Tegnap délután elvittük a gyerekeket a doktornőhöz biztos ami biztos. Semmi extra, megfáztak. Felírt mindkét gyereknek különféle szirupot, ill. orrcseppet. Amennyire Milán imádja az ilyen cuccokat bevenni, addig Milena annyira utálja. Kész kínszenvedés bármit is a szájába beadni. Na szóval tegnap este szokásos menetrend fürdetés, kaja. Milán kb. 20 perc alatt elaludt, eközben Milena csak azért sem. 10 óra után tudtam nagy nehezen elaltatni. 2-kor ébredt enni, majd vissza is aludt jó kislány módjára. Na igen ám, csak épp fél 5-kor úgy döntött megint felébred - biztos a megszokás, mert normál állapotban ilyenkor kel másodszorra. Átmentem, gyere törpi, ha már felébredtél akkor megetetlek. Ő köszönte szépen nem kért, csak sírt és sírt. Ez ment reggel fél 8-ig! Sehogy sem volt jó bárhogy próbáltam altatni. Ringattam, sétáltunk, mellkasomra fektettem, de csak sírt. Egyébként szinte végig csukva volt a szeme, de sehogy sem tudott elaludni, állandóan köhögött és ez mindig megzavarta abban, hogy végre elszenderedjen. Nagy nehezen az ágyunkban elaludt fél 8 után, így együtt szunyókáltunk negyed 10-ig, addig Milán ahogy hallottam felhívta a fél rokonságot, játszott, mesét nézett.
Ébredés után Milena lázas volt, 37,9. Normál esetben Nurofen szirupot adtam volna neki, de mivel úgy szorítja a száját össze, amint meglát valami furcsaságot a kezemben ami a szájához közelít, mint kutya a csontot, így kupott kapott. Azóta tűrhető az állapota.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése