Első napunk Kisteleken... már lassan este, fürdés...jövök hazafele a fodrásztól....csöng a telefon. Mindjárt ott vagyok épp fordulok be a sarkon, "siess! a gyerek..." Odaérek alig parkolok mikor látom Milán arcáról folyik a vér...rohanok utánuk a lakásba...a gyerek fél arca oda... ledarálta rendesen!
Irány a mentőállomás, Milán zokog..ugye nem kell összevarrni, ugye nem kell összevarrni..!?!?! Bíztatjuk, hogy biztos nem, minden rendben lesz! Az orvos megnézi, fertőtleníti, mondja irány Szeged Gyerekklinika röntgen és majd ott ellátják a sebet rendesen, mert nekik nincs olyan krémjük!!!!!!!! (ezen egyébként totál kiakadtam!)
Este 9 óra, beérünk Szegedre, az orvos nagyon aranyos, ismét fertőtlenítik az arcát, majd bekenik piros festékkel (ez a krém hiányzott a mentőállomáson). Pár napig pihi, nincs ugrabugra, bicikli, hinta, lakásban pihi!
Milán annyira kikészült az arcától, hogy nem mert belenézni a tükörbe! Majd másnap reggel közölte, Ő nem megy ki az utcára, mert megijednek tőle!:((
És íme az arca:
...s reméljük szépen begyógyul!!!
Este 9 óra, beérünk Szegedre, az orvos nagyon aranyos, ismét fertőtlenítik az arcát, majd bekenik piros festékkel (ez a krém hiányzott a mentőállomáson). Pár napig pihi, nincs ugrabugra, bicikli, hinta, lakásban pihi!
Milán annyira kikészült az arcától, hogy nem mert belenézni a tükörbe! Majd másnap reggel közölte, Ő nem megy ki az utcára, mert megijednek tőle!:((
És íme az arca:
...s reméljük szépen begyógyul!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése