Úszás

Ma volt az első alkalom, hogy Milán csoportja úszni ment. Nagy izgalommal várta(tuk), nagyon kíváncsi voltam vajon élvezni fogja-e. Délután vártam, hogy majd nagy lelkesedéssel elmondja miket csináltak ehelyett azt ecsetelte, hogy nem törölték meg rendesen és nagyon fázott. Merthogy Ildikó néni közben a Judit nénivel beszélgetett. :)
Úgyhogy a következő feladat megtanítanom neki, hogy is terítse magára a törölközőt és nagyjából megtörölje magát, míg jön a segítség. Egyébként tetszett neki az úszás, jót pancsolt és este a hajmosásnál is nagyon segítőkész volt, egy csepp hiszti nélkül tűrte, hogy zuhannyal lemossam a haját! (Ezt a mai napnak tudom be.)

Huncutka

Milena édesen hablatyol, de semmit nem lehet belőle érteni. Legújabb szava a "Titi" ami nem más mint Gréti. Ő a kedvenc majdnem korabeli kislány, akit nagyon szeret. Gréti fél évvel fiatalabb és még csak mászik, így általában a babakocsiból szokta nézni a többieket. Milena ahogy meglátja Grétit máris rohan hozzá és mondogatja, hogy Titi, Titi, Gréti pedig nagy mosollyal fogadja. :))

Ma reggel már minden kisbabára Titi-t mondott, nem győztem kijavítani. :)

Hiszti = büntetés?

Egyik barátnőm felkészített, hogy amint bekerül Milán az óvodába elképzelhető, hogy otthon sokat fog hisztizni. Úgy is mondhatnánk, hogy ezzel büntet, amiért óvodába jár és nem lehet itthon velem. Hiába szereti a gyerek az óvodát és örömmel megy reggel, így adja tudtomra, hogy azért valahol mégis haragszik emiatt.

Na nálunk ez be is jött, a héten Milán olyan hisztiket vágott le, hogy a hajam égnek állt tőle. Azt is mondhatnám, hogy onnantól kezdve, hogy megérkeztem érte az óvodába mindenbe belekötött és mindenért hisztizett. Miért így van miért nem úgy, miért hoztam miért nem hoztam, miért oda megyünk miért nem megyünk oda?! Ezt egészen addig csinálta, amíg el nem aludt! Kikészített.

Ma volt az első nap, hogy semmiért nem hisztizett, Ő mondta, hogy induljunk haza a játszótérről (meg is lepődtem, ilyen még sosem volt!). Ja, bocsi egy kisebb hiszti volt, de gyorsan túl tette magát rajta. Remélem hamar véget ér ez az időszak is és megszokja ezt az új helyzetet. Szerencsére az óvoda tetszik neki, az első hét óta egyszer sem mondta reggel, hogy nem akar menni. Mikor érte megyek akkor van egy kisebb pityergés - na nem azért, hogy még maradna - inkább félig-meddig az öröm könnyei. Hiányzom neki, mégiscsak 3,5 évig itthon volt velem!

Szülői értekezlet

Tegnap fél 5-től fél 7-ig szülői értekezleten ültünk Balázzsal. Mire vége lett teljesen megfájdult a fejem a sok információtól. Írtam vagy 1,5 oldalnyi listát (A/4) milyen programok lesznek egész évben.

Kiszámoltam, hogy havonta kb. 14.000,- Ft kiadást jelent a gyerek óvodáztatása! És ez még csak az óvoda, mi lesz mikor iskolába kerül?! Persze ha nem az anyagi oldalát nézem, akkor rengeteg új és izgalmas programok várnak Milánra és biztos vagyok benne, hogy nagyon fogja őket élvezni. Pl. lovaglás, úszás, kézműves foglalkozások, bábszínház, túrázás, kirándulás.
(Hozzáteszem mivel nemzetiségi óvodába jár emiatt van jóval több program, mint egy általános nevelésű óvodában.)

Apával könnyebb

Megfigyeltem, ha reggel Apa viszi Milánt az oviba sokkal könnyebben megy az elválás. Az első ilyen alkalom akkor volt, mikor Milán a nyakamban sírt és kérte ne hagyjam ott, vigyem haza. Ekkor inkább úgy döntöttem kipróbálom mit csinál, ha az Apja viszi. Sokkal könnyebben ment az elválás, kicsit beszélgettek még, megmutogatta mivel szokott játszani és ugyan kicsit szipogott, de nem volt nagy hiszti, semmi csimpaszkodás.

Ma reggel újból Apa vitte Milánt.
Én kidöltem a sorból - Milán hazahozta a náthát, nála enyhe orrfolyás és egy kis rekedtségben jelentkezett. Nálam viszont torokfájás, orrdugulás, ma már köhögés is jelentkezett. Reggelre Milena orra is folyni kezdett, Apa is panaszkodott, hogy elkezdett fájni a torka. :(
Na szóval ma Balázs vitte Milánt és nagy vidáman, integetve vett búcsút az Apjától! Remélem ez a nagy vidámság délutánig kitart, mert tegnap már sírdogált mire érte mentem.

Törpök

Mindenki azt mondja annyira hasonlít a két gyerek, mintha ikrek lennének (2 év korkülönbséggel). :) Tényleg hasonlítanak, csak épp míg Milánnak kis kerek feje van, addig Milenának inkább hosszúkás.

Hogy miért is írtam ezt most le, hát azért, mert ma mikor elmentünk egy játszótérre - megjegyzem Milena rózsaszín nadrágban, rózsaszín-szürke bodyban, rózsaszín cipőben és még ráadásul rózsaszín sapkában volt - megkérdezte egy Anyuka, hogy "KISLÁNY???? Ja tényleg rózsaszínben van és mennyire hasonlít a testvérére!"

Mentségére mondva tényleg nincs hosszú loknis haja a gyereknek....

Nyári képek

Milán óvodába megy :)

Milena étvágya

Erre igazán nincs panaszom, Milena mindenevő. Még olyan ételeket is megeszik amire álmomban sem gondoltam volna!

Simán megette a sóskát krumplival és husival, a túróscsuszát, bármilyen tésztát stb. Egy szavam sem lehet olyan jó az étvágya, ha tehetné egész nap enne és nassolna. :) Bár érdekes a gyümölcsöt nem igazán kedveli. Ami fura, hogy még a barackot sem eszi. Próbálkoztam dinnyével, abból kettő falatot volt hajlandó enni. Alma az egyedüli amit megeszik. De ez legyen a legkisebb probléma, lényeg hogy nem tudom kire ütött, de jól eszik! :)

Óvoda 2. hét

Megbeszéltük Milánnal, hogy hétvégén zárva van az óvoda, akkor nem kell menni. Tegnap már nagyon kérdezgette, hogy mikor nyit és ma reggel minden gond nélkül elindultunk. Mikor odaértünk és beléptünk az öltözőbe akkor tört el a mécses és szipogva kért, hogy fussak érte! :) Olyan kis édes volt, kapott 2 nagy cuppanós puszit és kézenfogva bement Klári nénivel a terembe játszani.

Pénteken uzsonna után hoztam el - nem igazán evett az ebédből -, emiatt fél 4-kor tudtunk elindulni haza. Ezért úgy döntöttem megvárom mától az uzsonnát, biztos ami biztos legyen valami a pocakjában és utána indulunk haza.

Ovi 4. nap

Este még semmi gond nem volt, szóba se jött az óvoda. Reggel felébredtünk, megcsináltam a kakaóját majd elkezdtem készülődni. Erre megkérdezte:

- Anya te hova készülsz?
- Megyünk óvodába.
- Jajj, neee. Nem akarok óvodába menni!

Na és ezt egész úton végig mondogatta, enyhe hiszti kíséretében. Ezt szoktam én műhisztinek hívni. Odaértünk, átöltöztettem és mikor be kellett menni akkor átölelt és a lelkemre kötötte, hogy ne fussak, hanem rohanjak érte és nehogy megálljak valahol! :) Majd még egyszer visszarohant megölelni, megnyugtattam, hogy jövök érte és nagyon szeretem, majd eljöttünk Milenával.

Találkoztam érte menet az Ildikó óvonénivel, aki elmondta, hogy nagyon jól viselkedett, mondókázgattak, énelkegettek, ekkor közölte Milán hogy elfáradt és leült egy kicsit. Játszott két kislánnyal (Lili és Rebeka) a galérián. Ebédelni nem nagyon evett, mert borsófőzelék volt, úgyhogy megvártam míg meguzsonnázik és csak utána jöttünk haza. Megnyugtattak, hogy semmi gond nem lesz vele, nagyon jó gyerek! :)

Most két nap pihi, de már felkészítettek - amit én is gondoltam - hétfőn lesz kemény elvinni reggel ismét. Na de az még messze van.

Ovi 3. nap

Reggel Balázs vitte az oviba Milánt, hátha könnyebb lesz az elszakadás. Persze reggel előadta, hogy nem akar oviba menni és csak úgy tudtam rávenni, hogy azt mondtam neki, hogy megbüntetnek bennünket, ha nem visszük el, hiszen be van íratva. Na ez hatott, így elindultak.

Nagy örömmel mutogatta a játékokat, amikkel játszani szokott, beszélgettek a napról, holdról, csillagokról majd Apa útnak akart indulni. Ekkor elkezdett sírni és az óvónő karjaiban szipogva mondta az Apjának, hogy elmehetsz. Mikor lépett ki az ajtón akkor hallotta még, hogy kiabál, hogy meg akar mutatni még egy játékot, de már B. nem ment vissza.

Délután 3-ra mentem érte, észre sem vette, hogy megjöttem. Nagyon jó kisfiú volt egész nap, semmi pityergés, semmi sírás. Már játszott is egy kislánnyal - elmondása alapján. :) Nagyot ebédelt - ruháján meg is látszott. :) Kezdi élvezni azt hiszem az óvodai létet, lekopogom gyorsan.

Óvoda 1-2. nap

Reggel 8 órakor megjelentünk az óvodában (fénykép is készült), Milán közölte csak akkor mehetünk el (Apával), ha Ő mondja. Rögtön elindult felfedezni a szobát milyen játékok is vannak. Ne ekkor mondtuk neki, hogy elmegyünk, Ő pedig rögtön rávágta, hogy ok. Ezzel a lendülettel eljöttünk. Fél 3-ra mentem érte, mikor meglátott elkezdett sírni. Az első mondata " Anya hol voltál ilyen sokáig?" félig sírós hangon.

Az óvónő szerint minden rendben volt vele, még ebédelt is - milánói makarónit. Haza fele sétálva nagy lelkesen mesélt, hogy miket látott mivel játszott. És ahogy egyre közeledett az este egyre több emlék jött elő. Közölte, hogy ő nem is ebédelt - ezt igazolta a tiszta ruhája is, mivel sose tudott úgy makarónit enni, hogy ne esne rá a pólójára. Azután kiderült, hogy ő evés helyett sírdogált és engem várt. Majd mikor le kellett feküdni aludni és ő sírdogált Klári néni rászólt, hogy csendesebben mert a többiek alszanak. Szóval estére már ott tartottunk, hogy másnap már nem akart óvodába menni és ezt mind sírva közölte. Nagy nehezen elaludt, bennem meg az ideg tombolt, görcsben volt egész éjszaka.


Reggel felébredtünk, hogy akkor irány az óvoda. Természetesen sírva közölte ő nem akar óvodába menni. Nagy nehezen meggyőztem, hogy akkor elmegyünk és ha az óvonéni megengedi, hogy hazajöjjön, akkor hazahozom, de muszáj szólni neki. Így elindultunk hármasban már Milenával, letettük a biciklit, besétáltunk az öltözőbe, és elkezdtem átöltöztetni. Ekkor megkérdezte Milán, hogy "te mit csinálsz?", mondtam hogy míg beszélek az óvonénivel addig bent játszhat. Na végül kiderült, hogy összekeverték Milánt egy másik kisfiúval, és tényleg nem ebédelt és tényleg sírt a kis drágám. Eközben Milán kirohant, hogy hova lettem én pedig közöltem vele, hogy nem vihetem haza. Na ekkor eltört a mécses és csak mondta, mondta, hogy haza akar menni és vigyem haza. Az óvonő is odajött és fájó szívvel átadtam neki, szegénykém karjaiból alig tudtam szabadulni miközben már ordított, hogy ne hagyjam ott és vigyem haza. Kiléptem az ajtón és elkezdtem bőgni. Ez iszonyú volt, az egész délelőttöm pocsék volt, teljesen kikészített, hogy így kellett otthagynom.

Negyed 3-ra mentem érte és még aludt. Klári néni közölte, hogy kapott egy arany szívecskét a kezére, mert nagyon ügyes volt, nem sírt és egész nap nagyon ügyes volt. Mikor meglátott vidáman bújt hozzám és már mutatta is hogy mit kapott! Ebédelt is, de "Anya csak a levét ettem meg a levesnek a tésztát nem". Tökfőzelékhez hozzá sem nyúlt, de a fasírtot megette kenyérrel. :) Lefeküdt szépen minden gond nélkül és már aludt is. Úgy jöttünk el, hogy holnap is jövünk. Ez tartott eddig, mert már vacsoránál közölte, hogy ő nem akar holnap óvodába menni, pedig még délután megbeszélték, hogy Apa viszi reggel.

Nem tudom, hogy fognak tudni elindulni, remélem reggelre jobb kedve lesz és simán bemegy az oviba!