Már régóta gondolkodom, hogy írok egy posztot a szoptatásról. Meg kell mondjam a szoptatás sosem tartozott a kedvenceim közé. (Most lehet sokan hüledezni kezdenek, de mindjárt kiderül miért is mondom ezt.) Úgy is fogalmazhatnék, hogy rettegtem mikor szoptatnom kellett.
Adott egy 4250 grammos, 59 cm-es igen lusta fiúcska, azaz egyeske. Már a kórházban csak szenvedés volt a szoptatás, állandóan bealudt, ha szopott akkor meg igen fájt a hasa. Sajnos nem voltam olyan szerencsés, hogy kifogjak egy jó csecsemős nővért aki bevezet a szoptatás rejtelmeibe. Otthon se lett jobb a helyzet, sőt. Kb. 2 percig volt hajlandó szopni Milánó utána csak cumisüvegből volt hajlandó meginni a kellő mennyiséget. Így állandóan mértem minden egyes etetés előtt és után. Ha éppen úgy döntött szopizik, akkor is inkább a mellem rágta (véresre). Még ekkor is kitartottam, hátha javul a helyzet, de sajnos nem lett jobb. Ráálltam a fejésre, hogy ha másképp nem megy akkor cumisüvegből itatom, de legalább anyatejet kapjon. Sajnos ez sem tartott sokáig, hisz az nem olyan mintha a baba szívná, így egy idő után elapadt a tejem – persze ehhez a vizsgaidőszak is javában hozzájárult.
Mikor kiderült, hogy ismét babát várok már előre gondolkodtam mit is kellene másképp csinálnom, hogy most tudjak szoptatni és ne rettegje tőle. Kikértem barátnőim tanácsát ők hogy is csinálták, illetve biztos ami biztos jelentkeztem egy szoptatásra való felkészítő tanfolyamra. Na itt sem lettem sokkal okosabb, de kaptam egy-két jó tanácsot. Bíztattak barátnőim, hogy a kislányok sokkal ügyesebbek, ő biztos jól fog szopizni. Igazuk lett! Milenával már az elején egymásra hangolódtunk, nagyon ügyesen szopizott. Eleinte fájt egy kicsit, de össze sem lehet hasonlítani azt, ahogy Milánnál fájt. Persze az elején nem voltam túl bizakodó, hisz állandóan a mellemen lógott Milena, sosem éreztem, hogy újra telítődne és biztos nincs elég tej stb. stb. 2 hónapos kora körül volt egy pár nap mikor este pótolni kellett az adagját, de ez nem tartott sokáig. Azóta is van tejem, bár hozzáteszem ha nem lenne a More Milk Plus kapszula már régen nem tudnék szoptatni! (ez volt itt a reklám helye) Úgyhogy bárki is találta ki, áldom az eszét!
Nem tudom ki hogy van vele, de ha valamivel ki lehetett kergetni a világból az az, mikor megkérdezték, hogy „Szoptatsz? És van elég tejed?” Fogalmam sincs, de Milenának elég. A másik „Mennyit eszik? Biztos eszik már 200 ml-ket” Szintén passz, megfogadtam, hogy nem fogom mérni az evéseket, csak hetente, hogy szépen hízik-e. Pár napja éjszakánként, hogy nehogy eldőljek etetés közben, elkezdtem számolni mennyi kortyot iszik. Tegnap vacsoránál 200 kortyot ivott (és ez csak az egyik mellből volt, a másikat nem számoltam). Tehát ha valaki megkérdezi mennyit eszik a gyerek, a válaszom 200 kortyot. :)
Adott egy 4250 grammos, 59 cm-es igen lusta fiúcska, azaz egyeske. Már a kórházban csak szenvedés volt a szoptatás, állandóan bealudt, ha szopott akkor meg igen fájt a hasa. Sajnos nem voltam olyan szerencsés, hogy kifogjak egy jó csecsemős nővért aki bevezet a szoptatás rejtelmeibe. Otthon se lett jobb a helyzet, sőt. Kb. 2 percig volt hajlandó szopni Milánó utána csak cumisüvegből volt hajlandó meginni a kellő mennyiséget. Így állandóan mértem minden egyes etetés előtt és után. Ha éppen úgy döntött szopizik, akkor is inkább a mellem rágta (véresre). Még ekkor is kitartottam, hátha javul a helyzet, de sajnos nem lett jobb. Ráálltam a fejésre, hogy ha másképp nem megy akkor cumisüvegből itatom, de legalább anyatejet kapjon. Sajnos ez sem tartott sokáig, hisz az nem olyan mintha a baba szívná, így egy idő után elapadt a tejem – persze ehhez a vizsgaidőszak is javában hozzájárult.
Mikor kiderült, hogy ismét babát várok már előre gondolkodtam mit is kellene másképp csinálnom, hogy most tudjak szoptatni és ne rettegje tőle. Kikértem barátnőim tanácsát ők hogy is csinálták, illetve biztos ami biztos jelentkeztem egy szoptatásra való felkészítő tanfolyamra. Na itt sem lettem sokkal okosabb, de kaptam egy-két jó tanácsot. Bíztattak barátnőim, hogy a kislányok sokkal ügyesebbek, ő biztos jól fog szopizni. Igazuk lett! Milenával már az elején egymásra hangolódtunk, nagyon ügyesen szopizott. Eleinte fájt egy kicsit, de össze sem lehet hasonlítani azt, ahogy Milánnál fájt. Persze az elején nem voltam túl bizakodó, hisz állandóan a mellemen lógott Milena, sosem éreztem, hogy újra telítődne és biztos nincs elég tej stb. stb. 2 hónapos kora körül volt egy pár nap mikor este pótolni kellett az adagját, de ez nem tartott sokáig. Azóta is van tejem, bár hozzáteszem ha nem lenne a More Milk Plus kapszula már régen nem tudnék szoptatni! (ez volt itt a reklám helye) Úgyhogy bárki is találta ki, áldom az eszét!
Nem tudom ki hogy van vele, de ha valamivel ki lehetett kergetni a világból az az, mikor megkérdezték, hogy „Szoptatsz? És van elég tejed?” Fogalmam sincs, de Milenának elég. A másik „Mennyit eszik? Biztos eszik már 200 ml-ket” Szintén passz, megfogadtam, hogy nem fogom mérni az evéseket, csak hetente, hogy szépen hízik-e. Pár napja éjszakánként, hogy nehogy eldőljek etetés közben, elkezdtem számolni mennyi kortyot iszik. Tegnap vacsoránál 200 kortyot ivott (és ez csak az egyik mellből volt, a másikat nem számoltam). Tehát ha valaki megkérdezi mennyit eszik a gyerek, a válaszom 200 kortyot. :)
1 megjegyzés:
Ez jó :)) Este én is megszámolom.
Megjegyzés küldése