Hétvégén előbújt Milánóból a hiszti király. Az úgy volt, hogy éppen délutáni uzsonnánkat fogyasztottuk mikor is Milánó kiszemelt valami tárgyat az asztalról. Mert nálunk nem lehet ám nyugodtan enni, közben tuti valamivel játszani kell (sótartó, kocsikulcs, toll - ami éppen megtetszik neki). Így történt ez most is, megunta a sótartót jöhetett valami más én pedig azt mondtam hogy NEM. Na erre elkezdett keservesen sírni, a szája totál legörbülve közben kezével veszettül hadonászva hisztizett. Mikor látta hogy totál semmi esélye a hisztivel rákapcsolt még egy lapáttal és a drámai hatást fokozva ráborult az etetőszékre és úgy "sírt" tovább.
Vasárnap ismét bevetette ezt az eszközt... játszottunk a szobájában majd szomjas lett. Kinyitotta a szobája ajtaját, odajött hozzám (feküdtem a földön) egyik kezével az én kezemet húzta a másikkal pedig mutogatott hogy menjünk ki a nappaliba az üvegéért. Én erre közöltem vele, hogy nagyfiú már ki tud egyedül is menni. El is indult az ajtó felé, talán a fürdőszoba ajtóig jutott majd hirtelen visszafordult és visszajött értem. Ekkor már hisztizett, hogy menjek vele. Persze nem sokra jutott velem és magasabb fokozatba kapcsolt, ráborult a lábamra és tovább hisztizett. (Egyébként ilyenkor annyira édes, meg tudnám zabálni, dehát tartanom kell magam.) Ez addig ment így, míg az Apját sikeresen fel nem ébresztette. Utána már csak mennie kellett az apja után a nappaliba, leemelte az asztalról az üvegét és jött is vissza.
Ejj csak ezt a korszakot éljük túl!
Vasárnap ismét bevetette ezt az eszközt... játszottunk a szobájában majd szomjas lett. Kinyitotta a szobája ajtaját, odajött hozzám (feküdtem a földön) egyik kezével az én kezemet húzta a másikkal pedig mutogatott hogy menjünk ki a nappaliba az üvegéért. Én erre közöltem vele, hogy nagyfiú már ki tud egyedül is menni. El is indult az ajtó felé, talán a fürdőszoba ajtóig jutott majd hirtelen visszafordult és visszajött értem. Ekkor már hisztizett, hogy menjek vele. Persze nem sokra jutott velem és magasabb fokozatba kapcsolt, ráborult a lábamra és tovább hisztizett. (Egyébként ilyenkor annyira édes, meg tudnám zabálni, dehát tartanom kell magam.) Ez addig ment így, míg az Apját sikeresen fel nem ébresztette. Utána már csak mennie kellett az apja után a nappaliba, leemelte az asztalról az üvegét és jött is vissza.
Ejj csak ezt a korszakot éljük túl!
1 megjegyzés:
Édi lehet, de azért nem bánom, hogy ebből az "élvezteből" kimaradtam :-)
Megjegyzés küldése