Hétvégét Balatonalmádiban töltöttük - köszönet érte Ági néninek, Sanyi bácsinak avagy Saba ahogy Milán mondaná és természetesen Ennének!
Péntek reggel bepakoltunk a kisautóba -természetesen úgy néztünk ki mint a málhás szamár - és meg sem álltunk Balatonalmádiig. Gyönyörű volt az idő - Miskolc-Tapolca óta nem hallgatok az időjósokra, ugyanis esőt és rossz időt mondtak egész hétvégére -, kb. fél 11-re értünk Almádiba. Fantasztikus villás reggelivel vártak bennünket, majd átöltöztünk és mentünk is a strandra. Milánó mint egy duracell nyuszi egész nap jött-ment, mászókázott, csúszdázott, homokozott és természetesen pancsolt a vízben. Annyira tetszett neki a nagy víz, hogy nem engedte, hogy fogjuk a kezét. Begyalogolt egészen addig, míg a nyakáig ért a víz és csak utána fogta meg a kezünket. Eleinte próbálkozott a várépítéssel is, de hamar megunta, pancsolni mégis jobban szeret. Hazafele ettünk minifánkot, amit még Milánó is megkóstolt és jóízűen eszegette is. Ez már haladás, mert eddig nem volt hajlandó se sütit, se pékárút megenni. Este - kakaóivás után - kb. 3 perc alatt elaludt, így mi nyugodtan játszhattunk lent a lányokkal scrable-t.
Másnap nem sok kedvünk volt kimozdulni, így a kertben pihiztünk, míg Milánó a slaggal játszott és persze mindenkit próbált lelocsolni.
Képes beszámoló:
1 megjegyzés:
Köszönöm, Éca! Jó látni benneteket így együtt!
Megjegyzés küldése