Egyik nap Apa váratlanul azzal állított haza, hogy beadatta az oltást. Az óvodában is megkérdezték akarjuk-e, alá is írtam a papírt, hogy legyen oltsák be a gyereket tuti ami tuti (hallva milyen szövődmények lehetnek, ha elkapja a vírust).
Csak épp közben Milán lebetegedett, így tolódott az oltás. Milena közben 1,5 éves lett, így kötelező oltásra kellett vinnem, bár már tudtam, hogy ebből nem lesz semmi mert még mindig köhög. De ha már menni kell, akkor elviszem Milánt beoltatni.
Mikor ezt beadagoltam neki, mit ne mondjak nagyon nem tetszett neki. Elmondtam, hogy korán megyek érte ma az oviba, hogy 3-ra a doktornőnél legyünk. Mikor el akartam jönni az oviból, Milán nem akarta elengedni a kezem és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ne jöjjek korán érte, ígérjem meg, hogy nem megyek érte korán. :)
Nagy nehezen 3-ra odaértünk a dokinőhöz, ekkor semmi gond nem volt, simán bementünk a vizsgálóba, na és ekkor kezdődött a dáridó. Milena ahogy meglátta a doktornőt (közben feltettem az asztalra) elkezdett sírni, Milán is rázendített, hogy Ő márpedig nem akar oltást. Megnyugtattuk, hogy először megvizsgálja a doktornő. Minden ok, így jöhet a szuri. A védőnő lefogta én közben nyugtattam, hol az egyik gyereket, hol a másikat. Ezután jött Milena vizsgálása, ő pedig közben folyamatosan hangosan sírt. Nem bírja a doktornőt. :) Megvizsgálta és mivel még nem 100%, így toljuk az oltást. Újabb köhögéscsillapítót írt fel és reméljük ez már segít rajta. Mivel ezalatt a 2 hét alatt a rózsaszín rinathiolt lecseréltem stodalra hátha az segít, de sajna ugyanúgy köhög.
És hogy teljes legyen a nap, 3/4 7-re voltam hivatalos a háziorvoshoz, hogy beadassam magamnak is az oltást. Mit ne mondjak fájt utána a karom, feszített, nem volt egy kellemes érzés. B. szerint rosszul adta be az asszisztens, mert neki semmi ilyen érzése nem volt.
Milenával vagyok gondban, mert hogy eddig azt mondták 3 év alatt nem ajánlják, most meg már 1 évet mondanak. Nehéz ügy.
Csak épp közben Milán lebetegedett, így tolódott az oltás. Milena közben 1,5 éves lett, így kötelező oltásra kellett vinnem, bár már tudtam, hogy ebből nem lesz semmi mert még mindig köhög. De ha már menni kell, akkor elviszem Milánt beoltatni.
Mikor ezt beadagoltam neki, mit ne mondjak nagyon nem tetszett neki. Elmondtam, hogy korán megyek érte ma az oviba, hogy 3-ra a doktornőnél legyünk. Mikor el akartam jönni az oviból, Milán nem akarta elengedni a kezem és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ne jöjjek korán érte, ígérjem meg, hogy nem megyek érte korán. :)
Nagy nehezen 3-ra odaértünk a dokinőhöz, ekkor semmi gond nem volt, simán bementünk a vizsgálóba, na és ekkor kezdődött a dáridó. Milena ahogy meglátta a doktornőt (közben feltettem az asztalra) elkezdett sírni, Milán is rázendített, hogy Ő márpedig nem akar oltást. Megnyugtattuk, hogy először megvizsgálja a doktornő. Minden ok, így jöhet a szuri. A védőnő lefogta én közben nyugtattam, hol az egyik gyereket, hol a másikat. Ezután jött Milena vizsgálása, ő pedig közben folyamatosan hangosan sírt. Nem bírja a doktornőt. :) Megvizsgálta és mivel még nem 100%, így toljuk az oltást. Újabb köhögéscsillapítót írt fel és reméljük ez már segít rajta. Mivel ezalatt a 2 hét alatt a rózsaszín rinathiolt lecseréltem stodalra hátha az segít, de sajna ugyanúgy köhög.
És hogy teljes legyen a nap, 3/4 7-re voltam hivatalos a háziorvoshoz, hogy beadassam magamnak is az oltást. Mit ne mondjak fájt utána a karom, feszített, nem volt egy kellemes érzés. B. szerint rosszul adta be az asszisztens, mert neki semmi ilyen érzése nem volt.
Milenával vagyok gondban, mert hogy eddig azt mondták 3 év alatt nem ajánlják, most meg már 1 évet mondanak. Nehéz ügy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése