Beköszöntött hozzám a hányinger. Kezdenek előjönni a régi emlékképek mikor Milánnal voltam terhes és mennyire megviselt ez a korszak. Néha már magamat sem tudom elviselni. Bármit eszem utána fáj tőle a gyomrom. És akkor még nem is említem, mennyire utáltam autóba ülni, azt hiszem ez most is így lesz.
Na ennyit a panaszkodásról, egyébként megnyugtató is ez a tudat, hogy már a hányingeres korszak van. Legalább jelez valahogy a kicsi gesztenyénk hogy igenis itt vagyok és szépen fejlődök! :)
Holnap délelőtt megyünk uh-ra, már nagyon izgatottak vagyunk. Most már dobog a pici szíve ezerrel és persze már több miliméteres nagyságú. :)
1 megjegyzés:
puszi innen is kicsigesztenyenek. :)
Megjegyzés küldése