Attól még hogy padlón voltam az élet nem állt meg. Kezdünk szépen lassan visszaállni a régi kerékvágásba, fél 9-kor kelés, reggeli, séta, ebéd, alvás, játszótér, fürdés és ismét alvás. Eleinte nem ment minden simán, ebéd után nem akart a nagyságosúr aludni, utána meg nyűgös volt, hogy álmos. Az ebédet úgy ahogy van ki akarta hagyni, ha már az etetőszék közelébe vittem máris hisztizett. Most már jobb a helyzet, de még nem az igazi.
Nagyon anyás mostanában, a héten itt voltak a nővéremék (Zsuzsi, Ádám). Tegnap elmentünk csavarogni négyesben az Árkádba meg az Ikeába. Eleinte nem is volt semmi gond, egyfolytában magyarázott Milán a babakocsiban és vigyorgott. Ebédnél már kezdődtek a gondok, elmentem magamnak is venni valami ebédet és mint kiderült végig bőgte a távollétemet, semmi sem volt jó bármivel próbálkozott Zsuzsi és Ádám. Majd miközben én ebédeltem Ő tuti sétálni akart menni, de hiába ment volna vele Zsuzsi az nem volt jó, hisztizett és sírt. Úgy ettem, hogy közben a gyerek mint a kismajom lógott a nyakamban. Hazafele úton (én vezettem) végig hisztizte, folyamatosan felém nyújtotta a kis karjait hogy vegyem ki a kocsiülésből, még a cumit sem kérte!!! (Eddig a cumi minden problémát orvosolni tudott.) Délután uzsonnázás befejeztével ki akart jönni Milán az etetőszékből (tele volt a kezem), így Zsuzsi akarta kivenni - rögtön sírni kezdett - végül csak Zsuzsi vette ki a székből és mintha ez a világ legnagyobb gondja lenne sírva bújt hozzám hogy ez milyen egy szörnyű dolog volt!
De hogy ez még ne legyen elég, szerda este már az Apjával se akart fürdeni, egyenesen hisztizett mikor Balázs bevitte a fürdőszobába! Nem tudom mi történhetett vele, hogy ennyire Anyás és hisztis de remélem 1-2 hónapon belül túl leszünk ezen a korszakon.
Nagyon anyás mostanában, a héten itt voltak a nővéremék (Zsuzsi, Ádám). Tegnap elmentünk csavarogni négyesben az Árkádba meg az Ikeába. Eleinte nem is volt semmi gond, egyfolytában magyarázott Milán a babakocsiban és vigyorgott. Ebédnél már kezdődtek a gondok, elmentem magamnak is venni valami ebédet és mint kiderült végig bőgte a távollétemet, semmi sem volt jó bármivel próbálkozott Zsuzsi és Ádám. Majd miközben én ebédeltem Ő tuti sétálni akart menni, de hiába ment volna vele Zsuzsi az nem volt jó, hisztizett és sírt. Úgy ettem, hogy közben a gyerek mint a kismajom lógott a nyakamban. Hazafele úton (én vezettem) végig hisztizte, folyamatosan felém nyújtotta a kis karjait hogy vegyem ki a kocsiülésből, még a cumit sem kérte!!! (Eddig a cumi minden problémát orvosolni tudott.) Délután uzsonnázás befejeztével ki akart jönni Milán az etetőszékből (tele volt a kezem), így Zsuzsi akarta kivenni - rögtön sírni kezdett - végül csak Zsuzsi vette ki a székből és mintha ez a világ legnagyobb gondja lenne sírva bújt hozzám hogy ez milyen egy szörnyű dolog volt!
De hogy ez még ne legyen elég, szerda este már az Apjával se akart fürdeni, egyenesen hisztizett mikor Balázs bevitte a fürdőszobába! Nem tudom mi történhetett vele, hogy ennyire Anyás és hisztis de remélem 1-2 hónapon belül túl leszünk ezen a korszakon.
4 megjegyzés:
Szerintem érezte, hogy valami nincs rendben, és a megnyugtatásodat várta minden pillanatban, hogy ott vagy, és imádod! Meglásd, amint jobb a kedved, ő is jobban lesz! :)
Hallom az irasodon, hogy mennyire faradt vagy... most jo lenne valamivel megnevettetni.. de innen csak egy nagy olelest tudok kuldeni.
Semmi gond, csak megéezte, hogy te padlón vagy, és nem tudta máshogy kifejezni, hogy veled érez. Na meg a te hangulatod őt is elbizonytalanította, ezért kellesz neki hatvényozottan. Amint jobban leszel, megváltozik. "kinövi" Kitartás!!
Köszi lányok! Puszi nektek.
Megjegyzés küldése