Kismamaságom bejegyzései

33 hetes pocak:

Újabb hónap telt el

Máris eltelt újabb 1 hónap Milánó születésnapja óta. Ezalatt az 1 hónap alatt megtanulta a versenyautóját tekerni, ebből adódóan pár 3 kerekű triciklit is tud már tekerni. Természetesen nem sokáig érdekli inkább Benedek (2,5 éves) biciklije amit nagyon ügyesen teker. Jó még nem hosszútávon, de annyira épp elég, hogy mondogassa vegyünk neki egy biciklit. Erre felbuzdúlva nekiálltunk a neten keresgélni mennyiért is adnak egy biciklit, ami már jobb minőségű, hogy sokáig bírja, na meg majd törpilla is tudja használni. Kb. 4 óra hosszan át tartó folyamatos böngészés után megtaláltuk a Benedek féle biciklit a lehető legolcsóbb áron. Másnap nyakunba vettük a várost, - de hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog - a kinézett piros bicikli helyett csak zöld volt. Jó-jó, de még sem az igazi ha már piros bicikliért indultunk. Az eladó megígérte, hogy szerdán megy árúért és ha talál piros biciklit akkor elhozza nekünk, addig is türelemmel várunk és ha más nem lesz megvesszük a zöldet.

Az elmúlt 1 hónap alatt kicsit leszűkült Milán szókincse, ugyanis bármit mondunk vagy kérünk tőle az első reakciója - "Nem." Persze ha van kedve és még 2x elmondjuk neki amit szeretnénk akkor megcsinálja, de ez mostanában a ritkábbik eset. Viszont nagyon szépen és helyesen használja a "köszönöm" szót. Megköszöni a reggelit, ebédet, vacsorát, vagy amit éppen elkér és mi odaadjuk neki.

Alvás terén annyi változás történt, hogy az éjszakákat többé kevésbé átalussza, viszont 6-7 óra között mindig megjelenik a szobánkba és már mászik is be az ágyunkba. Ami sajnos nem tart tovább átlagosan 10 percnél, mert utána már mászik is le és elkezd pakolászni. Van mikor kivonul a szobánkból, ránk csukja az ajtót és elvan hol a szobájában (ritkább eset), hol a nappaliban. (Előző este mindenféle tiltott dolgot gondosan elpakolunk - a lehető legkisebb károkra kelljen ébrednünk.)

Kismamaságom bejegyzései - 4D

Délelőtt folyamán elmentünk 4D-re, ahová Milánót is vittük. Szépen elmagyaráztuk neki, hogy megnézzük Kicsi Gesztenyét utána pedig csúszdázhat a bababoltban. Nagyon kis ügyesen végig ülte az egészet és figyelt ahogy megmutogatjuk neki törpilla kis testrészeit.

33 terhességi hétnek felelnek meg Kicsi Gesztenye adatai. Jelenleg 2078 gramm, a doki szerint szép kis husis a csuklója. :)

Méretek:
BPD (két halánték közti távolság): 8,18 cm
HC (fejkörfogat): 29,82 cm
AC (haskörfogat): 28,56 cm
FL (combcsont): 6,49 cm

Íme a pici kislányunk (összehasonlítva Milán 4D-s képével, mintha ikrek lennének):

Martonvásár

Kemény menet

Meg kell mondjam, elgondolkoztam azon miért nem lehet legalább 10 éves koráig a gyereket rácsos ágyban altatni? Addigra már agyilag eljut odáig, hogy ha éjszaka felébred vissza tud magától is aludni nem kell hozzá segítség.

Merthogy Milán a fél 5-s ébredést tovább fejlesztette hajnali fél 3-ra, de úgy hogy még az ágyunkba bújást is tökélyre fejlesztette - mert hogy mi semmit nem vettünk észre belőle! Arra ébredtem fel, hogy valaki szuszog a fejemnél, na akkor megfogtam törpét és átvittem a szobájába. 4 óráig próbálkoztam az altatásával, majd átpasszoltam az Apjának, aki 7 óráig küzdött vele utána ismét arra ébredtem, hogy mászik fel az ágyunkba.

Igazából az a gond, hogy ha egyszer felébred éjszaka nem tudom otthagyni az ágyában, mert 3 mp múlva már jön is át hozzánk és közli, hogy nem csicsikál. Elég fárasztó ez az éjszakai menet, de azt semmiképp nem szeretném ha minden hajnalban az ágyunkban kötne ki. Hiszen júniusban megszületik törpilla és 2 gyereket egyszerre ajnározni éjszaka nem egy leányálom. Úgyhogy marad a szigorú következetesség, ami ugyan fárasztó, de hosszútávon jobban megéri. Csak bírjuk türelemmel!

Rácsos ágyból kiságyba

Nagy problémát okozott nekem az, hogy a rácsos ágyát alakítsuk-e át Milánnak vagy vegyünk egy új ágyat neki. Így múlt héten neki álltam böngészni a netet hátha találok valami olyan kiságyat, ami menne a bútoraihoz. Találtam is az Ikeában egy fehér kiságyat, mely minden szempontból megfelelt nekem - 3 oldala van + egy védőrács a 4. oldalon. Már csak Balázst kellett meggyőznöm, hogy ezt vegyük meg inkább és ne adjunk ki pénzt még egy rácsoságyra.

Hétvégén szépen elvittük Milánt a Mamájához és mi nyugodtan elindultunk az Ikeába. Balázsnak sem volt különösebb ellenvetése az ágy ellen, bár próbálkozott más irányba téríteni nem sok sikerrel. :) Így tehát megvettük Milán új ágyát, hazaérve B. szétszedte a rácsoságyat és összeszerelte a szép új kiságyat. Nagyon kis aranyos ágyat sikerült vennünk. Telefonon bejelentettem Milánnak, hogy az Angyalkák hoztak neki egy új ágyat, mivel már olyan nagyfiú. Vasárnap délután mikor hazaért bele is vetette magát, tetszett neki, hogy ki be járkálhat. Este mikor csuktam be a spalettákat - azt hitte épp a rácsokat szereljük vissza - és kiabálta, hogy "Ne szeleld vissza a lácsot!" :) Az elalvás kicsit nehezen ment, ott kellett maradnom addig amíg el nem aludt. Reggel viszont 6.20-kor arra ébredtem fel, hogy valaki mászik fel a lábamon. Na gyorsan visszakísértem az ágyikójába, de semmi értelme nem volt, 1 óra hosszáig próbálkoztam a visszaaltatással eredmény nélkül.

Délután már fel voltam készülve, hogy még keményebb meló lesz lefektetni, de szerencsére csak 3x jött ki a szobájából azzal, hogy ő nem alszik majd fél óra magában beszélgetéssel végre elaludt. A tegnap este már könnyebben ment, egy szó nélkül elaludt viszont hajnali fél 4-kor már az ágyunknál volt, újra visszakísértem, próbáltam ott hagyni ezt kb. 2 percig bírta is majd felszerelkezve az összes alvótársával (brummadza, Tomi kutyus, Nyuszi, Micimackó, Igazi - ez egy kis takaró) beállított sírva hozzánk, hogy ő nem alszik. Majd fogta magát bemászott közénk és fél óra múlva már aludt is. Remélem ebből nem lesz rendszer és hamar megszokja a kiságyát.

Kismamaságom bejegyzései

Már a 31. hetet taposon, ez néha olyan hihetetlen. Törpilla köszöni szépen jól van, nagyokat szokott estefele hancúrozni, amit általában az Apja kérésére, vagy simogatására abba is hagy! Mondtam nagyon helyes, hogy már a pocakomban ilyen szépen szót fogad az Apjának. Meg is jegyezte Balázs, hogy nyílván Ő is Anyja lánya lesz, mint ahogy Milán is rám ütött ilyen szempontból - imádják ha simogatják őket! :) Lesz dolga Apának azt hiszem! A lányokat ismerve nem kétséges számomra, hogy egy mosollyal is képes lesz levenni az Apját a lábáról Kicsi Gesztenye.

Hétvégén pedig elkezdjük beszerezni a szükséges dolgokat Törpillának, persze ehhez először át kell majd néznem Milán baba ruháit, melyiket tudjuk majd hasznosítani. Eleinte az a baj, hogy nem sok mindent hisz mikor Milánó született még hűvös idő volt, most meg a jó melegbe fog megszületni a kislányunk.
A kórházi pakkhoz is össze kell még írogatnom mik is kellenek, ehhez jól jön a szülésfelkészítőről készült jegyzetem és persze azokat is be kell még szerezni.
Azt már nem is említem, hogy lassan nem tudok mit felvenni mert minden felsőmet kihíztam. :) Balázs pólóiban meg kicsit nézek ki úgy, mint egy tank, ami itthon még elmegy, de az utcára azért nem mennék ki.
És ha már a tanknál tartunk elkezdtem vizesedni, ami kicsit korán jött úgy érzem. Péntek este mikor felkeltem a kártyázásból akkor éreztem, hogy 2 számmal nagyobb lett a lábfejem.
Jövőhéten viszont bejelentkezem egy 4D-s ultrahangra, már nagyon kíváncsi vagyok hogy kire is hasonlíthat, hogy nézhet ki a Mi kislányunk! :) Mekkora lehet már és vajon lesz-e haja, mert ugyan Milánónak sok hajat mondtak a 4D-n, de megszületésekor nem mondhatnám, hogy túl sok volt. És mikor először megpillantom Kicsi Gesztenyét vajon kihez fogom hasonlítani? Milánt mikor megpillantottam az volt az első mondatom, hogy "Tiszta Miklós bácsi!" (Apósom).

Lábadozás

Mivel el vagyunk tiltva a közösségtől, így a mi közeli játszóterünkre vittem le már tegnap és ma is Milánót, mivel annyira szépen sütött a nap, hogy gondoltam ártani nem ártok vele csak jót tehet a náthájának is ha melegen van (ide nem nagyon járnak, mert felújításra vár). Egyébként se nagyon bírtam már bent vele, szinte egész álló nap rosszalkodik hol ezt önti ki, hol azt - természetesen valami italt és persze a földre - dobálózik azaz unja magát. Ezt persze megértem hisz hozzá van szokva, hogy minden nap Emmával homokozik a játszótéren, délután meg jönnek a többi pajtások és ez a megszokott kis rendszer egyszeriben felborult és nem mehet sehova.

Ennek remélhetőleg ma vége, mivel megyünk délután vissza a fül-orr-gégészetre kontrollra és nagyon remélem, hogy gyógyultnak lesz titulálva a gyerek. Persze az orra még most is folyik, de az is hamar elmúlik remélhetőleg.

Középfülgyulladás

Az este még csak jól indult, szépen elaludt Milánó majd hajnali 3/4 5-kor ébresztőt fújt igen hangosan. Így áthoztam az ágyunkba hátha vissza tud aludni, nem így lett. Visszatettem a kiságyába és a szokásos kis matracra kucorodtam. Sajnos így is csak kisebb-nagyobb megszakításokkal aludt.

Reggel viszont enyhén sírósan mutatta, hogy fáj a füle. Ezt legalább háromszor elmondta 1 órán belül. Így úgy döntöttünk irány a Heim Pál Kórház és inkább nézzék meg, hisz eddig ilyet még nem mondott törppicur. Mint köztudott mindig sokan vannak az ügyeleten, most sem volt másképp. 11 óra körül jutottunk be a belgyógyászatra, majd Fenistil csepp felírása után tovább küldtek a fül-orr-gégészetre, ahol további másfél órát vártunk mivel elfelejtették a gépbe bevezetni az átirányítás tényét. Emiatt 3/4 órával többet vártunk mint kellett volna. Itt megállapította a doktornő, hogy enyhe középfülgyulladása van, erre írt fel antibiotikumot és a hét vége fele vissza kell mennünk kontrollra majd. Fájdalomcsillapításra Nurofent kap, plusz Sterimarral kell átmosni az orrát.

Megfázás

Az a nagy helyzet, hogy Milán megfázott. Ezt most foghatom a terhességi szenilitásra, feledékenységre vagy Anyai butaságra. Az történt, hogy szerdán délelőtt esett az eső, délután viszont kellemesebb idő lett, így beöltöztetve Milánt overálba, csizmába kimentünk egy kicsit motorozni. Igen ám, de a víz tócsák nem tűnnek csak úgy el pár óra alatt, így természetesen az össszes víz tócsába belement törppicur és amire egyáltalán nem gondoltam, hogy átázik a csizmája. Valahogy eddig ezzel nem volt gond, még télen sem. Persze mikor vettem észre, természetesen akkor mikor hazaérve levettem róla a csizmát...csupa víz volt a zoknija, a harisnyája. Gyorsan bevittem a fürdőszobába és melegvízzel felmelegítettem a lábát (azt már meg nem mondom, hogy miért nem tettem bele a meleg vízbe teljesen a gyereket, valószínű mert nem gondolkoztam, hogy ilyen helyzetben egy felnőtt mit is csinálna). Ezzel le is tudtam a dolgot, valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy beteg lehet majd. De pechemre péntek délelőtt a Mamája már 38,1 fokos lázat mért. Hőemelkedése és láza utána már nem volt egész nap, csak épp éjszaka semmit sem aludtunk negyed 4-ig! Beköltöztettem Milánt a hálószobába, Apa kiköltözött a nappaliba (másnapi teendői miatt) és reménykedtem hogy majd ha velem alszik nyugi lesz. Tévedtem, hajnalig csak forgolódott, sírt, nyűgös volt, ekkor döntöttem úgy hogy adok neki egy kis Nurofent hátha fáj valamilye csak épp nem tudja még megmondani. Utána simogattam még pár percig majd álomba szenderült. Reggel még párszor felébredt, hogy simogassam és így aludtunk 9 óráig.