Betegségből felépülés = hiszti?

Hiába próbáltam a neten utána nézni, nem találtam semmi értelmes magyarázatot arra, hogy mitől változott meg ennyire 2 napja Milánó. Máskor is volt már ilyen, ha beteg lett utána pár napig hisztis volt, de ami 2 napja megy ezután a hányás-hasmenés után az mindennek a teteje. Próbálom a helyébe képzelnem magamat, a betegség miatt levert lett, semmihez sem volt kedve szinte egész nap a kanapén feküdtünk és a Mondókáskönyvet kellett olvasni. Csaképp már 2 napja nincs hasmenése sem - bár nem akarom elkiabálni - hányás meg péntek óta nincs. Szóval már éppen mondhatnánk azt is, hogy a gyógyulás útjára lépett, csaképp ezt a levertséget felváltotta a hiszti, de nem is akármilyen! Bármiért képes hisztizni: olvassunk - ne olvassunk, sétáljunk - ne sétáljunk, pakolásszunk - ne pakolásszunk. Ma pl. valamiért rászóltam (sokadszorra), hogy nem szabad összefirkálni tollal a konyhaszekrényt, erre elkezdett hangosan hisztizni, de úgy hogy hasra vágta magát a szőnyegen. Vagy pl. beleültettem a kisszékébe majd mondtam neki elszaladok wc-re, na ez idő alatt végig kiabált és hisztizett. Bementünk a szobájába és kitalálta, hogy másik könyvből olvassak, azt mondta elviszi a könyvet a polcra és hozza a másikat. Erre a könyvet egy hirtelen mozdulattal levágta a szoba közepére én pedig rászóltam, hogy a polcra tegye vissza. Na több se kellett elkezdett kiabálni, hogy "oda tettem, oda tettem, tök jó, oda tettem!" és közben már hasra is vágta magát és így hisztizett. Ezt egészen addig csinálta, míg azt nem mondtam neki, hogy addig nem olvasok a másik könyvből amíg vissza nem teszi azt a polcra. Na erre felpattant és máris visszakerült a könyv a polcra.

A hab a tortán az esti lefekvés volt, a szokásos rituálék után befektettük az ágyba, betakargattuk és már jöttünk is volna ki mikor felpattant az ágyból és közölte "Anya oda gugulni", amire én a jól bevált cselhez folyamodva mondtam, hogy elmegyek fürödni. Na ezzel nem is volt gond, de ahogy kijöttem a fürdőszobából rázendített. Bementem hozzá, próbáltam szavakkal megnyugtatni majd kijöttem. Erre még jobban elkezdett hisztizni, vártunk 5-10 percet (ahogy a szakkönyvek javasolják) majd újra bementem felvettem, megnyugtattam szépen elmagyaráztam neki, hogy aludjon szépen, leraktam és ahogy jöttem kifele már újra rázendített. Ilyet viszont még sosem csinált, magas hangon sikítozva hisztizett és kiabált kifele. Legszívesebben vele sírtam volna, hogy nem tudom mi a baja, mert ez szerintem már nem normális állapot. Így felrúgva a saját elhatározásomat is - ugyan nem feküdtem le mellé a földre - de beültem a hintaszékbe és megvártam míg elalszik. Próbálok arra ügyelni, hogy ne váljak az elalvási rituáléjának részévé - ez alatt azt értem, hogy ne kelljen addig szorongatnia az ujjamat míg el nem alszik, vagy ne csak úgy tudjon elaludni, hogy közben folyamatosan simogatom. Valahogy fontosnak tartom, hogy egyedül, a saját kis szokásait előtérbe helyezve tudjon elaludni.

Már csak meg kellene találnom az okokat, hogy miért lett ilyen hisztis!