Szokni kell a helyzetet az biztos.... Az első napok újdonságának varázsa eddig tartott, Milán lassan teljesen megváltozott. Leginkább vadnak, hisztisnek és kiabálós rosszcsontnak tudnám nevezni. Mára már kifejlesztette azt a technikát, hogy ha a Nagyi beszél hozzá el kezd kiabálni mindenféléket össze vissza. Engem rugdos vagy éppen rám üt, de ha megüti magát még hozzám szalad hogy pusziljam meg - ez azért pozitívum. Szereti fogni Milena kezét, csak épp ezzel az a gond, hogy elkezdi csavargatni vagy épp húzgálná, amire a reakció sírásban tör ki Törpilla.
Amennyire csak lehet próbálok ketté szakadni és foglalkozni Milánnal is, vagy épp szoptatás közben simogatni Milánót, csikizni ha éppen ahhoz van kedve.
A fürdés egy maraton - kezdünk Milánnal és mire pizsamában van addigra ébred Milena és kezdjük Őt fürdetni, amire Milán reakciója, hogy futkároz a szobában és kiabál, hogy felhívja magára a figyelmet. Míg Apa fürdeti Milenát Milánó ott téblábol mellette, de ahogy felkerül a pelenkázóra már bevadul. Ma amennyire csak lehet megpróbálom bevonni a törölgetésbe és hintőporozásba hátha ez segít. Bár ha elkezd Milena sírni akkor rohan hozzám, hogy Anya vedd ki Milenát mert sír, vagy ha épp esti ringatás közben (Milánó altatása) hallja hogy sír Milena akkor megértő, hogy Anyának menni kell Milenát is elringatni. Szóval együttműködő is meg nem is dehát ezzel jár az ismerkedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése