Milán kezdi megszokni a helyzetet - kopp, kopp, kopp. Tegnap amennyit csak lehetett együtt voltunk. Sajnos még nem sikerült összehangolni a két gyerek életritmusát, így a tegnapi nap kicsit káosz volt és iszonyat fárasztó. Reggel Milena keltett, majd mire lerakhattam volna aludni, felébredt Milán is. Milena nagy nehezen elaludt, így majdnem egész délelőtt tudtam Milánnal játszani. Ebéd természetesen pontosan egyidőben, így kényszermegoldásként Milenát Anyu megetette cumisüvegből, addig lerendeztem Milánt. Kb. 10 percet tudtam pihenni és máris ébredt Milena, hogy 1,5 óra eltelte után ismét éhes, mire végeztünk a szopival addigra Milán felébredt. Délután Milena aludt, így megint nyugodtan játszottunk Milánnal. Persze azt elfelejtettem hozzá tenni, hogy Milena hajnali 3 óra óta nem tudott elaludni, mert fájt a hasa, így fel alá járkáltam vele a szobában. Tehát enyhén nem voltam fitt és üde. Majd következett a fürdetés, most először Milena, majd szopi után próbálnám lerakni de csak sír - fáj a pocak. Bevetettem az infacolt hátha az segít, de nem sokat használt, böfizett csak épp tovább csikart a hasa. Ezek után bevetettem azt, ami ellenkezett az elveimmel - elővettem a cumit. Következő etetésnél se volt jobb a helyzet, de a cumival nagy nehezen elaludt. Fél 2-kor kelt enni, majd ismét aludt egy nagyot, reggel 7-kor evett. Ma már szinte csak evett (11-kor, fél 3-kor és még nincs vége a napnak), aludt, így a teljes figyelmemet szentelhettem Milánnak. Jót tett az is, hogy éjszaka szép nagyokat aludt Milena és kipihentebb vagyok mint tegnap voltam.
Milán kezd segítőkészebb lenni, már óvatosan bánik Milenával - nincs kéz huzogatás, csavargatás - puszilgatja, esti lefekvésnél mindig kap jó éjszakát puszit a fejére, kezére. Mondogatja neki, hogy itt a bátyó, ha sír akkor pedig semmi baj, semmi baj. Nagyon kis édes. :) Ahogy észrevettem Milena is nagyon csípi, ha sír és Milán elkezd körülötte matatni, akkor teljes figyelme a bátyóra irányul. Nézi nagy szemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése