Sokkal fárasztóbb a gyerekkel sétálni, mint a gyereket sétáltatni! Erre tegnap végérvényesen rádöbbentem. Kimentünk sétálni Milánóval babakocsi nélkül, mivel már délelőtt is megjegyeztem magamban, hogy árkon-bokron keresztül nem tudom tolni a babakocsit utána, ugyanis Milánó soha nem az úton megy hanem ami épp az eszébe jut, ami felkelti a figyelmét. Ez lehet egy kavics, egy ág, vagy akár a szomszéd terasz ajtaja - így jár aki nem keríti el az udvarát!
Szóval csak lazán, minden korlát nélkül elindultunk befele a sétáló utca fele. Csakhogy míg odáig eljutunk elég hosszú az út, pláne ha autók szegélyezik az út mentét. Természetesen mindegyiket megakarta fogdosni, szemetet felszedni az útról és naná, hogy az összes babát követni kell! Néha szegénykém azt se tudta merre menjen mivel a gyerekek bicikliztek, görkoriztak. Néha többet mentünk visszafele, mint előre! Eközben megláttam Apát, hogy jön hazafele és mutattam Milánónak: "Nézd ott van Apa!", de csak a falnak beszéltem, mivel a gyerek kiszúrta a sétálóutca közepén az egyik törpitúrbót és mindenáron megakarta szerezni magának. Úgy tudtam csak felhívni az apjára a figyelmet, hogy felvettem és rámutattam, hogy OTT van Apa. Ezek után végre hajlandó volt arra menni amerre én akartam! :) Kemény meló lesz mire megtanuljuk mindketten ki mit akar és ki enged a másiknak!
Más....
Milánó a szobájában játszott és úgy döntött hogy a szépen leterített szivacs puzzle-jét szétszedi:
- "Most miért szeded szét? Olyan szépen ki van rakva....!" (mert ugye ki más feladata lenne újra összepakolni...)
- Milánó - nagy szemekkel rám néz és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna közli velem: "hajjnnndeee csak!"
- "Jaaa ha csak, az mindjárt más!" :)
Szóval csak lazán, minden korlát nélkül elindultunk befele a sétáló utca fele. Csakhogy míg odáig eljutunk elég hosszú az út, pláne ha autók szegélyezik az út mentét. Természetesen mindegyiket megakarta fogdosni, szemetet felszedni az útról és naná, hogy az összes babát követni kell! Néha szegénykém azt se tudta merre menjen mivel a gyerekek bicikliztek, görkoriztak. Néha többet mentünk visszafele, mint előre! Eközben megláttam Apát, hogy jön hazafele és mutattam Milánónak: "Nézd ott van Apa!", de csak a falnak beszéltem, mivel a gyerek kiszúrta a sétálóutca közepén az egyik törpitúrbót és mindenáron megakarta szerezni magának. Úgy tudtam csak felhívni az apjára a figyelmet, hogy felvettem és rámutattam, hogy OTT van Apa. Ezek után végre hajlandó volt arra menni amerre én akartam! :) Kemény meló lesz mire megtanuljuk mindketten ki mit akar és ki enged a másiknak!
Más....
Milánó a szobájában játszott és úgy döntött hogy a szépen leterített szivacs puzzle-jét szétszedi:
- "Most miért szeded szét? Olyan szépen ki van rakva....!" (mert ugye ki más feladata lenne újra összepakolni...)
- Milánó - nagy szemekkel rám néz és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna közli velem: "hajjnnndeee csak!"
- "Jaaa ha csak, az mindjárt más!" :)
1 megjegyzés:
ajjjaj, mar visszabeszel? :D na, innentol megnagyobb buli lesz :))
Megjegyzés küldése