Megfázás

Az a nagy helyzet, hogy Milán megfázott. Ezt most foghatom a terhességi szenilitásra, feledékenységre vagy Anyai butaságra. Az történt, hogy szerdán délelőtt esett az eső, délután viszont kellemesebb idő lett, így beöltöztetve Milánt overálba, csizmába kimentünk egy kicsit motorozni. Igen ám, de a víz tócsák nem tűnnek csak úgy el pár óra alatt, így természetesen az össszes víz tócsába belement törppicur és amire egyáltalán nem gondoltam, hogy átázik a csizmája. Valahogy eddig ezzel nem volt gond, még télen sem. Persze mikor vettem észre, természetesen akkor mikor hazaérve levettem róla a csizmát...csupa víz volt a zoknija, a harisnyája. Gyorsan bevittem a fürdőszobába és melegvízzel felmelegítettem a lábát (azt már meg nem mondom, hogy miért nem tettem bele a meleg vízbe teljesen a gyereket, valószínű mert nem gondolkoztam, hogy ilyen helyzetben egy felnőtt mit is csinálna). Ezzel le is tudtam a dolgot, valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy beteg lehet majd. De pechemre péntek délelőtt a Mamája már 38,1 fokos lázat mért. Hőemelkedése és láza utána már nem volt egész nap, csak épp éjszaka semmit sem aludtunk negyed 4-ig! Beköltöztettem Milánt a hálószobába, Apa kiköltözött a nappaliba (másnapi teendői miatt) és reménykedtem hogy majd ha velem alszik nyugi lesz. Tévedtem, hajnalig csak forgolódott, sírt, nyűgös volt, ekkor döntöttem úgy hogy adok neki egy kis Nurofent hátha fáj valamilye csak épp nem tudja még megmondani. Utána simogattam még pár percig majd álomba szenderült. Reggel még párszor felébredt, hogy simogassam és így aludtunk 9 óráig.