Ismét középfülgyulladás

Ma reggel 3/4 6-kor jött át Milánó hozzánk aludni, majd fél 8-kor indult a nap. Csakhogy onnantól kezdve folyamatosan nyűgös volt, hisztizett mindenért, nyafogott, semmi sem volt jó. Egészen addig volt rejtély, hogy mi baja lehet, míg el nem mentünk fogat mosni, mikor is megszólalt, hogy fáj a füle és pusziljam meg. Na ez már gyanús volt, nem szokott ilyet mondani, és ha mondja akkor tuti gáz van. Még egyszer mondta, hogy fáj a füle, így adtam neki Nurofent, legalább fájdalma ne legyen. Onnantól kezdve a régi volt, rohangált a lakásban, focizott, rámolt össze-vissza. Délben hazaugrott Apa, elvitt bennünket a fül-orr-gégészetre és a gyanú beigazolódott - a bal fülében enyhe középfülgyulladást állapított meg a doktornő. Nagyon hősiesen viselte, ahogy a doktornő először bekukucskált, majd kicsit megtakarította a füleit. Közben mondogatta Milánó, hogy nem fáj. :) Akkor sírt fel először mikor egy-egy csepp fülcseppet tettek a fülébe, majd vattát. A száját is szépen nagyra nyitotta, úgyhogy tényleg nagyon megdicsérgették, milyen hősiesen viselte az egész vizsgálatot. Ismét antibiotikumot kell szednie, holnap délután újra látni akarja a doktornő, meg csütörtökön is hogy mennyire gyógyul a füle. Közösségbe sajnos nem mehetünk, úgyhogy érdekes lesz a lakásban bezárva, vagy maximum a ház körül sétálgatni a pajtások nélkül.