Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers

szerda, november 23, 2011

Megint fáj ...

....Milena lába. Nem tudom miért, lehet megint nől, nyúlik Törpilla, de szinte mindennapos az esti lábfájás.
Leginkább a masszírozás segít, vagy ha az sem akkor jön a nurofen. Ideje lesz visszamenni kontrollra az orvoshoz, hátha mond valami okosat mikor múlik el a fájdalom. Pedig már olyan rég mondta, azt hittem végre túl vagyunk rajta, de nem. :(

És természetesen az ehhez kapcsolódó hisztiken se vagyunk túl, sőt mintha mostanában még hisztisebb lenne. Tegnap reggel az óvodában jött rá a hoppáré, kb. 10 percig hisztizett, semmi sem segített hogy végre abbahagyja. Azt is mondhatnám kicserélték a kiscsajt egy hisztizsákra! Mindennap tud valamiért hisztizni, ha segíteni akarok felöltözni az a baj, ha nem akkor meg az stb. stb. olyan hosszú lenne a listám miken kezd el hisztizni, hogy holnapig írhatnám.
Eddig azt hittem, ha nagyobb lesz majdcsak múlnak a hisztik, de nem...

szombat, november 12, 2011

Apa ismét Prágában

Az elmúlt hét kemény volt, ismét megállapítottam, hogy egy elvált anyuka élete 2 gyerekkel nem egy leányálom!

A gyerekek ahelyett, hogy segítettek volna, inkább hátráltattak minden reggel és este. Hol az egyik hisztizett, hol a másik. Milena minden reggel levitette magát a garázsba, majd a kocsiból be az óvodába, ha épp megpakolva indultunk reggel (úszó cuccok, torna cuccok) és nem bírtam felvenni a kocsiig hallgattam a hisztijét. Milán inkább este kezdte a fesztivált. Úgyhogy alig vártam a péntek estét, mikor B. hazaérkezik.

Persze előtte még várt bennünket a Márton nap, amelyre előtte 1 héttel már elkészítettük a lampionokat. Megkaptam a gyerekektől az ukázt milyen színű lehet. Így péntek fél 5-kor megkezdődött a kis mulatság.
Természetesen most is volt egy kis mondókázás, éneklés, körtánc majd eszem-iszom, öltözködés és az egész óvoda, illetve a német iskola elindult a főtérre, és végig sétáltunk a lámpásokkal a sétálóutcán. A gyerekek most is nagyon élvezték - Milán előre bejelentette, inkább felvonuljunk, mint Apáért menjünk a reptérre.


péntek, október 14, 2011

Teréz napi mulatság

Idén is megrendezésre került a Teréz nap. Milán teljes lázban égett, annyira várta, hogy táncolhasson. Luca volt a táncpartnere most. A műsor végén a szokásos programok villanymotoroztak, körhintáztak, horgásztak, ettek, ittak.



hétfő, október 10, 2011

csütörtök, szeptember 01, 2011

kedd, augusztus 09, 2011

Görkorcsolya

Hétvégén Milánó megkapta első görkorcsolyáját. Ennek csak annyi volt az apropója, hogy az összes barátjának már van és természetesen akkor ő is akar. Reménykedtem benne, hogy ezt még tavaszig kihúzzuk, de nem.

Nagy izgalommal próbálgatta a görkorikat, Apa meg nagy gonddal nézegette melyik is lenne a legmegfelelőbb. Milán már kezdte elveszíteni a türelmét, haladni akart, fizetni és irány görkorizni a többiekkel.

Mikor hazaértünk nagy örömmel újságolta a többieknek, hogy már neki is van. Ott kezdődtek a gondok, hogy azt hitte ez milyen egyszerű kis szerkezet és pikk-pakk már görkorizik is ha felvette. 20 percig küzdött, majd teljesen elkeseredett. Elmagyaráztuk neki, hogy gyakorlás kérdése az egész, biciklizni se 2 perc alatt tanult meg. Utána már kezdte érteni, hogy menni fog ez és újra neki indult. Sokkal jobban ment neki, megtudott már állni egyedül és kezdte élvezni. Hazáig jött benne, sőt még a lakásban is folytatni akarta a görkorizást. :)

hétfő, augusztus 01, 2011

Hétvége

Péntek délután viszonylag elég időben tudtunk elindulni, már nagyon vártuk, hogy találkozhassunk a gyerekekkel. És mikor azt hiszed minden simán megy, akkor jön közbe a torlódás és már a 24-es km kőtől beállt a két sávos kocsisor. Hurrá! Úgy kb. 20 perc alatt tettünk meg 5 km-t. Így este 9-re sikerült is leérnünk, majdnem 4 óra volt az út!

A gyerekek ugrálva fogadtak az ajtónál, Milena annyira nem akart elengedni, hogy akárhova mentem cipeltem magammal. :) Szegénykém is összeszedett egy jókora foltot a bal szemére, ugyanis le vagy fel akart mászni a nagy hintára, leesett és beverte a szeme mellett. Lett rajta egy seb és az egész szeme már éppen sárga-zöld-lila színben pompázott. Milánnak szépen gyógyul az arca egy kis bibivel, ugyanis amit akkor nem láttunk az most láthatóvá vált. A baleset után a dokik azt mondták szépen begyógyul, csak épp most látszik, hogy a szemöldökénél össze kellett volna legalább tapasszal húzni két helyen a bőrét. Két kis vágás látszik rajta, ami minden bizonnyal meg is fog maradni! :( Így a bal szeménél már 3-ra nőtt a sebhelyek száma... remélem ennyivel megússza a gyerekkort!

Szombaton a szélnek köszönhetően jókat sárkányoztunk, Milán is nagyon büszke volt, hogy a saját kis sárkányát nagyon sokáig fent tudta tartani! Mi is kipróbáltuk a nagy sárkányt (3 m2-es), volt hogy úgy belekapott ha nem fogtuk volna erősen simán felkapott volna bennünket. :)


Vasárnaptól tartottam....reggel Milánnak elmagyaráztam, hogy ahogy megbeszéltük 2 hétig vannak Nagyinál és még csak 1 hét telt el, így még nélkülük megyünk haza, dolgozni. Kicsit pityergett, de ahhoz képest nagyon jól fogadta a hírt. Milena volt kemény dió, neki hiába magyaráztam csak sírt-sírt és nem akart elengedni. Így elég rossz volt elindulni, hogy egyikük sírt, de pár perc múlva már Ő is megnyugodott és ment játszani a fiúkkal.

péntek, július 29, 2011

Gyerekek nélkül

Már 1 hete a gyerekek Nagyiéknál "nyaralnak". Ugyanis mindketten dolgozunk, sajnos nincs annyi szabink, hogy az egész nyarat együtt töltsük, így be kellett osztanom mikor hol vannak a gyerekek. Még egy hétig biztos ott lesznek, utána van 2 hét ami még homályos hol és kivel töltik az időt, augusztus végén pedig újra én leszek velük szabin. Már alig várom!

Most, hogy már fél éve dolgozom tudom értékelni igazán milyen jó is volt otthon velük! Tavaly év elején már éreztem, hogy sok emiatt is döntöttem amellett, hogy ideje dolgoznom, használni újra az agyam, mert kezdtem "leépülni". :) Leginkább akkor fog el ez az érzés mikor kinézek az ablakon és azt látom 100 ágra süt a nap, lehetne pacsálni, jókat csavarogni. Milyen "szerencse", hogy ilyen ramaty idő van mostanában. :)

Arról nem is beszélve, milyen furcsa, hogy mikor hazaérek nem rohannak elém, nincs hangzavar, hiszti, veszekedés, nagy kacagás, rosszalkodás. A hét elején még nagyon rossz volt, most már kezdek hozzá szokni, de azért jó lesz hétvégén újra találkozni és magamhoz ölelni ezt a két kis rosszcsontot! :)

szerda, július 27, 2011

Első mozi - Micimackó

Már 2 hete azon gondolkozom mikor vigyük el - leginkább Milánt - moziba. Mert, hogy még nem volt sosem. Azt gondoltam a Verda2 lesz az első mozi filmje, úgy is szereti, biztos nagyon örülne.

Múlt héten mikor még a Nagyiéknál voltunk egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem első mozifilmje legyen inkább a Micimackó, az mégis csak egy igazi kis mese. Nagyon szereti még mindig. Viszont ha már Micimackó azt Milena is megnézheti, hisz imádja mikor énekelnek, minden jó zenére riszál. Így szombaton délelőtt kocsiba vágtuk magunkat - Apa is jött velünk, hisz az első mozit nem lehet kihagyni - és bementünk Szegedre a délelőtti vetítésre.

A gyerekeknek nem mondtuk meg hova megyünk, legyen meglepetés. Mikor a kasszához értünk Milánnak felcsillantak a szemei, mozzziiii... jujj akkor megnézzük a Verdákat? :) Szerencsére nem vette zokon, hogy "csak" a Micimackót nézzük. Feltankoltunk pattogatott kukoricából és egy-egy üdítőből.

A kezdés előtt irány a mosdó, mert a film közben nem lehet kijönni. Milena kötötte az ebet a karóhoz, hogy már pedig neki nem kell, kb. 10x próbáltam rábeszélni, hogy mégis menjünk el, de nem akart. Természetesen úgy a film vége előtt 20 perccel jött rá, hogy na most már pisilni kell. Mikor visszajöttünk Milán közölte, hogy akkor már Ő is elmenne. :)

Végeredményben mindkettőnek nagyon tetszett. Vérig is voltak sértődve mikor vége lett és haza kellett menni. Természetesen az első mozijegyüket eltettük emlékbe.

vasárnap, július 24, 2011

Kistelek

Első napunk Kisteleken... már lassan este, fürdés...jövök hazafele a fodrásztól....csöng a telefon. Mindjárt ott vagyok épp fordulok be a sarkon, "siess! a gyerek..." Odaérek alig parkolok mikor látom Milán arcáról folyik a vér...rohanok utánuk a lakásba...a gyerek fél arca oda... ledarálta rendesen!

Irány a mentőállomás, Milán zokog..ugye nem kell összevarrni, ugye nem kell összevarrni..!?!?! Bíztatjuk, hogy biztos nem, minden rendben lesz! Az orvos megnézi, fertőtleníti, mondja irány Szeged Gyerekklinika röntgen és majd ott ellátják a sebet rendesen, mert nekik nincs olyan krémjük!!!!!!!! (ezen egyébként totál kiakadtam!)

Este 9 óra, beérünk Szegedre, az orvos nagyon aranyos, ismét fertőtlenítik az arcát, majd bekenik piros festékkel (ez a krém hiányzott a mentőállomáson). Pár napig pihi, nincs ugrabugra, bicikli, hinta, lakásban pihi!

Milán annyira kikészült az arcától, hogy nem mert belenézni a tükörbe! Majd másnap reggel közölte, Ő nem megy ki az utcára, mert megijednek tőle!:((

És íme az arca:


...s reméljük szépen begyógyul!!!

Siófok képekben






Siófok

Végre elérkezett a várva várt nyaralás időpontja. Minden nap azt figyeltük, vajon milyen időnk lesz?! Reménykedtünk abban, hogy ha néha néha esik is, de legalább meleg időnk legyen. Így utólag megállapítottuk, nagyon nagy mázlink volt, hogy kifogtuk talán a legmelegebb hetet és végig ragyogó időnk volt. Mióta itthon vagyunk esik az eső és hideg van.

A gyerekek nagyon élvezték a pancsolást, féltem egy kicsit attól, hogy Milán mit fog szólni, hiszen hozzá van szokva hogy látja a víz (medence) alját, hiszen eddig bárhol voltunk átlátszó vizű medencében fürdött. Szerencsére semmi gond nem volt, 1-2 nap alatt feloldódott és simán lemerült a víz alá. Milenának is kellett 1-2 nap, hogy feloldódjon, onnantól kezdve egyedül jött-ment, uszikált, élvezte hogy fennmarad a vízen (karúszóval).

Bicikliztünk is, ha már elvittük. Átbicikliztünk Zamárdiba, ugyan eleinte a kalandparkba indultunk, de valahogy nem értünk oda, így maradt a balaton part. Nagyon fújt a szél, ami furcsa volt, mert a parttól 1-2 utcával ebből semmit nem lehetett érezni. Száz ágra sütött a napocska és nagyon meleg volt, de a Balatonba nem mentünk bele, mert a parton hideg szél fújt. Ezen a napon találkoztunk az első "híres" emberrel, aki ha nem szólít le bennünket fel sem ismerem. Ugyanis épp visszafele bicikliztünk Siófokra, mikor Milán szomjas lett és megálltunk ekkor leszólított bennünket Till Attila, hogy nincs-e nálunk egy csavarkulcs. Hát pechje volt, mert most kivételesen nem vittünk magunkkal szerszámokat. Két gyermekével volt, csak épp az egyiknek a biciklijével történt valami. Mentek el mellettünk biciklisek, és épp azt hallottam, hogy "Apa Ő tényleg az??" :)

A második "híres" ember az üdülőnktől pár házra lakott, így minden nap megcsodálhattunk milyen gyönyörű nagy háza van. Egyik délután láthattuk is Marsi Anikót, ahogy a kisfiával játszik.
Gerendás Pétert énekelni hallhattunk az egyik étteremben, ahogy sétálgattunk a Petőfi sétányon.

Egy borúsabb napon hajóval átmentünk Balatonfüredre - természetesen vittük a bicikliket is - és elmentünk az aquaparkba. A gyerekek természetesen nagyon élvezték, most is a sodrófolyosó vitte a prímet. Milán olyanokat csinált benne, hogy csak néztem. A nagy bukkanókon simán fejjel előre átcsúszott, folyamatosan a víz alatt volt. :) Nagyon élvezték, és természetesen csúszdáztak, de csak a gyerek medencében. Ja, de azért mielőtt elindultunk volna hazafele, azért még rábeszéltem Milánt, hogy csússzon velem az egyik fedett csúszdán, persze egy újabb peonzába került ez nekem, de megérte! :) És ha már Milán és én csúszunk, akkor Milena is csúszott, bár ahogy hallottuk a medencében végig sírta az egész utat lefele. Utána közölte, Ő nem akar többet menni. Mi Milánnal szépen lassan csúsztuk, volt hogy tolnom kellett magunkat, mert nem haladtunk. Persze B. lecsúszott Milánnal egy matracoson is, amit nagyon élveztek, de iszonyú sor állt, nem győztek várni, hogy újra sorra kerüljenek, így vissza mentünk a gyerek medencéhez.

Az utolsó napon reggel nem volt valami szép idő, így újra biciklire ültünk, hogy végre megkeressük a kalandparkot Zamárdiban. Sikeresen meg is találtuk, ahogy egy szép hosszú sor várt ránk. Mikor beértünk gyorsan kipróbáltunk pár akadálypályát. B. végig ment a felnőttön, ami annyiból volt rossz a Sopronihoz képest, hogy egybe volt építve a 6 pálya. Így ha elkezdted végig is kellett csinálnod, ha csak nem voltál olyan közel a földhöz, hogy úgy dönts abbahagyod. Megállapítottuk, hogy a soproni kalandpark sokkal jobb!
Délutánra megint nagyon jó idő lett és egy utolsó pancsolást is beiktattunk. Nagyon kellemes meleg volt a víz, gyorsan csináltunk pár képet is utána egy lángost még bevágtunk és indultunk vissza a kocsihoz. 6 óra után indultunk le Nanáékhoz, ahol próbáltuk kipihenni a nyaralás fáradalmait. :)

kedd, június 28, 2011

Úszótábor

Milán a héten úszótáborban van. Tegnap nem túl nagy lelkesedéssel mentünk az uszodába reggel 8 órára. Szerencsére sok kis barátja is jött, így nem unatkozott egész nap. 4-re mentem érte és közölte nem tetszett neki. Nem volt jó, mert a mély vízben kellett úsznia. Panna néni viszont megdícsérte, hogy nagyon ügyes volt. Utána még elmentünk a játszótérre, de kb. fél óra múlva úgy döntöttünk eljövünk inkább haza, mert nagyon fáradt, ingerült és nyűgös volt Milánó.

Ma reggel Apa vitte és Ő is ment érte. Mikor hazaértünk Milenával ismét a játszótéren vártak, de Milán B. ülében ült és nem játszott. Amint megkérdeztem menjünk-e haza, rögtön mondta igen. Ma már tetszett neki a tábor és Panna néni is aranyos volt, így jól érezte magát. Aludt is egy kicsit délután, de nem eleget, mert kb. 3 perc alatt elaludt miközben Apa mesét olvasott neki.

B. viccesen meg is kérdezte lehet-e még többször is beíratni a gyereket. :) Az biztos, hogy fölösleges energiája már nem marad futkározni.

csütörtök, június 09, 2011

Milena 3. éves

Pici lányunk 3 éves lett! Ezt annyira furcsa kimondani, mert ha ránézek még mindig egy 1,5 éves kislányt látok, aki most tanult meg járni és beszélni még nem akart. Ehhez képest egy kis locsi-fecsi, örökmozgó, mindig huncut kisasszony lett belőle.

Felköszöntötték a bölcsödében is - volt torta, zene, tánc, kapott sok-sok puszit és ölelést Milena. Majd itthon folytatódott a buli, Minnie tortával


és ajándékokkal:





Ráadásként pedig átadtuk neki Milán régi biciklijét Apa által lefújva és felmatricázva, oly régóta mondogatja már, hogy bicikliiiii. :)


Milena 3 évesen:
Hiszti-kriszti a nap 60%-ban, bármikor, bármiért képes elkezdeni hisztizni. Ha úgy tartja kedve és általában úgy tartja amit mondani akar azt is hisztive, hogy tuti ne értsem mit akar. Természetesen emiatt még jobban rázendít és magyarázhat neki az ember. Na ilyenkor jön az elvonulás a szobájába.
Étvágya nagyon jó, bármit megeszik amit megkíván. Szereti a főzelékeket, leveseket, húsokat. Mindent megkóstol még ha nem is lesz a kedvence.
Ha tud mondókát akkor is csak nagy ritkán mondja el nekünk. Általában este az ágyában fekve derül ki, hogy tanult valami újat és akkor halljuk tőle miket tud. :) Imád táncolni, ahogy zenét hall már riszálja is a fenekét.
Imádja Minnie egeret, csőrikét, barbie-hercegnőket, így ezek a ruhák mennek nálunk.
Kedvenc szavaim ahogy Ő mondja:
büszket - viszket
lokodil - krokodil
kézeld el - képzeld el
mimikasszó - micimackó

kedd, június 07, 2011

Rejtélyes vírus

Pénteken sűrű napunk lett volna, ha fel nem hívnak délben az óvodából, hogy ne ijedjek meg most nem történt baleset a gyerekkel, DE lázas. Szóltam főnökasszonynak, hogy bocs, de én most el.

Mire odaértem az oviba, Milán elaludt, felébresztettük és tűz forró volt. Irány haza, útközben vettem nurofent. Hazaértünk éhes lett, evett, ivott és elaludt. Szombaton volt szinte egész nap magas láza, majd még vasárnap hajnalban 38.9, na akkor mondtam Milánónak vizes borogatás vagy hűtőfürdő. Utóbbit választotta, és hősiesen viselte 15 percig a vízben. Meg is lett az eredménye szépen ment le a láza. Azóta csak hőemelkedése volt, ma már az sem. Holnap még marad utána ha a doki is úgy látja csütörtökön már megy oviba.

Annyi a fura ebben, hogy semmi más tünete nem volt, pénteken még egy nagyon picit fájt a torka, de azóta még csak pirosnak se piros, étvágya is volt/van.

De hogy ne legyen olyan unalmas a hétvége én is megkaptam ezt a jó kis betegséget annyival, hogy nekem iszonyúan fáj a torkom hozzá. Bedagadtak a mirigyeim, nyelni alig tudok a fájdalomtól. Jó kis fogyókúra ez!

szerda, június 01, 2011

Milena óvodás

A mai nappal hivatalosan is megtudtuk, hogy Milenát felvették az óvodába és szeptembertől Milánóval együtt mehetnek a rózsaszín pillangó csoportba. :)

Milena nagy urrá, urrá üdvrivalgással fogadta a hírt!

péntek, május 20, 2011

Életjel

Mióta dolgozom semmire sincs időm, így a blogozás is háttérbe szorult sajnos.:( Ahogy lesz egy kis időm megírom az elmúlt hónapok történéseit képekkel illusztrálva.

hétfő, április 25, 2011

Sopron

A húsvétot most másképp ünnepeltük mint szoktuk, nem a nagyiékhoz mentünk ahogy eddig minden évben, hanem elmentünk NagyTatával Sopronba egy kis pihenésre.

Gyerekek már nagyon várták, főleg a pancsolási részt. :) Hogy ne legyen betegségmentes ez a hétvége sem, Apa sikeresen összeszedett valamit. Szerencsére hamar felépült, így mehettünk kirándulni, felfedezni Sopront. Első este szétnéztem a weben mit is lehet csinálni, és az első oldal amit beadott a kalandpark volt. Ez annyira megtetszett, hogy 2 napig odajártunk!:)

Milena kb. 20 percig élvezte, utána már csak unatkozott, vagy a trambulinban ugrándozott. De meg kellett dicsérnünk, hősiesen megvárta míg mi 3-an megunjuk a mászást.
Másnap is visszamentünk, vittük NagyTatát is, aki míg a gyerekekre figyelt felmentünk a felnőtt mászóra, majd hogy Milán is élveződjön felvittük a felnőtt csúszóra is!

Itt kezdődtek a kalandok. Ugyebár a felnőtt csúszó nem 1 méteres magasságban kezdődik, hanem úgy 5 méteren. Balázs mászott elől, majd Milán és én. Felértünk a fa tetejére megbeszéltük inkább én rakom fel a gyereket a csúszóra és B. szedi le. El is indult B. a következő fához. Na, hogy egyedül maradtunk rájöttem nem is lesz ez olyan egyszerű dolog. 5 méterre a földtől semmi kapaszkodó Milán elég alacsony, így fel kellett emelnem, hogy a csatját rá tudjam kötni a drótra. Elindult, minden simán ment, B. leszedte. Majd mentem én utánuk. Ez ment is még 2 fáig, utána jött a leghosszabb szakasz, nem is lehetett látni a következő fát ahova megérkezünk. B. elcsúszott, Milán ment utána és itt kezdődtek a problémák. Milán 1 méterrel a cél előtt megállt és visszacsúszott úgy 15 métert. A gyerek lógott kb. 8 méterrel a föld fölött én semmit nem láttam belőle, B. pedig próbálta neki elmondani mit csináljon (fogja meg a kezével a drótot és szépen húzza magát előre), eközben én kiabáltam segítségért az oktatóknak hátha valaki leszedi a gyereket. Eközben Milán küzdött hősiesen és nagy nehezen átért! Mikor földet értünk közölte, hogy menjünk még egyszer! Na mondtam neki kizárt dolog, még az kellene megint fennakadj! :)

Utolsó napon sétáltunk egy nagyot Sopron utcáin, a gyerekek rendesen kidőltek, így hazáig aludtak a kocsiban.





vasárnap, március 27, 2011

Milánó 5 éves

Milán 5 éves lett. Nagyon furcsa ezt kimondani, annyira kisfiús még. Persze mikor ránézek Milenára rájövök, hogy nem is annyira kisfiú már!

Az volt Milánó kívánsága, hogy tartsunk szülinapi partit és hívjuk meg a barátait. Így több napos születésnapozásban volt része. Szombaton (26-án) a kis barátai jöttek, éppen verda lázban égett, így minden verdás volt. A tányérok, szalvéta még a szülinapi tortája is. Volt nagy ámuldozás, hisz nem tudta milyen is lesz, meglepetés volt. Nagyon sok ajándékot kapott, lego helikoptert, repülőt, társasjátékot, puzzlet, bakugant. Rengeteg lufit fújtunk, tele volt az egész gyerekszoba, így ha bementek a gyerekek játszani (12 fő) a lufik kiszorultak a szobából. Ahogy kell mindenhol lufi volt a konyhától a fürdőszobáig. :)

Vasárnap jöttek fel a rokonok, akkor is kapott jó pár kedvére való ajándékot, újabb tortát. Majd még ezek után az óvodában is felköszöntötték, ahol a torta el sem maradhatott volna. :)




Milánó 5 évesen:
Leginkább a kiskamasz a legjellemzőbb szó rá (felesel, utánoz). Remélem ez a korszak gyorsan véget ér. :) Szeret még mindig legózni, társasjátéknál kiborul ha veszít. Megtanulta József Attila: Harmatocska című versét - Apa minden este ezt mondta el neki alváskor és egyszer csak elénk állt és elmondta az egészet! Egyre jobban nyílik ki az óvodában is, táncol fellépéseken, német mondókákat mond, igazi nagyfiú. Szerelme Lili, akivel már megbeszélték, hogy el is veszi majd feleségül. :) Enni még mindig nem nagy evő, kevés dolgot szeret. Főzelékeket utálja, most a nagy kedvence mákos tészta.
Imádja a húgát, néha védelmezően bánik vele, jókat játszanak együtt, néha meg bírkóznak és veszekszenek.

kedd, március 08, 2011

Nőnap

Milán reggel - virágot szorongatva a kezében - izgatottan várta, hogy beérjünk az óvodába.

Előzmény:
tegnap délután - még jó hogy eszembe jutott - hazafele útba ejtettem egy virágost, hisz az óvónőknek tavaly is adott Milán virágot, így idén se maradhat ki. De ha már ott vagyok azon gondolkoztam, vajon Lilinek van-e kedve virágot adni... Biztos ami tuti 4 szál fréziát vettem, majd Milánó eldönti mi legyen. Hazaérve elmondtam neki miért is hoztam a virágokat és ha már nőnap Lilinek is ad-e virágot. Természetesen igen volt a válasz. :)
Így mikor ma reggel odaértünk az oviba már alig várta, hogy átadhassa Lilinek a virágot. Már kezdett aggódni miért Milenát visszük elsőnek bölcsibe, lemarad Liliről (na meg az Anyukájáról is, mert már azon aggodalmaskodott, hogy délután a nagymama nem fogja tudni, hogy Lilié a virág és ott fogják hagyni az óvodában...). Megnyugtattam, hogy mire az ovihoz érünk Liliék is odaérnek.
Mi voltunk a gyorsabbak, így még beálltunk befizetni az ebédet és mikor épp végeztünk befutottak Liliék. Már mondta is neki (becsomagolt virágokra mutatva), hogy az egyik sárga a tied! Így mikor kijutottunk a folyosóra - közben Klári néni is befutott -átadta Milánó Lilinek a virágot és persze puszit is mellé, majd Klári néninek is. Ildikó néni és Andi néni csak délután érkeznek, így ők később kapják(ták) meg a virágot.
Megbeszéltük Lili Anyukájával, hogy vigye haza a virágot, nehogy ott maradjon délután. :)

hétfő, március 07, 2011

Magyaráz

Milánó dumái:
Szabadság: Jöttek haza fele a Duna parton és meglátta a Szabadság szobrot. Közölte, hogy akik szabadságra akarnak menni, azok ide jönnek el. :))

Szerelem: Nézi a tévét és közli, azok az emberek szerelmesek.
Apa: Mit jelent, hogy szerelmes?
Milánó: szeretik egymást.
Anya: Akkor te szerelmes vagy a Lilibe?
Milánó: Igen.
Anya: És a Lili is szerelmes beléd?
Milánó: hát igen.
:)

Szerelmes a kicsi fiam! :)

szerda, március 02, 2011

Antibiotikum kúra

Milena kezdete 2 hete, hogy belázasodott, majd kiderült induló középfülgyulladása van - antibiotikum. Egy darabig bölcsibe megint nem jár. Majd rá 1 napra Balázs dőlt ki, magas láz, vasárnap már ügyeletet hívtunk, hétfőn lement a háziorvoshoz, kiderült tüdőgyulladása van - antibiotikum. Egymást szórakoztatták itthon egész múlt héten, plusz nagymama mert a nagyobbik beteg rosszabbul viselte az egészet mint a kisebbik.

Most hogy már a héten Milena újból jár bölcsibe és B. is lassan a gyógyulás útjára lépett, pénteken nálam kezdődött torokfájással a betegség.

Egész hétvégén csak feküdtem, de a fejem nem volt az igazi. Tegnap este már elkezdett fájni a fülem, ma délutánra meg annyira kikészült a jobb fülem, hogy nem hallok rá. Így hazafele jövet útba ejtettem a fülészetet, diagnózis középfülgyulladás - antibiotikum. A vicces az, hogy pont 1 éve voltam ott utoljára ugyanezzel a problémával. :)

Hát így vagyunk.

csütörtök, február 10, 2011

Elmúlt 1 hónap

Jelentem élünk, csak mióta dolgozom sokkal kevesebb időm jut bármire. Másból sem állnak a napjaink mint rohanásból. Reggel korán kelünk, gyors kakaó, öltözés és már indulunk is mindannyian bölcsi, ovi és dolgozni.

Este ha nincs úszás 6 fele érünk haza, ha van úszás negyed 7 után. Ilyenkor már nem sok mindenre van időnk, vacsi, fürdés, mese nézés, olvasás és csicsika. És ez így megy minden nap.

Gyerekek hol jobban hol rosszabbul vannak. Egyik héten Milán van itthon 3 napra, másik héten Milena. Épp mikor milyen kisebb bajuk van - fül fájás, köhögés, kötőhártya csak az elmúlt pár hét termését mondjam.

Milena: legújabb szófordulata: "Anya képzeld el...." ; ha Milán beszél, tuti rászól, hogy " ne beszélj, én beszélek". Kedvenc szavam: "mimikasszó" (micimackó) :) Tegnap óta már éjszakára sincs pelus, mert ugyan már több hónapja száraz a pelenka éjszaka, de mindig kérte este. Tegnap viszont bátyó megbeszélte vele, hogy nem kell az már.

Milán: egyre ügyesebb és okosabb nagy fiú lesz. Sokkal szófogadóbb, ha Milena szétpakol azt is összepakolja - bár néha megjegyzi, hogy ezt vagy azt nem ő dobálta szét, de azért visszarakja a helyére. Úszással is szépen halad, ismét vizsgázott (4. szint), így most már minden óra végén mennek a mélyvízbe, hogy átszokjanak. Ma egyedül tempózott a mélyvízben, de azért nem csak a deszkába hanem még a kötélbe is kapaszkodott biztos ami biztos mikor megfordult a vízben. :) De nagyon ügyesen úszkál már. :)


kedd, január 11, 2011

Már kettesben

Milena csatlakozott bátyjához tegnap este, ugyanis valószínűleg gyomorrontást kapott mert nem evett viszont hányt 2x. Utána jeges szörpöt ivott, attól szépen megnyugodott a gyomra és 2 perc alatt el is aludt. Ma már kutya baja, se hőemelkedés se láz - vírusnak semmi jele, úgyhogy holnap még itthon marad bátyóval csütörtökön pedig mindketten mennek újra bölcsibe, oviba.

Szerencsére Milán is megúszta az antibiotikumot, a torka már szépen javul, nincs láza, étvágya is jó, már unatkozik itthon.

szombat, január 08, 2011

Első hét

Gondoltuk előre, hogy nem lesz egyszerű az első munkában töltött hetem.

Hét elején Milánón jöttek ki az elvonási tünetek, úgy hisztizett mint még soha. Teljesen pitiáner ügyeken, egybe kéri a zsömit, utána meg hisztizett, hogy katonázzuk fel neki. Másnap pont a fordítottjáért hisztizett. Olyan előadást rittyentett, hogy csak néztem, soha nem viselkedett még így.
Majd lassan csatlakozott hozzá Milena is. Reggelente az volt az első, hogy közölte ne menjek dolgozni, majd én vigyem bölcsibe stb.

Egyik reggel volt Milán édes, kinézett az ajtaján - még javában sötét volt - majd azt mondja nekem: " Mész vissza azonnal aludni!" :D Úgy nevettem neki, elmagyaráztam, hogy mennék én, de indulnom kell a munkahelyemre.

Csütörtökön együtt mentünk reggel mind a 4-en, Milena végig hisztizte az egész reggelt míg a bölcsibe értünk, de utána szerencsére mintha mi sem történt volna vidáman ment be a többiekhez játszani.

A hétvégére viszont Milánó megbetegedett, tegnap reggel már mondta, hogy fáj a torka, így délután a patikába vettük az irányt szopogatós torok fertőtlenítőért. Homeopátis szert vettem neki, azt úgy is szereti, bár nem szopogatja sajnos inkább gyorsan szétharapja. Estére már gyanúsan hőemelkedése volt, majd szépen be is lázasodott. Reggel megnéztem a torkát, elég vörös szegénykének, így lámpázzuk is.

szerda, január 05, 2011

Ünnepek

Az ünnepeket amilyen nagyon várták a gyerekek - számolták a napokat - olyan gyorsan el is teltek. Mézeskalácsot sütöttünk, mint minden évben, de most meg is ettük az összeset! :) Karácsonykor körbejártuk az egész családot, Milán szavaival élve "begyűjtöttük az ajándékokat". Kaptak barbiet, mighty beanzt, legot, babakocsit, társasjátékokat, puzzlet. Ezekből a társasjátékok nyerték el a legnagyobb tetszést. Szinte minden nap előkerül a bolondos szakács és az ügyes kis kertész nevezetű játék. Természetesen mindig Milán növeszti a legnagyobb virágot. :)

Két ünnep között élvezhettük Apa társaságát is, a gyerekek végre vele is tudtak játszani, bohóckodni.
Szilveszterkor átjöttek a barátok, így a gyerekek 11-kor kerültek ágyba, jókat játszottak mi pedig jókat beszélgettünk. :)

Új évet pedig munkával kezdtem(tü)k, ugyanis újra munkába álltam. :( Sajnos csak 8 órába vettek vissza, így babysitter megy a gyerekekért (bezár minden mire hazaérek). :(