Kimerészkedtünk a hidegbe sétálni. Muszáj volt, mert hétvégén próbáltunk pár doboztól megszabadulni ezért szelektáltunk egy csomó papírt, újságot és nem volt mit tenni le kellett vinnem a szelektív hulladékgyűjtőhöz.
Milán nem igazán szeret öltözködni, de ma meglepően nyugodtan viselte ahogy ráadtam a harisnyát, zoknit, nadrágot, vékony pulcsit, vastag pulcsit és ennek a tetejébe még az overállját. Ekkor szokott általában eltörni a mécses, és hangos reklamálás közepette hadonászik a kezével, lábával, hogy Ő ezt ugyan már fel nem veszi. Most egy szó nélkül feladtam rá mindent! Kicsit bonyolult volt míg eljutottunk a hulladékgyűjtőhöz, ami kb. 500 méterre van a háztól, dehát babakocsit tolni plusz 2 nagy szatyor (nehéz!!) újságot, papírt cipelni nem volt egyszerű menet - végén már alig éreztem a kezemet. Ezek után kezdődött a sétálás, ami már nem a megszokott módon történik, hiszen a gyerek tud járni így már nem olyan élvezet számára, ha körbe körbe tologatom a házak között.
Tudni kell, hogy mi egy új építésű lakóparkban lakunk, ahol nem spóroltak a járdával, sétáló utcával - tehát jó nagy tere van a gyerekeknek a sétálásra. Kiraktam Milánt a sétáló utca végénél, hogy akkor sétáljunk szépen hazafele. Persze a gyerek mindenfele akart sétálni csak arra nem amerre én akartam, így megadtam magam és a babakocsit otthagyva az utca közepén elindultam Milán után. Ha nem figyeltem volna rá, akkor is tudtam volna épp merre megy, mert hangos nyögések közepette rótta köreit. Természetesen nehogy már a szépen kikövezett úton sétáljunk áááá neem, a füvesített részen kellett sétálni ami persze nem egyenletes így esett kelt a gyerek. Majd mikor megunta elindult az úttest felé, én hiába álltam az útjába és mondtam neki, hogy arra nem szabad menni mert jönnek az autók - fütyült rám nagyívben. Csak tudnám miért szeretnek a gyerekek az úttest közepén sétálni, vagy épp ott álldogálni???? Természetesen az út mellett végig álltak a parkoló autók, és a gyerek nagy élvezettel maszatolta volna össze az összeset, ha nem viszem el onnan - egy autót azért sikerült szépen letakarítania a kosztól!
Ebben a hidegben nem sok ember jár kint a gyerekével, csak pár fanatik kismama, akik minden áldott nap leviszik a babájukat és tologatják pár óráig. Ahogy megfigyeltem 4 ilyen kismama lakik itt a lakóparkban a többiek, mint én is inkább bent maradnak a lakásban és élvezik a meleget - pedig rengeteg kisgyerekes anyuka lakik ebben a lakóparkban.
Milán nem igazán szeret öltözködni, de ma meglepően nyugodtan viselte ahogy ráadtam a harisnyát, zoknit, nadrágot, vékony pulcsit, vastag pulcsit és ennek a tetejébe még az overállját. Ekkor szokott általában eltörni a mécses, és hangos reklamálás közepette hadonászik a kezével, lábával, hogy Ő ezt ugyan már fel nem veszi. Most egy szó nélkül feladtam rá mindent! Kicsit bonyolult volt míg eljutottunk a hulladékgyűjtőhöz, ami kb. 500 méterre van a háztól, dehát babakocsit tolni plusz 2 nagy szatyor (nehéz!!) újságot, papírt cipelni nem volt egyszerű menet - végén már alig éreztem a kezemet. Ezek után kezdődött a sétálás, ami már nem a megszokott módon történik, hiszen a gyerek tud járni így már nem olyan élvezet számára, ha körbe körbe tologatom a házak között.
Tudni kell, hogy mi egy új építésű lakóparkban lakunk, ahol nem spóroltak a járdával, sétáló utcával - tehát jó nagy tere van a gyerekeknek a sétálásra. Kiraktam Milánt a sétáló utca végénél, hogy akkor sétáljunk szépen hazafele. Persze a gyerek mindenfele akart sétálni csak arra nem amerre én akartam, így megadtam magam és a babakocsit otthagyva az utca közepén elindultam Milán után. Ha nem figyeltem volna rá, akkor is tudtam volna épp merre megy, mert hangos nyögések közepette rótta köreit. Természetesen nehogy már a szépen kikövezett úton sétáljunk áááá neem, a füvesített részen kellett sétálni ami persze nem egyenletes így esett kelt a gyerek. Majd mikor megunta elindult az úttest felé, én hiába álltam az útjába és mondtam neki, hogy arra nem szabad menni mert jönnek az autók - fütyült rám nagyívben. Csak tudnám miért szeretnek a gyerekek az úttest közepén sétálni, vagy épp ott álldogálni???? Természetesen az út mellett végig álltak a parkoló autók, és a gyerek nagy élvezettel maszatolta volna össze az összeset, ha nem viszem el onnan - egy autót azért sikerült szépen letakarítania a kosztól!
Ebben a hidegben nem sok ember jár kint a gyerekével, csak pár fanatik kismama, akik minden áldott nap leviszik a babájukat és tologatják pár óráig. Ahogy megfigyeltem 4 ilyen kismama lakik itt a lakóparkban a többiek, mint én is inkább bent maradnak a lakásban és élvezik a meleget - pedig rengeteg kisgyerekes anyuka lakik ebben a lakóparkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése