Sajnos elég ritkán jutunk le hozzájuk, így kell Milánnak pár óra míg megszokja a környezetet. Nem mindenhova mert egyedül bemenni, de gyorsan feltalálta magát Milánó és hol engem hol az apját nyaggatta. Megfogta a kezünket és húzott, vagy rosszabb esetben betolt bennünket oda ahova be akart menni! :)
A nagy kertet viszont nagyon imádta! Húsvét alkalmából tojást is kerestünk, persze még inkább én mutogattam merre keresse, de mikor meglátta nagy lelkesedéssel mutogatott a csokikra, hogy húú mik azok!?
Játék fűnyírót tologatta az egész kertben, majd mikor megunta beleült a kavicságyba és a játéklapátra pakolgatta a kavicsokat. Az apja tologatta a játék traktoron, na ezt nagyon élvezte! Mutogatta, hogy még toljál apa! Kipróbálta a törpi túrbót is, de még nem jött rá, hogy lábbal kell előre hajtani.
De, hogy ne legyen unalmas a nap számunkra sem, fél óra leforgása alatt kétszer esett el. Először a betonon, miközben egy söprűvel közlekedett, úgyhogy felhorsolta a száját, az orrát. Majd rá 10 percre a homokozóban is elesett és ott felsértette az alsó ajkát is! Szegénykém sírt is, de nem volt vészes. Úgyhogy most tiszta plezúr az arca. Persze az apjának rögtön az volt a reagálása, hogy legalább nem lesz púderképű. Én azért kihagytam volna ezt a két esést, ha lehet!


1 megjegyzés:
Ebcsont beforr! :-) De tényleg nem lehet jó látvány amint a gyermekem elzúg...
Megjegyzés küldése