Gézengúz

Íme Maszatka

A petezsák jobb közép-felső sarkában található maszat lenne a mi kis gesztenyénk. :)

Kismamaságom bejegyzései

Beköszöntött hozzám a hányinger. Kezdenek előjönni a régi emlékképek mikor Milánnal voltam terhes és mennyire megviselt ez a korszak. Néha már magamat sem tudom elviselni. Bármit eszem utána fáj tőle a gyomrom. És akkor még nem is említem, mennyire utáltam autóba ülni, azt hiszem ez most is így lesz.

Na ennyit a panaszkodásról, egyébként megnyugtató is ez a tudat, hogy már a hányingeres korszak van. Legalább jelez valahogy a kicsi gesztenyénk hogy igenis itt vagyok és szépen fejlődök! :)

Holnap délelőtt megyünk uh-ra, már nagyon izgatottak vagyunk. Most már dobog a pici szíve ezerrel és persze már több miliméteres nagyságú. :)

19 hónap

Egy nap csúszásban vagyok, tegnap volt Milánó 19 hónapos! Milyen új dolgokat is csinált az elmúlt 1 hónapban:

• elkezdett énekelni, leginkább a süss fel nap c. dalnak a az első részét ismételgeti lá-lá-lá formában
• elkezdtük szoktatni a bili látványához és használatához, tegnap már sikeresen ráült és azon kakilt persze nem bele hanem a bugyogóba :)
• csipeszmániás - leginkább leszedi az összeset a szárítóról és ha nem figyelek akkor szét is szedi darabjaira
• szeret legózni - minden nap előveszi a legót és építőzni kell vele
• leginkább használatban lévő szavai: kiboto (kibontom), kive (kivesz), kupászo (kupászkodni) - ebből is jól látszik hogy még mindig a felfeldezős korszakát éli :) Új szavak: lápáta (lapát), [a söprűt is mondja de nem jut eszembe hogy ejti], kaná (kanál), unatta (Zsubatta c. könyv)
• még mindig imádja a Bóbitát és a Zsubattát.

Pocsék nap

Mai napnak kellene az egyik legszebb napnak lennie az életünkben, hiszen ma van a 2. házassági évfordulónk. Ehhez képest azzal indult a nap, hogy Balázsnak ment a hasa. Majd követte a hányás és ez így ment fél 2-ig felváltva, majd kihívtuk az ügyeletet akik közölték, hogy nagyon sok címhez kell menniük egyszer csak jönnek. Ezek után felhívtuk Apósomat, hogy jöjjön Balázsért és vigye be az ügyeletre. De sajnos Balázs csak rosszabbul lett és görcsbe állt keze-lába, hasa, szája beszélni alig bírt. Kihívtuk a mentőket akik elsőre közölték hogy nem jönnek ki, mert ők csak balesethez mennek ki. Mondták majd szólnak az ügyeletnek jöjjenek hamarabb. 5 perc múlva megint hívtuk a mentőket és mondták hogy jó ok kijönnek. Kb. fél óra múlva jöttek ki, addig Balázs már totál szarul volt, lázas lett, fázott. Kapott infúziót, valami gyógyszert és már vitték is a kórházba.

Mikor elmentek akkor jött ki rajtam az egész addigi feszültség bőgni akartam de vissza kellett fognom magam mert Milán a szobájából csak kiabált kifele. Bementem hozzá és rögtön azt kérdezte Apa? Na elkezdtem bőgni mint egy hülye.

És hogy én se maradjak ki a jóból hánytam egyet, azóta se vagyok az igazi, de remélem ennyivel megúszom! Apát 3-4 napig kórházban tartják, így az ünneplést elhalasztottuk.

Mondóka mánia

Azt hiszem ideje beszerezni újabb mondókás könyveket, mert ezt a két darabot már oda vissza fújom én is meg Milánó is. Ma délután a Bóbitás könyvet csupán 2x kellett oda vissza kiolvasnom. Persze a nem tetsző részeknél Milán hevesen tiltakozott és már lapozott is tovább, vagy esetleg a másik oldalra mutatott hogy haladjunk. A másik kedvenc könyve a Zsubbatta, ami nekem ugyan nem a kedvencem de már kezdem megszokni. Ugyanis némelyik mondóka annyira bugyuta és semmi értelme, meg egyébként is hogy kerül egy mondókába Szombathely a Moszkva térről már nem is beszélve. Na mindegy, Milánó szereti. Így ezt a könyvet kb. 5x olvastam ki oda-vissza!

De hogy ne legyen unalmas ez a nap se, míg én főztem addig Milán megszerezte a mosogató alól a tűzhelytisztítót bevonult vele a sarokba és úgy a doboz 3/4-ed részét ráöntötte a puffra, majd a kezével tapicskolta szanaszét. Még jó hogy hamar feltűnt, hogy nagyon csendben van és általában ez csak rosszat jelent.

Ő Milánó kistestvére:)

A doki még mindig látta a másik petezsákot is, de mivel nagyon kis picike azt mondta majd kiderül mi lesz vele. Így egy babára készülünk, max. 2 hét múlva meglepi ér bennünket ha mégis behozza a lemaradását. :)Kicsit homályos lett, bocsi, de nem tudtam élesebbre.

Hisztibéka

A mai napunk nem kezdődött valami jól, Milánnak folyik az orra és köhög. Persze emiatt nyűgös, hisztis. Kb. 20x szóltam ma rá - csak délelőtt - hogy ne dobáljon semmit. Először a kisautót dobta el, majd az összes csipeszt a szárítóról és ezek után még a kockáit is szanaszét dobálta. Persze kb. ennyiszer is küldtem sarokba amit készségesen meg is tett, de nem volt hajlandó pár másodpercnél tovább ott maradni. Én pedig annyiszor kísértem vissza a sarokba ahányszor ő ki akart jönni. Majd a hiszti folytatódott az öltözködésnél, mivel indultunk volna ki játszani, így legalább fél óra huza-vona után tudtunk csak elindulni.

A nap érdekessége:

• reggel kimondta, gyönyörűen tagolva, hogy: bóbita, illetve hogy Anita
• ebéd után derékig kakis lett a gyerek, nagy nehezen kiszedtem belőle majd a kis csibész megszökött, odafutott a kiságyához leguggolt és lepisilte a játszószőnyegét. És hogy ez ne legyen elég belelépett a lábával és vitte szanaszét a szobájában. Közben persze hangosan rötyögött, miközben én enyhén nem voltam ideges!

Uh

Tájékoztatom a T. nagyérdeműt, hogy szerdán fog eldölni mennyi az annyi, mivel még most nem sok minden látszódott. Úgyhogy addig marad az idegtépő várakozás!

Imádnivaló

Van amikor nem lehet megállni nevetés nélkül... így volt ez a mai ebédnél is. Milánó javában ette a tésztáját mikoris úgy döntött kiborítja az egészet a székére.

Anya: mond meg nekem kisfiam ezt most miért csináltad?
Milánó: dobá (azaz dobálni)
Anya: szigorúan magyaráz, hogy ezt nem szabad, nem csinálunk ilyet - eközben
Apa: fetreng a röhögéstől az asztalnál.

A másik ilyen alkalom mikoris a radiátorra kiteregette Apa a kis zoknikat és Milán egyesével ledobálta őket. Mikor ledobott egyet rászóltam én, hogy nem szabad, nem dobálozunk, majd folytatta, ekkor az Apja szólt rá, persze mintha a falnak beszélnénk és folytatta tovább. Na ekkor közöltem vele irány a sarokba. Szépen elhúzta a kispuffot és beállt a sarokba, közben persze bennünket nézett, sóvárgó tekintetekkel. Rászóltam, hogy forduljon be és a falat figyelje, erre ő szépen megfordult mintha a falat akarná figyelni, de azért óvatosan kukucskált felénk. Mi meg Apával azt se tudtuk hogy fojtsuk el a nevetésünket olyan kis zabálnivaló volt.

Nap poénja

Reggel miközben Milánót a hálószobában tettem tisztába, az Apja öltözködött. Egyszer csak megszólal Milánó: - kuki - és mutogat az Apja fele. Hangos röhögésben törünk ki és biztos ami biztos megkérdeztük tőle mégegyszer. Hol van Apa kukija? Erre a gyerek mutogatja és mondja: otta. :)

Oltás

Elméletileg 18 hónapos korában oltást kellett volna kapnia Milánnak, de a betegség közbeszólt. A doktornő szerint amíg nem gyógyult meg teljesen addig nem kaphatja meg. Holnap reggel kiderül hol is állunk gyógyulás terén. Ma este már tápszert kapott egy kis kakaóval, és persze ma már nem volt diéta sem úgyhogy várom a reggeli termést. Bízom benne, hogy semmi gond nem lesz és lassan de biztosan gyógyultnak lesz tekinthető Milán.

Szerencsére a közérzete újra a régi, mint egy őrült motorozik és persze minden rosszban benne van amit a többiek kitalálnak. Mi szülők pedig csak győzzünk rohangálni utánuk és fegyelmet tartani. De így szép az élet úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen kis virgonc. Bár nekem is kellene rendszeresen futnom, mert ha így haladunk lassan nem fogom tudni utolérni a gyereket.

Kedvencek

Amit elfelejtettem feljegyzetelni, hogy pontosan mikor is kezdte Milánót érdekelni a Bóbita című könyv. Egyértelműen a kedvence lett már jó pár hete, de az is lehet hogy több hónapja. Nem telik el úgy nap, hogy ne kellene a Bóbitából olvasni. Reggel már keresi, hogy "Bóba" és vagy nekem vagy Apának adja oda, hogy olvasson belőle. A nem tetsző verseket gyorsan tovább lapozza és ami tetszik azt kényelmesen hátradőlve a kanapén vagy az ágyban végig hallgatja. Ha megunja a Bóbitát jöhet a többi verses könyv vagy esetleg mesekönyv.

Az érdeklődési köréből egyértelműen látszik, hogy tipikus kisfiú. Imájda az Apja szerszámait, pl. a csavarhúzókészletet, amit szinte minden nap megszerez és addig rinyál, míg ki nem nyitjuk neki és nem játszhat egy picit vele. A favorit az akkus csavarhúzó, bár ezt nagyon ritkán tudja megszerezni.

Tegnap viszont teljesen meglepett. Este előhozott egy nagy dobozt, szétszedte majd kihozott a szobájából egy textil pelenkát (amin általában a kakaót szokta meginni), fogta beletette a dobozba majd közölte hogy baba. Lehet venni kellene neki egy játékbabát? :) Ennek a hírnek Apa nem hiszem hogy örülne, már attól kiborul ha az utcán játékbabakocsit tologat nagy lelkesen! :))

Miért ütöget?

Ez a megfejthetetlen kérdés mostanában számomra, dehát mint mindig ha elég mélyre ások akkor azt hiszem erre is megtalálom a választ, de a megoldás még kérdéses.

Szóval mostanában Milánó úgy döntött ütöget engem, ma reggel például a hátamat kezdte el verni, vagy egyszerűen a lábamra üt, vagy a hasamra, kezemre ahova éppen jól esik neki. Próbálkoztunk már szép beszéddel, dorgálással, kézre ütéssel (amit nem igazán szeretek) de mind hasztalan. Csak mosolyog vagy nevet rajtunk!

Balázst kérdezgettem, hogy szerinte haragszik rám a gyerek valamiért, de szerinte nem. Viszont ma reggel gyanússá vált a dolog, mivel 7 órakor felkelt és szólt nekem, hogy Anya, Anya. Majd pár perc múlva megint és mivel én nem mentem, jött hogy Apa, Apa. Mikor befeküdt kettőnk közé nem telt el pár másodperc mikor elkezdett ütögetni. Na ekkor kezdett derengeni, hogy valószínű haragszik rám amiért nem pattantam mikor ő kiabált, és miért Apa megy érte ha nekem szól.

Mivel kímélő üzemmódban élek mostanában, így mi tudjuk a választ, de Milánnak nem igazán lett elmagyarázva. Na már most az a nagy kérdés, hogy magyarázzam el egy másfél éves kisgyereknek, hogy Anya nem igazán emelgethet (ágyból ki-be). És hogy persze azért Anya nagyon szeret téged, csak épp vannak dolgok amiket nem tehet meg mostanában, tehát az ütögetést mellőzzük ha lehet...?

Gondolkoznom kell még ezen.

Édes pillanatok

Reggel 8:45

Anya: Milán kérsz kakaót?

Milán: kakó

Anya: kérd meg Apát hogy csináljon neked.

Milán: Apa, kakó. - megfogja a kezét és már húzza is fel az ágyról. Majd kéz a kézben elindulnak kakaót készíteni. :)

Apa: megzabállak!

Felemásan

Még nem tekinthető gyógyultnak, de már jobb a helyzet. Kedden újra visszavitte Balázs Milánót a dokihoz mert a hasa ugyanúgy ment már 4 napja. A dokinő közölte ennek semmi köze a Rota vírushoz, felírt neki hasmenés elleni tápszert illetve hasmenésre valami répa levet. Ezek hatására jobban lett, de még nem az igazi. Láza, hőemelekedése szerencsére már nincs, viszont köhögni még mindig igen csúnyán köhög, de erre nem mondott a dokinő semmit.

Szerencsére a kedve viszont a régi, bár estefele már kezd kicsit nyűgössé és hisztissé válni. Egyfolytában dumál, már tényleg nem tudom követni milyen új szavai vannak, mert minden nap meglep egy újabbal. 3 napja van sz-betű a szórátában, megtudnám zabálni ahogy kiejti - porszívó az hol "foszi" hol "poszi" még nem döntötte el pontosan melyiket is használja. Szinte minden szót próbál utánozni amit kimondunk, már használja az i betűt is rendesen, úgyhogy a bibi az tényleg bibi és nem baba. Mondja már a mamája nevét Kiki illetve azt is hogy Idi (Ildi). Cs betűt is próbálgatja, mint kacsa, de a Csenge még nem megy. :)