éjszakákat. :(Első este kb. fél 5-kor kelt 1-1,5 órán át próbáltam visszaaltatni. Másnap már jobb volt 1 fokkal, mert csak fél 7-kor kelt, de onnantól kezdve nem aludt. Tegnap volt a mélypont, felébredt 3/4 3-kor és negyed 5-ig altattam, majd negyed 7-kor felkelt és onnantól kezdve megint nem volt alvás. Így Balázs hajnalban lement a gyerekkel reggelizni és a hallban rótta a köreit, merthogy feszt kilóméterhiányban szenved a gyerek. Én nem tudom mitől van ennyi energiája, de mint egy duracell nyuszi úgy jön-megy állandóan.


csütörtök, február 08, 2007

Ha lúd ....

Nehogy egyszerű legyen, már az egész család beteg. Balázzsal indult hétvégén, Milánó folytatta, és tegnap nekem is sikerült bekapcsolódni.:( Eddig még csak a torkom fáj, de az nagyon. Szép kilátások! Fő a pozitív hozzáállás, gyorsan kilábalunk és punktum!

Milánó viszont elég jól viseli szerencsére, ma épp táncos kedvében van folyamatosan rogyadozik a zenére. Meg kell ilyenkor zabálni! :)

Tegnap nagyon kis édes volt, kezdtem rosszul lenni és lefeküdtem az ágyra Ő odajött kiabált egyet hogy "Ana" és elkezdte simogatni az arcom! :) (Merthogy már olyat is tud, hogy ciróka-maróka.) Apró örömök az életben!

szerda, február 07, 2007

Garatgyulladás

Most értünk haza az orvostól, szerinte enyhe garatgyulladása van Milánónak. :( Így most pár napig Nurofent kap, meg köptető szirupot. Szerencsére étvágya van és a rosszalkodásban sem akadályozza ez a betegség. :)

Beteg:(

Beteg lett a szemem fénye. :(

Tegnap este arra lettem figyelmes, hogy nagyon be vannak esve a szemei. Nagyon meleg volt a homloka, ezért meg akartam mérni a lázát. Digitális hőmérőnk van, persze magyar leírás nincs és mikor az ember ideges még ha valamennyire ért is angolul tuti stressz helyzetben semmit nem ért meg a leírásból. Először mértem 37,9-et - ekkor adtam neki fél kúpot - majd kb. 1 óra múlva hűsítő fürdő után már 38,2-t mutatott a hőmérő, úgy hogy hol mért hol nem mért, csak errort írt ki. (Szerinte rövid ideig tartottam a fenekében - szerintem viszont ennyi idő alatt már kellett volna mutatnia valamit!) Ezek után totál kiakadtam!

Nagy nehezen hazaért Balázs és elolvasta a hőmérő használati utasítását, kiderült először be kell állítani, hogy hol is akarom mérni (szájban, fenékben) a hőmérsékletet. Ezek után bedugni a fenekébe, majd megjelenik valami fura kiírás a szerkezeten - ami Balázs szerint "on" felirat lenne - és újra bekapcs. Ekkor már 36,8 -at mutatott! Úgyhogy kész voltam ettől a vacaktól, inkább maradtam a jól bevált puszi a homlokon lázmérésnél.

Egész éjszaka nézegettem, nehogy belázasodjon. Szerencsére nyugodtan aludt és 8 órakor kelt. Mivel a szemén még mindig látszik, hogy nincs jól - bár a közérzete a megszokott és ugyanolyan aktív - délután elvisszük az orvoshoz biztos ami biztos! Annyira hiányzott ez mint púp a hátamra, végre hétvégén elmennénk wellnesselni erre tessék...! Remélem semmi komoly baj nincs és szombatra újra a régi lesz!

kedd, február 06, 2007

Hétvége

Hétvégén hazamentünk Kistelekre. Milán élvezte, hogy a középpontban lehetett...bár szinte mindig a középpontban van! :) Szombaton rájött, hogy van hangja és nem is akármekkora. Azóta egyfolytában hangosan magyaráz és kiabál.

Ádám - a keresztfiam, aki novemberben lesz 5 éves - próbálkozott játszani Milánóval, de nem mindig járt sikerrel. Volt hogy jókat nevettek együtt, de volt olyan is hogy Milán egyszerűen lekevert Ádámnak egy taslit vagy megpróbálta megtépni a haját. Hát igen, nem egy "tedd ide tedd oda"gyerek, van véleménye és ezt nem rejti véka alá. :)

Most találkozott először cicákkal, mit ne mondjak nem volt elájulva tőlük. Amit leolvastam az arcáról az kb. ennyi volt: "eez a cicaa??!! Hááát nem nagy szám!" Úgy látszik csak a neve tetszik, de élőben már nincs elragadtatva tőle. Megpróbáltam neki bemutatni a kutyát is, de az még ennyi sikerrel sem járt.

Persze most is el volt ájulva mindenki Milánótól, hogy milyen szép baba, mekkora és milyen ügyes! Szombaton a nővérem elvitte kis sétára és útközben csodálták meg a gyereket. Az ismerőseim körében is nagy sikert arat, a kislányos anyukák közölték, hozzájuk mehet Milánó udvarolni! Persze most mondaná Balázs - először Ő kipróbálja őket, hisz nem akar rosszat a fiának! Pasik!!

Sajna úgy néz ki egy kis megfázást is hoztunk haza Kistelekről, folyik az orra a gyereknek. :( Most törölgetem neki, és próbálom kiszívni, de remélem ennél rosszabb nem lesz! Bár lehet el kellene vinnem az orvoshoz....alszom még rá egyet.

csütörtök, február 01, 2007

Nől mint a gomba

Nem is mondtam még, hogy hétvégén vettünk Milánónak új autósülést! Már jó ideje napirenden volt, mert nem csak súlyban de hosszban is kinőtte az első autósülését. Úgyhogy már hátul utazik szemben a forgalommal. Eleinte lenyűgözte, hogy mennyi új látnivaló, de ahogy észrevettük nem csípi, hogy csak a hátunkat látja és az arcunkat nem.

Amit még beszereztünk hétvégén az egy új ágynemű volt. Mivel nem egy törpe méret a gyerek kinőtte a takaróját is. És ha már választani lehetett természetesen kék szinűt vettünk neki. :)

Ma ritka pillanatok egyike volt mikor a járókában jól elvolt a gyerek, de persze nem sokáig bírja a bezártságot hisz állandóan kilóméterhiánya van. Mikor már kezdte unni a banánt, elkezdett velem kukucska játékot játszani - hol le guggolt hol felállt és közben nagyokat rötyögött! :)

Ami újdonság, hogy egyre jobban izgatja a fantáziáját a kincsesbödön. Tudjátok az a játék, amelynek különböző formájú nyílásai vannak és a megfelelő formájú kockákat kell beledugni. Most már nem csak ki be pakolássza a dobozba a kockákat, hanem próbálja a megfelelő nyílásba beledugni.