Reggel gumicsizmában indultunk az óvodába, a bakancsot is bekészítettem a babakocsiba biztos ami tuti. Ma ugyanis lovagolni mentek Milánék. Nagy örömmel fogadott (!) - ez az első hét, hogy délután nem sír mikor meglátott - és mesélte miket is látott.
Anya, képzeld gyalog mentünk, mert nem jött értünk a busz. Nagyon-nagyon sokat kellett gyalogolni!
Lovagoltam is, de előtte meg kellett simogatni a lovat. Volt egy másik ló is, de annak ekkkora nagy fogai voltak (széttárta közben a karját) és nagyon harapott. :)
Nagyon tetszett neki! Havonta csak egyszer mennek, úgyhogy most egy darabig várnia kell a következő alkalomra.
Míg öltöztettem Milánt, megkérdeztem Ildikó nénit milyen is az én kicsi fiacskám az óvodában. Kiderült, hogy nagyon segítőkész, mindent önállóan akar csinálni(!!!), szófogadó,(!) nagyon jó kisfiú. Szeret ágyakat pakolni (régi típusú kis vas ágyuk van és azt összecsukva a nagyobb fiúk szokták kivinni a dadus néninek), pedig ezt nem nagyon szokták megengedni a kicsiknek, inkább a nagyobb fiúk vigyék. Milán viszont nagyon szereti cipelni, így megengedték nekik és hát természetesen Ákossal voltak párban. :) (Most végre volt kedve Ákoskának segíteni:) )
Meg kell mondjam, amennyit láttam eddig a csoporttársaival, nagyon visszafogottan viselkedik, egy hangos szavát nem lehet hallani! Mondtam is neki, hogy nagyon büszke vagyok rá és olyan édes volt megköszönte! :) Elmondta, hogy mind az óvónéniket, mind a dadus nénit nagyon kedveli, szerinte nagyon aranyosak.
Nagy megkönnyebbülés ez nekem, már csak a reggeli elválásokat kellene megkönnyíteni, mert ma reggel is sírt mikor elbúcsúztunk. De nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy szeret járni és jól érzi ott magát!
Lovagoltam is, de előtte meg kellett simogatni a lovat. Volt egy másik ló is, de annak ekkkora nagy fogai voltak (széttárta közben a karját) és nagyon harapott. :)
Nagyon tetszett neki! Havonta csak egyszer mennek, úgyhogy most egy darabig várnia kell a következő alkalomra.
Míg öltöztettem Milánt, megkérdeztem Ildikó nénit milyen is az én kicsi fiacskám az óvodában. Kiderült, hogy nagyon segítőkész, mindent önállóan akar csinálni(!!!), szófogadó,(!) nagyon jó kisfiú. Szeret ágyakat pakolni (régi típusú kis vas ágyuk van és azt összecsukva a nagyobb fiúk szokták kivinni a dadus néninek), pedig ezt nem nagyon szokták megengedni a kicsiknek, inkább a nagyobb fiúk vigyék. Milán viszont nagyon szereti cipelni, így megengedték nekik és hát természetesen Ákossal voltak párban. :) (Most végre volt kedve Ákoskának segíteni:) )
Meg kell mondjam, amennyit láttam eddig a csoporttársaival, nagyon visszafogottan viselkedik, egy hangos szavát nem lehet hallani! Mondtam is neki, hogy nagyon büszke vagyok rá és olyan édes volt megköszönte! :) Elmondta, hogy mind az óvónéniket, mind a dadus nénit nagyon kedveli, szerinte nagyon aranyosak.
Nagy megkönnyebbülés ez nekem, már csak a reggeli elválásokat kellene megkönnyíteni, mert ma reggel is sírt mikor elbúcsúztunk. De nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy szeret járni és jól érzi ott magát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése