Édes hármasban

Hát igen, az édes négyes jobb volna, de sajnos Apát az elmúlt időszakban az éjjeleket és a nappalokat is beleszámítva kb. 10 percre látjuk. Így van ez a hétvégén is B. szó szerint éjjel nappal dolgozik, hajnalban hazajött aludt pár órát és ment vissza dolgozni, ezért édes hármasban töltjük a hétvégét.

Meg kell mondjam Milánó teljesen jól viselkedik, eddig a hétvégén kb. 4x mondta, hogy "Nem", míg mikor Anyu itt volt a héten napjában kb. 50x mondta. Tegnap reggel volt egy kis összeveszésünk, mivel nem fogadott szót - természetesen etetés közben - Milenát leraktam és bevonultunk Milán szobájába, ahonnan nem is jöhetett ki pár percig. Ezek után megértette, ha megkérem valamire, hogy ezt vagy azt ne csinálja és nem fogad szót, akkor a szobájában fog kikötni. Na azóta elég ha csak megemlítem neki, hogy a szobájában lesz egész nap rögtön mindent megcsinál. Tegnap még volt egy két húzása emiatt elmaradt a délutáni és az esti ringatás, de nagyfiú módjára tudomásulvette és szépen elaludt. Eddig azt mondhatom, hogy nyugis hétvégénk van, nem idegeskedem annyit mint hétközben, de ehhez hozzájárul az is, hogy leginkább Anyuval csatázik Milán és ez elég fárasztó.

Suttogó

A minap reggel néztem a tv-t, mikor is egyik műsorvezető épp a Suttogó című könyvről beszélt. Felkeltette a figyelmemet, de utána már teljesen kiment a fejemből a két törpe teljesen lekötötte a figyelmemet, míg Milánó Milena etetése közben ki nem rámolta az összes Suttogó c. könyvet az éjjeli szekrényemből. Na ha már a kezembe akadt beleolvastam. Leginkább az alvás érdekelt, mivel Milena csak cicin aludt el az esti etetés után. Általában másfél óránál hamarabb emiatt sose tudtam kijönni a szobából, így hát elolvastam mit javasol a könyv. Több okosságot is találtam benne, de leginkább a bebugyolálás fogott meg. Azt eddig is tudtam, hogy szeretik a pici babák, ha be vannak takarva mert biztonságban érzik magukat. Kitanulmányoztam hogyan is kell bebugyolálni Törpillát.

Bebugyolálás:

vegyünk egy négyszögletű takarót, annak az egyik sarkát hajtsuk be, erre helyezzük a babát - a nyakánál legyen a hajtóka. Ezután a bal karját 45 fokos szögben tegyük a mellkasára, majd hajtsuk rá a takarót, a lábát nyújtsuk ki és hajtsuk fel a takaró alját, a legvégén jön a jobb keze szintén a mellkasára helyezve és erre újra a takaró áthajtva a hátán.

Nálunk - legkopogom - nagyon bejött ez a bebugyolálás, etetés után betakarom, berakom az ágyába, beadom neki a cumiját és kb. 20 perc múlva már alszik is. Persze ez alól kivétel a tegnapi este, ugyanis 7 órától fél 10-ig pár másodperces szünetekkel és persze az etetéseket kivéve folyamatosan sírt. Fél 10-kor hazaért B. és kb. 15 perc alatt elringatta Milenát - haza jöhetett volna hamarabb is, ha tudom, hogy Apa vállán se perc alatt megnyugszik! :)

Mamikának

Szeretett egyetlen Dédink, Mamika a mai napon a Mennyországba költözött.

Neki gyújtjuk e gyertyát, s örökké szívünkben fog élni tovább.

Milánó, Milena

Nap mondása

"Nekem is szívjuk ki a melltartóból a cicimet!"

by Milánó

Javuló tendencia

Milán kezdi megszokni a helyzetet - kopp, kopp, kopp. Tegnap amennyit csak lehetett együtt voltunk. Sajnos még nem sikerült összehangolni a két gyerek életritmusát, így a tegnapi nap kicsit káosz volt és iszonyat fárasztó. Reggel Milena keltett, majd mire lerakhattam volna aludni, felébredt Milán is. Milena nagy nehezen elaludt, így majdnem egész délelőtt tudtam Milánnal játszani. Ebéd természetesen pontosan egyidőben, így kényszermegoldásként Milenát Anyu megetette cumisüvegből, addig lerendeztem Milánt. Kb. 10 percet tudtam pihenni és máris ébredt Milena, hogy 1,5 óra eltelte után ismét éhes, mire végeztünk a szopival addigra Milán felébredt. Délután Milena aludt, így megint nyugodtan játszottunk Milánnal. Persze azt elfelejtettem hozzá tenni, hogy Milena hajnali 3 óra óta nem tudott elaludni, mert fájt a hasa, így fel alá járkáltam vele a szobában. Tehát enyhén nem voltam fitt és üde. Majd következett a fürdetés, most először Milena, majd szopi után próbálnám lerakni de csak sír - fáj a pocak. Bevetettem az infacolt hátha az segít, de nem sokat használt, böfizett csak épp tovább csikart a hasa. Ezek után bevetettem azt, ami ellenkezett az elveimmel - elővettem a cumit. Következő etetésnél se volt jobb a helyzet, de a cumival nagy nehezen elaludt. Fél 2-kor kelt enni, majd ismét aludt egy nagyot, reggel 7-kor evett. Ma már szinte csak evett (11-kor, fél 3-kor és még nincs vége a napnak), aludt, így a teljes figyelmemet szentelhettem Milánnak. Jót tett az is, hogy éjszaka szép nagyokat aludt Milena és kipihentebb vagyok mint tegnap voltam.

Milán kezd segítőkészebb lenni, már óvatosan bánik Milenával - nincs kéz huzogatás, csavargatás - puszilgatja, esti lefekvésnél mindig kap jó éjszakát puszit a fejére, kezére. Mondogatja neki, hogy itt a bátyó, ha sír akkor pedig semmi baj, semmi baj. Nagyon kis édes. :) Ahogy észrevettem Milena is nagyon csípi, ha sír és Milán elkezd körülötte matatni, akkor teljes figyelme a bátyóra irányul. Nézi nagy szemekkel.

Milena

Ismerkedés

Szokni kell a helyzetet az biztos.... Az első napok újdonságának varázsa eddig tartott, Milán lassan teljesen megváltozott. Leginkább vadnak, hisztisnek és kiabálós rosszcsontnak tudnám nevezni. Mára már kifejlesztette azt a technikát, hogy ha a Nagyi beszél hozzá el kezd kiabálni mindenféléket össze vissza. Engem rugdos vagy éppen rám üt, de ha megüti magát még hozzám szalad hogy pusziljam meg - ez azért pozitívum. Szereti fogni Milena kezét, csak épp ezzel az a gond, hogy elkezdi csavargatni vagy épp húzgálná, amire a reakció sírásban tör ki Törpilla.

Amennyire csak lehet próbálok ketté szakadni és foglalkozni Milánnal is, vagy épp szoptatás közben simogatni Milánót, csikizni ha éppen ahhoz van kedve.

A fürdés egy maraton - kezdünk Milánnal és mire pizsamában van addigra ébred Milena és kezdjük Őt fürdetni, amire Milán reakciója, hogy futkároz a szobában és kiabál, hogy felhívja magára a figyelmet. Míg Apa fürdeti Milenát Milánó ott téblábol mellette, de ahogy felkerül a pelenkázóra már bevadul. Ma amennyire csak lehet megpróbálom bevonni a törölgetésbe és hintőporozásba hátha ez segít. Bár ha elkezd Milena sírni akkor rohan hozzám, hogy Anya vedd ki Milenát mert sír, vagy ha épp esti ringatás közben (Milánó altatása) hallja hogy sír Milena akkor megértő, hogy Anyának menni kell Milenát is elringatni. Szóval együttműködő is meg nem is dehát ezzel jár az ismerkedés.

Első találkozás a Bátyóval

Megszülettem!

2008. június 9-én 05 órakor 3250 grammal és 56 cm-el megszületett Milena! :)

Szüléstörténet:

Vasárnap éjfélkor kezdődött az egész, megérkeztek a várva várt 10 perces fájások, mert sajnos addig csak igen rendszertelen fájásaim voltak. Bő 1 óra múlva elindultunk a kórházba - nehogy úgy járjunk mint délelőtt, hogy haza küldjenek mert még van időnk - ctg következett, vizsgálat, majd közölte a szülésznő, hogy akkor öltözzek át mert ebből szülés lesz. Balázs lement a cucokkért és bevonultunk egy alternatív szülőszobába.

Meg kell mondjam igen erős 10 perces fájásaim voltak, Milánnál ezt simán tűrtem, na most nem sok kedvem volt beszélgetni fájás közben. A szülésznőm szerint nagyon jók ezek az erős fájások, és ha jó hosszú ideig tartanak az a legjobb, mert akkor tudja magát a baba tolni kifele. Na ezt néhányszor éreztem is, ahogy Törpilla tolja magát. Fél 4 fele hívták fel a dokimat, hogy jöhet befele, Ő kiadta az utasítást burokrepesztésre, meg infúzió bekötésre, hogy minél hamarabb végezzünk. :) Mit ne mondjak, az ügyeletes doki nem volt a helyzet magaslatán, mivel kb. 5 percig próbálkozott burkot repeszteni mire sikerült neki (hogy nekem soha nem mehet a szülés simán). Na ezek után már a falat tudtam volna kaparni a fájásoktól, aki mást mond az hazudik! Innentől felgyorsultak az események, persze jött egy újabb vizsgálat amit természetesen csak fájás közben lehet végezni, hogy mennyire tágul az ember lánya, na ekkor voltam a fájdalom tűrő képességem legalján. Egyszerre szorítottam Balázs és a szülésznő karját, nem tudtam eldönteni, hogy kiabáljak vagy sírjak. Majd jöttek a toló fájások és már csak azt vettem észre, hogy kapkod a dokim meg a szülésznő, hogy jajj mindjárt kint van a gyerek és a 4. tolásra már kint is volt!

Kismamaságom bejegyzései

Pénteken voltam orvosnál - mi volt az első kérdése? Na mikor szülünk már?? Mondom neki, hogy én is pont ezt akartam kérdezni, mert én már csütörtökön szülni akartam. Jó alaposan megvizsgált és közölte, hogy hát ez a gyerek nagyon jól elvan még bent, a hasam is vaj puha, pedig egy ilyen vizsgálat során már keményednie kellett volna. :( Szóval nem igazán bíztatott azzal, hogy hétvégén szülnénk. Annyit mondott, hogy szerinte jövőhét végét megvárja, de akkor kipottyan egy-kettőre!

Lassan kezdek beletörődni, hogy az én gyerekeim kivárják a kiírt időpontjukat, még csak véletlenül se akarnak hamarabb megismerkedni velünk - lásd Milánó.

Apa szerint viszont ma este még szülni megyünk, hááát Milánnál is megmondta, hogy alszik még egy jó nagyot utána megyünk szülni, úgyhogy még akár most is igaza lehet. :)

Pocsolyázás

Elindultunk ma reggel, hogy beszerzünk végre egy gumicsizmát, mivel egész hétre esős időt mondtak és a sportcipő pikk-pakk beázik. Sajnos hiába voltunk 10 helyen nem kaptunk rá való méretű gumicsizmát, és persze olyan sem volt ami igazán tetszett volna. Délután Apa elindult a Decathlon-ba, hogy na majd Ő vesz gumicsizmát. Talált is egyet szép olajzöld - tipikus túra csizmának néz ki, és a célnak tökéletesen megfelel! Milán alig várta, hogy elálljon az eső és kimehessünk kicsit pocsolyázni. Pulcsi, nadrág (felgyűrve a szára), gumicsizma, esőkabát és irány az első pocsolya. Kint Csengével és Benedekkel találtak 2 igen nagy méretű pocsolyát, kb. 5 perc alatt a fenekük aljáig csurom vizesek voltak, így nem sokáig élvezhették a pocsolyázást, jöttünk haza és irány a kád. Ez alatt a rövid idő alatt is nagyon élvezte törpicur a pocsolyát, így a héten még biztos sokszor akar majd pocsolyázni. :)

Kismamaságom bejegyzései

Hajnalban azt hittem végre megyünk a kórházba, mivel elég erős fájásaim voltak, de sajnos igen rendszertelenek. Volt 2 db 10 perces fájás (ha ez maradt volna legalább fél órán át, akkor elindultunk volna a kórházba), de ezután átváltott 5 percesre és csak hol jött hol elmúlt a fájdalom. Úgy látszik a hidegfrontot most megérezte Törpilla, de lehet hogy csak jó kislány és megvárja a ma éjszakát, ugyanis június 5-ét beszéltem meg vele, hogy megszülessen.

Reggel voltam ctg-n, ahol szépen aktívan mozgott, egy-két méhösszehúzódást mutatott a szerkezet, de semmi extra. Utána haza villamosoztam meg buszoztam, a végén sétáltam még vagy 10 percet hátha ezzel is rásegítek a szülés beindításához. Ebéd után aludtam egy jót, mivel egész éjszaka fent voltam, majd kitakarítottam. Megágyaztam szépen Törpillának, összekészítettem Apának mit kell majd behoznia a kórházba, mikor hozzuk haza. Szóval minden készen áll az érkezésére! Bízom benne szófogadó kislány és hallgat az Anyjára, már szeretném a kezemben tartani. :)

Filctoll

Lassan listát írhatnék milyen rosszaságokat követ el nap mint nap Milánó. A ma reggeli atrakciója például az volt, hogy Apa elköszönt puszi, simi, majd jó pár perc múlva bejött hozzám a hálószobába, mert én még kicsit szundikáltam. Fél szemmel ránéztem mit hoz a kezében, természetesen filctollat. Erre a kis csibész megmutatja a kezét, hogy összefirkálta - az ujja hegyétől a könyökéig csupa piros filctoll volt, de nem csak csíkos hanem szinte az egész karja piros volt. Ezután nagy büszkén közölte:

- Anya rajzoltam!
- Hova????
- A kanapéra! :))
- Biztos, hogy oda rajzoltál?????????
- Tuti!

Kirohantam a nappaliba és lám tényleg igazat mondott a gyerek a kanapét "gyönyörű" piros és kék filctoll csíkok díszítették! Azt hittem mentem megüt a guta, de már annyira fáradt vagyok hogy se kiabálni, se fenyíteni nincs erőm, így egyszerűen bezavartam a sarokba. Ezek után nekiálltam alkohollal kiszedni a filctollat, az a nagy szerencséje a gyereknek, hogy kijött belőle!

Persze ezek után jött, hogy "Adok bocsánatot, Nem csinálok többet ilyet, szót fogadok Anyának!", de ez mind csak rizsa mert miután ezt mind elmondja és megnyugszik a kis lelke, hogy Anya már nem szomorú meg mérges akkor kezdődik minden előröl, jönnek a következő csínytevések! Mi lesz itt még két gyerekkel??

Kismamaságom bejegyzései

Ma vagyok 38. hetes terhes. Elméletileg eddig szerettem volna ha egyben maradok, és bíztam benne a csütörtöki és pénteki fájások majd megindítják szombatra vagy vasárnapra a szülést. DE eddig a nagy semmi van! Néha-néha jelentkezik jósló fájás, de ennyi.

B. ma összeszerelte a kiságyat is, a matrac szárad még az ágyneműt nem mostam ki, de holnap az is meglesz. Bár úgy voltam vele, hogy ez már nem olyan nagy gond B. egyedül is meg tudja oldani, ha ki akarna bújni hamarabb Gesztenye. Csak ez a várakozás ne lenne... na megint jön egy fájás, mit ne mondjak rögtön eszembe jut a szülés alatti igazi fájdalom, mert ez ahhoz képest semmi. Állítólag a kórházban kialakítottak 5 szülőszobát benne nagy kádakkal, úgyhogy ha nem lesz villám szülésem akkor tuti kipróbálom a vízben vajúdást, mert állítólag az maga a csúcs. Persze a nagy labdára is azt mondta a szülésznőm, hogy mennyire szeretik a vajúdó kismamák én meg azon kezdtem csak el kiabálni, úgyhogy ezt most inkább kihagyom.

Valaki megmondhatná mikor is fogok pontosan szülni...