Kis testvér

Milán szombaton reggel kitalálta, hogy elkezdi írni a Jézuskának szánt listát mit is szeretne Karácsonyra. Megírta a levelet, majd beletettük borítékba.

A.: - Mit szeretnél Karácsonyra?
Milánó: - Egy kis testvért. Ezt neked mondom, mert tudom a Jézuska ebben nem tud segíteni.
A.: - Szeretnél még egy kis testvért??
Milánó: - Igen, hogy Milenának is legyen!
:D

Feladta a gyerek a leckét...

Apa leszállt

Szombaton reggel már nagy izgalomban voltunk, vártuk haza Apát Párizsból. 3/4 11-kor beültünk a kocsiba, irány a reptér. Milena egész úton azt kérdezgette, hova megyünk? - reptérre - Miért? - Apa jön haza - Apa felszállt magasba, Apa Pálizsba van.

Megérkeztünk a reptérre, irányba vettük volna a kilátót, ha már a járdán meg nem állít egy rendőr, hogy menjünk át a másik oldalra mert le van zárva ez a terület (valami delegációt vártak, csomó fekete kocsi) és egyébként is a kilátó nincs nyitva mert átalakítások, építkezések vannak a reptéren. Hurrá!

Milán persze nem nyugodott, így csak felmentünk az emeletre, ahol saját szememmel olvashattam, hogy technikai okok miatt zárva a kilátó terasz. Ha nagy mázlink van pont úgy száll le a gép, hogy látni fogunk mindent az épület mellől is.

Vissza le, de ha már bent vagyunk az épületben nézzük meg pontosan mikor is ér ide a gép. 4 perccel korábban a tervezettnél, hurrá már csak 20 perc. Kimentünk az épület mellé és onnan néztük a gépeket, kb. 5 gépet láttunk leszállni, mind Malév gép volt és pont előttünk álltak meg , így végignézhettük ahogy kiszállnak a gépekből.

Balázs Air France géppel érkezett, úgyhogy legalább tudtuk melyik is az ő gépe. Milán már nagyon várta. Ismét közeledett egy gép leszálláshoz, és mikor már a kifutón gurult akkor láttam meg, hogy megérkezett Apa gépe! Milenával vigyorogva ujjongtunk, hogy leszállt Apa, Milán meg elkezdett hisztizni, hogy miért nem azzal a csúnya géppel érkezett, amivel elrepült.

Irányba vettük a várótermet, ahol majd 25 perces várakozás után kilépett Apa a kapun! Nagy volt az öröm! :)

Természetesen ajándék nélkül nem jöhetett, ha már Disneylandben volt (milyen mázli, hogy ott van egy nagy konferencia központ). Mindkét lurkó kapott egy-egy pulcsit, természetesen Mickey és Minnie felirattal és rajzzal, valamint egy-egy plüss mickey, minnie egeret. Azóta is ezekkel alszanak a gyerekek. :)

Alvás

Milena vasárnap óta alszik cumi nélkül. Első este majdnem fél 10 volt mire elaludt, hétfőn már 9 körül aludt, kedden 3/4 9-kor, szerdán fél 9-kor. Viszont ezt úgy, hogy hintázunk, oda ülök az ágya mellé, elmondom, hogy Anya hamarosan elmegy fürödni - rögtön válaszol, hogy "Nem, Anya maradj itt". Határozottan közlöm vele, hogy mindjárt megyek fürödni, majd kis idő múlva elszámolok 10-ig, felállok és elmegyek fürödni.

Na míg én fürdök Milena hisztizik az ágyában, kedden ahogy abba hagytam a fürdést elcsendesedett és elaludt. Azóta nyugodtabban, kevesebb hisztivel alszik el.

Ma este viszont, egy hiszti nélkül tudomásul vette, hogy megyek fürödni és hang nélkül elaludt! :)

Hozzáteszem, minden nap elmondja minimum 1x, hogy az imije elszakadt. A bölcsödében pedig nagy boldogan alszik, mivel a tartalék cumija ott van és azzal alhat ott. Szerencsére nincs nála (eddig) képzavar, hogy ott miért alhat azzal és miért nem hozzuk akkor haza az imit. Valahogy különválasztja, hogy az a bölcsi, ez pedig itthon.

A pozitív oldala, hogy egyre többet beszél és tisztábban.

Imádni való

Késő délután felértünk a játszótérről, bementünk kezet mosni. Egyszer csak Milán odajön hozzám, hogy Anya adok neked egy nagy puszit. Teljesen meglepett, mert nem egy nagy puszilkodós. Kérdeztem is, hogy miért is kaptam, mire megdicsért, hogy milyen szép képet tettem fel a falra. :)

Épp vacsorához ültünk le mikor a fürdőszobából kijőve odajön hozzám, ismét kapok két nagy puszit. Kérdezte, hogy tudod miért adok megint, de akkor már sejtettem, hogy a virág formájú wc szagosító miatt kapom. Valamiért kicsi kora óta szereti a wc szagosítókat. :))

2. éjszaka

Tegnap nagy örömmel mentünk bölcsibe, hiszen Idánál van az imi hajtogatta. :) Úgyhogy az alvással nem volt gond délután hisz megkaptam a cumiját.

Egész nap nem keresi, néha néha eszébe jut és közli elszakadt az imije. Megbeszéljük, hogy szétrágta és hogy ő már nagy kislány nem kell neki cumi.

Este ismét nehezen ment az elalvás, sírt hogy menjek be vagy épp csücsüljek le hozzá, így kb. 9-kor aludt el.

3. éjszaka
Ma mikor felébredt a bölcsiben közölte velem, hogy holnap is jövünk csicsukálni. :)) Gondolom csak a cumi miatt. :)

Este most már csak kicsit volt hiszti, így 3/4 9-kor már aludt. Bízom benne, hogy minden nappal egyre könnyebben fog tudni elaludni.

Cumi nélkül

Vasárnap reggel azzal hívtak fel a gyerekek (Anyukáméknél voltam, gyerekek pedig Apjukkal itthon), hogy Milenának elszakadt a cumija és hol van a rózsaszín cumi, mert ugye 2 volt egy csomagban. A válaszomnak nem nagyon örültek, ugyanis az a bizonyos cumi a bölcsiben van, ha bármi van akkor oda tudják neki adni.

Pár napja már megbeszéltem Milenával - mert ugye Anya hiába mondta el neki százszor -, hogy ne rágja azt a cumit, mert elszakad és az kuka, és Milena már akkora hogy neki már nem lehet cumit kapni. (Valamelyik nap pont az egyik nagy bevásárló üzletben voltunk, ahol Milena kukucskálta a cumikat és az övét pont nem lehetett kapni.) Mondta, hogy "oké".

Na ezek után mikor hazaértem Milena rögtön azzal fogadott, hogy elszakadt az Imi és már sírt is. Elmagyaráztam neki, hogy a másik Idánál van a bölcsibe, úgyhogy utána ezt hajtogatta egész délután.

Így mentünk neki az éjszakának. Kemény volt mire elaludt, hintáztattam, simogattam, ha leraktam újra rákezdett, hogy hinta. Ez ment több mint egy óra hosszáig. Majdnem fél 10 volt mire nagy nehezen elaludtak.

Úszás

Ismét járunk úszni, na nem az ovival, mert valami új törvény nem engedélyezi, csak ha óvodapedagógus tartana nekik sport foglalkozásokat. Na meg kell mondjam, nem is voltam elkenődve, hogy így alakult, mert Milán nagyon nem szeretett már a végén járni az ovival úszni. Jéghideg volt a víz, ráadásul mély vízben voltak és mit ne mondjak a gyerekre nem sok minden ragadt amit ott tanítottak.

Szóval ismét elmentünk a közeli usziba, hogy felméressük most mit is tud már Milán. Bemutatta természetesen a víz alatti siklását is. Büszke voltam rá! :)

Ettől függetlenül ismét a kezdők csoportjába került, amit nem bántam, mert tavasszal úgy sem a kezdőkhöz került, hanem akik már a gyors úszást tanulták. Szóval most szépen lassan együtt halad a csoport, kedden és csütörtökön járunk 5-6-ig. Bár az oktató szerint kiemelkedik Milán és még egy kisgyerek a többiektől, de sajnos az 1 és 3 szinten úszó gyerekek között nincs 2-es szint, így nem tudják átrakni őket.

Óvoda

Milán annyira nem várta az ovit, mindig megkérdezte, hogy mikor kell menni, de nagy üdvrivalgással adta tudomásunkra mennyire örül, hogy még sokat kell aludnia. :)

Végül csak eljött az elseje, szerencsére minden gond nélkül vette az akadályt. Mosolyogva ment be, semmi kézszorongatás, vagy hogy ugye sietsz értem, rohansz értem. Azóta is minden reggel mosolyogva megy be.

Délutánonként mindig megkérdezem, hogy ma milyen volt az óvoda. Szerdán közölte először, hogy "Anya ne is beszéljünk róla!" Na mondom, micsoda dumája lett a gyereknek, de közben azt a kifejezést ahogy ezt mondta, majdnem hangosan felnevettem. Na szóval annyit mondott, mindenki lerombolta amivel játszott. Csütörtökön ismét megkérdeztem milyen napja volt, amire szintén "Anya, nem is beszéljünk róla!" dumával próbált lerázni, de csak kiszedtem belőle, hogy pár pajtása lökdöste valami játék miatt. Pénteken már annyira rossz napja volt, hogy hiába próbáltam belőle kiszedni mi volt, mindig csak azt hajtotta "ne is beszéljünk róla, ne is hozzam szóba még egyszer". Azóta se tudom mi történt pénteken.

Szeptember

Szeptember 1-én megkezdődött az óvoda és bölcsőde. Milenával 10 órakor megjelentünk az óvodába, ahol Ida már várt bennünket. Törpilla teljes izgalommal várta a nagy napot. Minden nap megkérdezte megyünk bölcsibe? :)

Ahogy belépett a szobába magához ragadt egy babát és azalatt az 1 óra alatt csak a babát tologatta, cumisüvegből itatta. Mikor letelt az 1 óra nem is akart hazajönni, elkezdett sírni, hogy ő még nem akar hazamenni.

Másnap nagy örömmel indultunk ismét a bölcsibe, ott is ebédelt. Mellé kellett ülnöm, sőt a babát is le kellett ültetni egy székre, csak akkor volt hajlandó ő is ott maradni a kis asztalnál. Nagyon ügyesen eljátszott a majd 2 óra alatt, amit elővett és már nem akart vele játszani szépen visszapakolta és másik játékot vett elő. Leginkább kirakózott, babázott, főzött, vagy épp telefonálgatott. :)

Pénteken is ott ebédelt, bár a borsó főzelék nem jött be neki annyira, így mikor hazaértünk az volt az első kérdése, hogy ebéd? Majd ébredéskor ismét ebédelt. :)

Vasárnap délután már nagyon kérdezgette mikor megyünk bölcsibe, úgyhogy hétfőn ismét nagy örömmel szaladt be a szobába játszani. Most már 3x ki is mentem 20 percekre, illetve egyedül ebédelt én pedig kint vártam mi is lesz. Nagyon ügyi volt, nagy vidáman jött ki, így megbeszéltük kedden beviszem elköszönök és egy jó óra múlva megyek érte. Na ebből majdnem 2 óra lett, olyan jól elvolt.

Szerdán már reggel elköszöntem és ebéd után mentem érte. Csütörtökön reggel úgy indultunk, hogy ma lesz a nagy nap és ott is alszik. Vittük a kis maciját, cumija bent volt a bölcsibe és minden gond nélkül lefeküdt aludni, Idának simiznie kellett egy kicsit, de aludt 1 órát. Pénteki nap kimaradt, de ma ismét nagy vidáman ment be reggel, bár megkérdezte párszor, hogy én is bemegyek-e. Eleinte kicsit szipogott mikor mondtam, hogy vásárolok és jövök érte, merthogy csütörtökön sírva búcsúzott el tőlem.

Ma sokkal könnyebben elaludt és fél 1-kor már csicsukált, bő 1 órát aludt.

Lekopogom elég szépen haladunk, bár azt hittem tényleg 2 hét alatt beszokik, de jelenleg úgy néz ki, hogy majd jövő héten kezdjük azt, hogy már ott is uzsonnázik. Nem baj, én nem sietek, lényeg, hogy jól érezze magát és szeressen bölcsibe járni!