Míg a tegnap délelőtti - kis papírfecnik dugdosása Anya ásványvizes palackjába, vagy ceruzával összerfirkálni az ágyat - csínytevései feledhetők és annyira nem is kiakasztók, hisz komolyabb baj nem származik belőle, addig a ma reggeli műsora vitte a pálmát!
Szokásához híven kivonult mesét nézni, mi még aludtunk. Egyszer csak bejött (nem tudom mennyi idő telt el) és csak úgy elsuhant mellettem - míg felmászott az éjjeli szekrényre, hogy Milenát szórakoztassa -, amikor megéreztem azt a furcsa illatot. Nem mondhatnám büdösnek, de nagyon jellegzetes illata volt. A vízkőoldó. Rögtön tudtam, hogy nagy baj van, mondtam neki, hogy jöjjön velem, erre Ő közölte, inkább bemegy Milenához. Nem engedtem. Gyere csak velem nézzük meg együtt mit műveltél. Kinyitom a kamra ajtaját és mit látok, a gyerek kipakolta az összes tisztítószert a ládából, némelyiket ki is próbálta (a láda alján állt vagy 2 cm lé - zavaros, hogy pontosan miből származhat). Kapott két pöcit az ujjára, majd iszonyatos módon leszidtam. Jött az Apja, Ő még tett rá egy lapáttal, úgyhogy sírva vonult be a szobájába. Tudta, most túl messzire ment és ez már nem vicces, hanem nagyon veszélyes!
Ezerszer elmondtuk már neki, a tisztítószer nem játék, sosem próbálhatott ki egyet sem, még csak meg sem foghatta azokat. Lassan már arra sem emlékszem mikor szabadult be utoljára a kamrába rámolni. Megint zárhatom a kamra ajtót, hogy véletlenül se fordulhasson elő mégegyszer ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése