Tegnap reggel nagy izgalommal indultunk az oviba, hátizsákba bepakolva Milán ünneplős ruhája. Ugyanis tegnap volt az óvodai karácsonyi ünnep. Ahogy beértünk máris vettük fel a fehér inget, fekete nadrágot és természetesen az elmaradhatatlan nyakkendőt (a tavalyit, mert reggel Milán az új piros csíkos nyakkendőjét eljátszotta valahova és sehol sem találtam).
Délelőtt tartották a csoportos karácsonyt, majd 4 órára voltunk hivatalosak mi, szülők is. Időben érkeztünk Milenával, mert fel voltam készülve a múltkori sírás-rívásra. Nem csalódtam. :) Milán ahogy meglátott nem engedett sehova, ha eltűntem a látószögéből máris kiabált és sírt utánam. Minden kisfiú kapott egy kék mellényt, a lányok pedig kék ruhába öltöztek. Míg várakoztunk kint Milenát szórakoztattam, mert ő már ment volna be a szobába és játszott volna. Milán meg jött volna ki, hogy velem legyen. Adtam neki inni és megbeszéltük, hogy utána szépen visszamegy és amikor szólnak mi is bemegyünk. Az első sorba fogok ülni, hogy lásson. (Hátha megint bojkottál, és az ölemben köt ki.)
Egyszer csak hallottuk, hogy kiabálnak bentről németül, hogy menjünk be. Körben álltak a gyerekek, Milán pont szemben állt velünk. Klári néni mondott egy verset, majd jött a gyerekek műsora.
Láss csodát Milán is ügyesen mondta a többiekkel a verset!! Körbe - körbe sétáltak, majd eljátszottak egy két mondókát. Nagyon büszke voltam rá! :) Na de úgy 10 perc múlva úgy döntött ő elfáradt és mikor már a német műsor jött volna, odaült az ölembe. Ezalatt Milena jött-ment, játszott, hol pedig beállt Milánékhoz. Míg a gyerekek énekeltek Milena táncikált a kör közepén. :)) Ha megpróbáltam elhozni, hisztizni kezdett, így inkább hagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése