Végre elérkezett a várva várt nyaralás időpontja. Minden nap azt figyeltük, vajon milyen időnk lesz?! Reménykedtünk abban, hogy ha néha néha esik is, de legalább meleg időnk legyen. Így utólag megállapítottuk, nagyon nagy mázlink volt, hogy kifogtuk talán a legmelegebb hetet és végig ragyogó időnk volt. Mióta itthon vagyunk esik az eső és hideg van.
A gyerekek nagyon élvezték a pancsolást, féltem egy kicsit attól, hogy Milán mit fog szólni, hiszen hozzá van szokva hogy látja a víz (medence) alját, hiszen eddig bárhol voltunk átlátszó vizű medencében fürdött. Szerencsére semmi gond nem volt, 1-2 nap alatt feloldódott és simán lemerült a víz alá. Milenának is kellett 1-2 nap, hogy feloldódjon, onnantól kezdve egyedül jött-ment, uszikált, élvezte hogy fennmarad a vízen (karúszóval).
Bicikliztünk is, ha már elvittük. Átbicikliztünk Zamárdiba, ugyan eleinte a kalandparkba indultunk, de valahogy nem értünk oda, így maradt a balaton part. Nagyon fújt a szél, ami furcsa volt, mert a parttól 1-2 utcával ebből semmit nem lehetett érezni. Száz ágra sütött a napocska és nagyon meleg volt, de a Balatonba nem mentünk bele, mert a parton hideg szél fújt. Ezen a napon találkoztunk az első "híres" emberrel, aki ha nem szólít le bennünket fel sem ismerem. Ugyanis épp visszafele bicikliztünk Siófokra, mikor Milán szomjas lett és megálltunk ekkor leszólított bennünket Till Attila, hogy nincs-e nálunk egy csavarkulcs. Hát pechje volt, mert most kivételesen nem vittünk magunkkal szerszámokat. Két gyermekével volt, csak épp az egyiknek a biciklijével történt valami. Mentek el mellettünk biciklisek, és épp azt hallottam, hogy "Apa Ő tényleg az??" :)
A második "híres" ember az üdülőnktől pár házra lakott, így minden nap megcsodálhattunk milyen gyönyörű nagy háza van. Egyik délután láthattuk is Marsi Anikót, ahogy a kisfiával játszik.
Gerendás Pétert énekelni hallhattunk az egyik étteremben, ahogy sétálgattunk a Petőfi sétányon.
Egy borúsabb napon hajóval átmentünk Balatonfüredre - természetesen vittük a bicikliket is - és elmentünk az aquaparkba. A gyerekek természetesen nagyon élvezték, most is a sodrófolyosó vitte a prímet. Milán olyanokat csinált benne, hogy csak néztem. A nagy bukkanókon simán fejjel előre átcsúszott, folyamatosan a víz alatt volt. :) Nagyon élvezték, és természetesen csúszdáztak, de csak a gyerek medencében. Ja, de azért mielőtt elindultunk volna hazafele, azért még rábeszéltem Milánt, hogy csússzon velem az egyik fedett csúszdán, persze egy újabb peonzába került ez nekem, de megérte! :) És ha már Milán és én csúszunk, akkor Milena is csúszott, bár ahogy hallottuk a medencében végig sírta az egész utat lefele. Utána közölte, Ő nem akar többet menni. Mi Milánnal szépen lassan csúsztuk, volt hogy tolnom kellett magunkat, mert nem haladtunk. Persze B. lecsúszott Milánnal egy matracoson is, amit nagyon élveztek, de iszonyú sor állt, nem győztek várni, hogy újra sorra kerüljenek, így vissza mentünk a gyerek medencéhez.
Az utolsó napon reggel nem volt valami szép idő, így újra biciklire ültünk, hogy végre megkeressük a kalandparkot Zamárdiban. Sikeresen meg is találtuk, ahogy egy szép hosszú sor várt ránk. Mikor beértünk gyorsan kipróbáltunk pár akadálypályát. B. végig ment a felnőttön, ami annyiból volt rossz a Sopronihoz képest, hogy egybe volt építve a 6 pálya. Így ha elkezdted végig is kellett csinálnod, ha csak nem voltál olyan közel a földhöz, hogy úgy dönts abbahagyod. Megállapítottuk, hogy a soproni kalandpark sokkal jobb!
Délutánra megint nagyon jó idő lett és egy utolsó pancsolást is beiktattunk. Nagyon kellemes meleg volt a víz, gyorsan csináltunk pár képet is utána egy lángost még bevágtunk és indultunk vissza a kocsihoz. 6 óra után indultunk le Nanáékhoz, ahol próbáltuk kipihenni a nyaralás fáradalmait. :)
