Délutáni nagy játszás közben a gyerekek eljátszották a cumit, de úgy hogy nem találtuk sehol. Milena végig sírta a vacsorát, nem is evett semmit. Néha-néha abbahagyta a sírást, játszott, jött-ment, de a legváratlanabb pillanatokban kezdte el emlegetni, hogy "ími". Ekkor kérdőn rám nézett, de sajnos csak azt tudtam neki mondani, hogy fogalmam sincs merre lehet. Erre természetesen jött a sírás.
Túl voltunk a fürdésen, szemcsepp, megitta a kakaóját és az ágyban megint elkezdte keresni a cumiját. Persze sehol semmi. Ekkor ismét jött a szívszaggató sírás. Simogattam, de csak sírt. Ekkor elkezdtem neki énekelni a kedvenc dalát "Egyszer volt, hol nem volt, egy ici-pici lencsi lány...". Végre abbahagyta a sírást és csak hallgatta ahogy énekelek. Kb. 20x énekeltem el neki, de csak nem aludt el. Közben Milán jött-ment, megtöröltem, Apja elvitte aludni, mesét mondott neki. Milenát közben simiztem, mondtam neki hallgassa ő is az Apját ahogy mesét mond a Pacikról. Majd mondtam neki elmegyek fürödni és onnantól csendben volt, majd elaludt.
Hogy mi lesz éjszaka még nem tudom!?
Túl voltunk a fürdésen, szemcsepp, megitta a kakaóját és az ágyban megint elkezdte keresni a cumiját. Persze sehol semmi. Ekkor ismét jött a szívszaggató sírás. Simogattam, de csak sírt. Ekkor elkezdtem neki énekelni a kedvenc dalát "Egyszer volt, hol nem volt, egy ici-pici lencsi lány...". Végre abbahagyta a sírást és csak hallgatta ahogy énekelek. Kb. 20x énekeltem el neki, de csak nem aludt el. Közben Milán jött-ment, megtöröltem, Apja elvitte aludni, mesét mondott neki. Milenát közben simiztem, mondtam neki hallgassa ő is az Apját ahogy mesét mond a Pacikról. Majd mondtam neki elmegyek fürödni és onnantól csendben volt, majd elaludt.
Hogy mi lesz éjszaka még nem tudom!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése