Milán annyira nem várta az ovit, mindig megkérdezte, hogy mikor kell menni, de nagy üdvrivalgással adta tudomásunkra mennyire örül, hogy még sokat kell aludnia. :)
Végül csak eljött az elseje, szerencsére minden gond nélkül vette az akadályt. Mosolyogva ment be, semmi kézszorongatás, vagy hogy ugye sietsz értem, rohansz értem. Azóta is minden reggel mosolyogva megy be.
Délutánonként mindig megkérdezem, hogy ma milyen volt az óvoda. Szerdán közölte először, hogy "Anya ne is beszéljünk róla!" Na mondom, micsoda dumája lett a gyereknek, de közben azt a kifejezést ahogy ezt mondta, majdnem hangosan felnevettem. Na szóval annyit mondott, mindenki lerombolta amivel játszott. Csütörtökön ismét megkérdeztem milyen napja volt, amire szintén "Anya, nem is beszéljünk róla!" dumával próbált lerázni, de csak kiszedtem belőle, hogy pár pajtása lökdöste valami játék miatt. Pénteken már annyira rossz napja volt, hogy hiába próbáltam belőle kiszedni mi volt, mindig csak azt hajtotta "ne is beszéljünk róla, ne is hozzam szóba még egyszer". Azóta se tudom mi történt pénteken.
Végül csak eljött az elseje, szerencsére minden gond nélkül vette az akadályt. Mosolyogva ment be, semmi kézszorongatás, vagy hogy ugye sietsz értem, rohansz értem. Azóta is minden reggel mosolyogva megy be.
Délutánonként mindig megkérdezem, hogy ma milyen volt az óvoda. Szerdán közölte először, hogy "Anya ne is beszéljünk róla!" Na mondom, micsoda dumája lett a gyereknek, de közben azt a kifejezést ahogy ezt mondta, majdnem hangosan felnevettem. Na szóval annyit mondott, mindenki lerombolta amivel játszott. Csütörtökön ismét megkérdeztem milyen napja volt, amire szintén "Anya, nem is beszéljünk róla!" dumával próbált lerázni, de csak kiszedtem belőle, hogy pár pajtása lökdöste valami játék miatt. Pénteken már annyira rossz napja volt, hogy hiába próbáltam belőle kiszedni mi volt, mindig csak azt hajtotta "ne is beszéljünk róla, ne is hozzam szóba még egyszer". Azóta se tudom mi történt pénteken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése