Még mindig benne járunk és még sajnos nem látom a végét. Szeretnék már nagyon túl lenni ezen a korszakon, mivel Milánó igazi vadóc lett. Ha nem úgy történik valami ahogy Ő szeretné, akkor csapkod felém, vagy ami még rosszabb rúgdos. Igen rúgdos, ez a legújabb jelenség nála fogalmam sincs honnan látta vagy kitől, de egyik pillanatról a másikra elkezdett rúgdalózni. Először Csenge kapott, majd Benedek és persze itthon is próbálkozik a törpe. Na és persze visszabeszél, pont úgy csinál mint az undok kismalac (ld. vicc).
Ehhez a viselkedéshez társul a nem összepakolás is, múlt héten azt a taktikát vetettem be, hogy felkarktam a legóját a polc tetejére mivel nem volt hajlandó összepakolni (pár nap múlva visszakapta nagy ígérgetések közepette). Na erre tegnap előtt ismét szanaszét volt a legó, az egész nappalit elfoglalta mellette még a betonkeverője, markolója, kukásautója.
Párbeszéd:
Anya: Milán légy szíves pakold össze a legókat!
Milánó: - kis gondolkozás után - Anya inkább tedd fel a polcra.
Anya: Nem teszem fel a polcra, tudod mit ha nem pakolsz mindent össze neki adom Benedeknek a játékaidat.
Milánó: Jó, akkor add neki Benedeknek!
Magamba roskadva ültem a kanapén -közben etettem Milenát - és azon gondolkoztam mivel lehetne megfogni a gyereket, hogy végre szót fogadjon nekem. Végső elkeseredésemben:
Anya: Tudod mit nem adom neki Benedeknek, hanem egyszerűen kidobom az egészet a kukába!
Milánó: - majdnem sírva - Anya ne dobd ki, inkább add neki Benedeknek!
Én ekkor már hajthatatlan voltam és kitartottam a kuka mellett, eközben Milán végre összepakolta a legóit!
Közben persze dícsérgettem, hogy milyen kis ügyes, ilyenkor fel-fel villanyozódott és széles mosoly közepette mondta, hogy "ugye milyen ügyes vagyok?" ... Hát igen, csak ne lenne ez a fránya dackorszak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése