Szinte csak repül az idő, már 7 hónapos a pici lányunk. Annyi mindent tudnék írni róla, hogy milyen tündéri ahogy reggel meglát, vagy ahogy a délutáni alvásból felébredve édesen mosolyog rám. Ahogy a bátyját meglátja és máris hangos kacarászásba kezd, Milánnak mégcsak meg sem kell szólalnia. Imád vele együtt játszani, mégha ez a játszás csak arról szól, hogy Milán legózik vagy vonatkozik Milena pedig megpróbál elorrozni tőle mindenféle kis alkatrészt. Csillogó szemekkel nézi - közben vadul rugdalózik a lábával (ezt mind hason) - ahogy a kis mozdony megy körbe-körbe és ha odaér hozzá, már ugrik is hogy megkaparintsa. :)
Egyre többször van már négykézláb, ring előre hátra, közben olyan az arckifejezése, mintha azt mondaná megy ez, megy ez.
A hozzátáplálással most egy kicsit megrekedtünk, eddig tartott az újdonság varázsa. Inkább szopizna, mint mindenféle finomságokat kóstolgatna.
Alvása is változatos, hol alszik még délelőtt egy jó fél órát, vagy csak ebéd után alszik. Ha lemegyünk sétálni 4 óra után, van hogy szundít egyet, van hogy nem. Milán sokkal jobb alvó volt ekkora korában, nagyokat aludt délelőtt és délután is, na és persze ilyenkor már bőven átaludta az éjszakákat. Remélem hamarosan ez is bekövetkezik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése