Bezárva

Lassan 2 hete nem mozdultunk ki itthonról, amitől lassan mindannyian kezdünk megzakkani. Egész nap másból sem állok, csak pakolok a 2 gyerek után. Kezdik a szobájukban a játékot, majd mikor megunják átvonulnak a nappaliba, ahol Milán fest, Milena meg rajzol vagy épp a bátyjától próbálja elszedni a festéket.

Én ezalatt a szobájukban pakolok össze. Majd megunja Milán a festést és inkább barlangot épít a párnákból. A kishúgát meg dögönyözi, csiklandozza. Természetesen én eközben összepakolom a festéket, a papírokat, a színes ceruzákat. Ha ezt megunták, ismét bevonulnak a szobájukba és kezdik elölről a rámolást. Ez a körforgás tart egészen 18 óráig, mikor végre leülünk vacsorázni. Majd fürdés és míg ők fürödnek rendbe rakom újra a lakást.

És ha azt hinné az ember, hogy ha már a mozgásában korlátozva van Milena, akkor majd beszélni fog, hát nagyon tévedne, mivel a kisasszony egyetlen egy új szót sem használ, csak a megszokottakat. Továbbra is ha kérni szeretne valamit, vagy mutogatja a könyvben az állatokat, tárgyakat, hogy mi micsoda, a kedvenc "szavát" használja: "hmm-hmm".

Milán viszont egyre szebben ejti az "r" betűt.